Water-gate sokadik fejezet

Sarlakk dühös...

Fokozódik a helyzet, elvtársak, fokozódik és most már kezdem nagyon unni. A központi szennyvízcső valamikor húsvét után kezdett el vérezni, és most július 3-a van, effektívnek éppen nem mondanám a kárrendezést, pedig a kárszakértő legalább három hete aláírta a papírokat. Ha nem kezdünk el vérnyulat játszani, még mindig nem lenne betömve az a k...a lyuk a padlóban, ami egyébként akkora volt, hogy egy négyes kategóriájú kaiju simán kiugorhatott volna belőle, ha akar. (Aki látta a Pacific Rim című filmet, az tudja, miről beszélek Aki nem, az nézze meg. Remek másfél órás agyzsibbasztás.) A vérnyúllá válás oka egyébként az volt, hogy július 10-én jönnek szennyvízrendszert takarítani a házba (dugulásmentesítés) és nagyon nem szerettük volna, ha esetleg eldurran a cső, akkor akadály nélkül ömlik be a fürdőbe és a nappaliba a massza. Én főleg nem, úgyhogy ment is a mail a lakástulajnak, hogy hasson már kicsit oda, neki több joga van pampogni, mint nekem. Meg is tette, érdekes módon mindjárt forogni kezdett a gépezet...
Ott kezdődött a tragikomédia, amikor felhívott múlt héten egyik reggel a munkaszervező hölgy, hogy akkor csütörtökön 15:00-ra jönnének. Kérdem, nem lesz az egy kicsit késő? Miért? Mert összesen három, g...i nagy lyuk van a lakásban: a fürdőben egy a padlóban és egy a plafonon, tovább a kollégáknak sikerült átnézniük a nappaliba is a vésőkalapáccsal, szóval ott is van egy. Ó, tényleg? Tényleg, bm! Jaja, tényleg, ide is írták a kollégák, hogy 8-10 órás munka. Nem mondod?
Jó, akkor legyen hétfő reggel 08:00. Sirály!
Ma reggel 07:45-kor rá is tenyerelt a szaki a csengőmre. Amikor meglátta a kárhelyet, már nem volt annyira őszinte a mosolya. Aszongya, neki a Sarlakkról nem szóltak, ő csak a mennyezeti lyukat jött becsinálni. Háhá, barátom, van ám még egy, a szekrény mögött is, csak hogy még jobb legyen a napod, egyébként felhoztam a pincéből a járólapot az előző etapból. Izé, akkor ő most visszamenne a központba, merthogy se zseb-betonkeverő, se beton nincsen nála, így nem tudja felszámolni, a járólapot meg nyugodtan tegyem a szekrény alá, mert az most nem fogja kiadni. Majd csütörtökön visszajön és befejezi.

Sok púrhab, jó szerencse...

Na már most, nem vagyok kőműves, de ez szerintem kimeríti a kendácsolás fogalmát. Púrhabbal betaknyolt a figura egy polisztirol darabot, így én is meg tudtam volna csinálni, a beton meg csodásan felpúposodott és kirepedt, pedig nem érte tűző nap az egyébként ablaktalan fürdőszobában. Mivel ez a múltkor nem így nézett ki, gyanítom, hogy nem teljesen van rendben a dolog...
Ez egy. Kettő, hogy a száz kilós szobafalat egy ember nem tudja mozgatni, emberünk azonban mert nagyot álmodni. Az eredmény egy szép, mély íves karcolás a parkettában. Értjük? Én úgy vigyázok a lakásra, mint a sajátomra, erre jön Mekk Elek és belevési a szekrény lábnyomát a parkettába fáig. Nemrég vixoltam fel az egészet, hogy ápoljam kicsit a felületet, erre tessék! Írtam is a tulajnak, hogy felsértették a parkettet, most várom a reakciót. Olyan kicsinységekről, minthogy a kéztörlőm hogyan nézett ki, most inkább ne ejtsünk szót, azt ki lehet mosni. A parkettát ellenben csak felcsiszolni és újralakkozni lehet.

Ezek után nem tudom, hogyan fogja letenni a járólapot a WC alá anélkül, hogy szét ne cseszné a műanyag becsatlakozást, mivel a klotyó rohadt nehezen jön fel...
Ha egyszer privát javításra lesz szükségem, tuti nem ezeket fogom kihívni. Másfél éve még nem volt ennyi probléma, úgy veszem észre, felhígult az állomány. Nem kicsit, nagyon.