(Nemcsak) hölgyeknek

Elsősorban nektek, hölgyek, szeretnék pár szót írni most, de nyugodtan olvassák el az urak is, nem fogok sértegetni senkit és ígérem, hogy nem a hüvelygomba lesz a téma. 

Warning: bad language!

Szóval:

Kedves hölgyek! 

Bár biológiailag különbözünk és vannak dolgok, amikre csak mi, illetve csak az urak képesek, azt sose higgyétek el, hogy csak mert nők vagytok, alapból rosszabbul vezettek, mint a férfiak. 

A járművezetés ugyanis egy KÉSZSÉG, ami azt jelenti, hogy FEJLESZTHETŐ. Nincs tolató gén, meg parkoló gén, sőt, biztonságos előzést segítő gén sincs - GYAKORLÁS VAN.  

Ahogyan minden másban, úgy itt is vannak nyilván, akik tehetségesebbek az átlagnál (nemtől függetlenül), mondjuk gyorsabban megértenek bizonyos manővereket, de a tehetség lófaszt sem ér szorgalom nélkül. A tehetség elsikkad, ha valaki nem gyakorol (táncosok, zenészek, ti is szevasztok), ráadásul egy agyon ajnározott tehetséges egyén hajlamos lesz szimplán a tehetségére bízni magát, ami egy idő után úgy visszaüt, hogy a fal adja a másikat.

Az, hogy adott esetben sok nő érzi magát bénának a volán mögött, a legtöbb esetben annak a társadalmi faszságnak köszönhető, hogy mást várunk el a fiúktól és mást a lányoktól, már egészen kicsi kortól kezdve. A fiúktól majdhogynem elvárás, hogy szeressék a járműveket, korán megismerkedjenek velük és a kezelésükkel, így aztán nem ritka, hogy mire elérik azt a kort, amikor már legálisan vezethetnek, a legtöbbjük rég túl van az alapokon. A lányoknál pontosan az ellenkezője igaz, a kevesebb gyakorlás pedig kevesebb rutint jelent, ami végül szépen felhúz egy üvegplafont a fejünk fölé. Egy lányt alapból lebecsülnek az autós iskolában, majdhogynem gügyögnek neki, miközben egy fiút automatikusan partnerként kezelnek akkor is, ha életében nem látott még porszívót se kibelezve, nemhogy belsőégésű motort. 

A férfiak alapból versengőbbek, a kockázatvállalási hajlamuk és az önbizalmuk is nagyobb (hajajaj, de még mennyire!) - ezért okozzák ők általában a súlyos baleseteket. 

A nők többnyire a hülyebalesetek létrehozói és nem érzik feltétlenül szükségesnek a lóerők általi pöcsméregetést, illetve pozícióharcot a lámpánál. Sokkal nehezebb rávenni őket arra, hogy akaratlagosan instabil helyzetbe hozzák a gépet a hátsójuk alatt, mivel egyrészt ez nekik nem lételemük, másrészt félnek a lebőgéstől. Béna picsa, mit csinál már?! Forog itt, mint gólyafos a levegőben. Elárulom, a fiúk is pont úgy dobálják vezetéstechnikai tréningen a dupla luccokat, csak ők vigyorogva teszik ezt. Sose feledjétek: azért vagytok ott, hogy tanuljatok! Ki nem szarja le, hogy ötödik, vagy tizedik nekifutásra sikerül nem leszúrt tripla Rittbergert dobni a rántópadon, ha utána élesben reflexből jön a helyes mozdulat?  

Hölgyeim és uraim! Van az úgy, hogy akkor is elmegy a kocsi valaga, ha az ember nem akarja, vagy nem számít rá és akkor bizony két dolog menti meg a helyzetet: a gyakorlás és/vagy a mázli. 

Ha nem gyakoroltál előtte soha ilyesmit, de mázlid van, mert ösztönösen jól sikerül reagálni (95%, hogy elbaszod), akkor hurrá és mész tovább. Amennyiben nem sikerült jól reagálni, de nem jön senki, illetve van helyed piruettezni, akkor max kihordasz lábon egy infarktust, de forog a vursli tovább. Ha pedig se ez, se az nem jön össze és még egy negyven tonnás nyerges is ott terem, akkor nem a kromoszómáid miatt fogsz meghalni, hanem mert peched volt és kevés rutinod. 

Gyakorolni zárt pályán, legyőzni a félelmet, és beleröhögni a hímsoviniszta bunkók pofájába, ez a titok nyitja, hölgyeim! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. 

Ha számodra az autó szimplán egy eszköz, ami elvisz téged és a gyereket A-ból B-be, akkor is muszáj időt és energiát ölni ebbe, mert az életeteket (vagy éppen másét, labda után takarásból kiszaladó kisgyerek) mentheti meg!

A fizikumunk természetesen különböző, és ne legyenek senkinek illúziói: a versenytempón autózás kőkemény fizikai meló, ami testileg-szellemileg megdarál. Nyilván jobban érzem én a magam nőnemű kisportolt vízisikló alkatával ezt az igénybevételt, mint a hímnemű verzió, de mivel a monotóniatűrésem magasabb, többnyire sikerül kompenzálnom. A lényeg, hogy nem szabad hinni azoknak a hangoknak, amik azt mondják, hogy nem vagy rá képes, miközben az ég egyadta világon semmiféle akadálya nincs a feladat végrehajtásának. Van SZEMED, van kezed, lábad és agyad. Az, hogy mit hordasz a lábad között, az autóvezetés szempontjából lényegtelen, mivel az ebben a játékban nem vesz részt. 

A gép nem tudja, hogy ki ül a volán mögött, mindig oda megy, ahova nézel (mert a kezed oda fogja vezetni egyszerű parancsvégrehajtóként), akár fiú vagy, akár lány. 

A jó sofőr nem attól lesz jó, hogy pöcse van, hanem attól, hogy alázattal, önmagát folyamatosan továbbképezve ül be a volán mögé. Nem kell még az sem hozzá, hogy műszaki érdeklődésű legyen valaki, nem kell szeretni az autókat, nem kell érteni hozzájuk. 

Önmagadért és azokért, akiket szeretsz, ne hagyd, hogy az üvegplafon tovább vastagodjon! Üzenem minden lánynak, asszonynak, hogy a gyakorlat teszi a mestert. Azok, akik olyan jók, nem így születtek, hanem esve-kelve küzdötték fel magukat oda, ahol most látjátok őket. 

WE. CAN. DO. IT.