Minden úgy kezdődött, hogy vettem egy varrógépet. Igen, én, egy varrógépet. Hofer gazdaságos, de működik, varrodát nyitni nem akarok, nem kell jobb. Azóta varrtam pár párnahuzatot, mert az egyszerű, és mert eluntam a régieket... Varrtam egy telefontokot is, kézzel, mert eladtam a lelkem én is, és lett egy tepsifonom. Lóvé nincs rajta egyelőre, itthon wifizek, de marha praktikus. Huawei, mert jobb a kamera, mint a Samsung hasonló kategóriájú gépeiben. A Nokia is marad, mert működik és mert szeretem. A tok szerintem cuki, és tökéletesen illik hozzám. Jó, jó, tudom, döglött bagoly... de akkor is. Bagoly. A baglyokat szeretjük.
Szeretek ilyesmivel foglalkozni, kikapcsol, bár tegnap úgy beállt tőle a hátam, hogy ma vehettem be a nurofent, hogy dolgozni tudjak menni. El lehet képzelni, mennyire volt rossz, ha gyógyszer után nyúltam... A pozitívum, hogy azóta se kellett bevennem többet. Ahhoz se, hogy kipakoljam a fürdőt, mert holnap jönnek, és megcsinálják végre a csőrepedést a kád alatt. Beállt háttal, mert az Edömér nem tudta megemelni a szekrényt. Újabb Pacific rim epizód egy éven belül, hurrá. Mondtam, hogy csak akkor kezdjenek bele, ha műszak végén vissza lesz téve a klotyó és a kád a helyére, különben valaki Kőműves Kelemennéként végzi. Igen, én fogom elásni. Igen, közvetlenül a wc alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése