2016. november 26., szombat

Pontresina és a többiek

Malojapass
Raoul Renier könyvei mindig is nagy kedvenceim voltak, különösen a Sötét Mersant sorozat és hát az az igazság, hogy teljes mértékben megértem Steinhardt kapitányt, amiért a kantonokban telepedett le zsoldosévei végén. Svájc kimondottan szép, akkor is, ha az ember nem üdülni van itt, hanem dolgozni és éppen nincs túl sok hó.
Oké, gyakorlatilag alig van, kétezer méteren eső esik.
Global warming, ugyan már. Kamu az egész.
Lagalb
Más kérdés, hogy ez nekünk egyrészt ideális - kevésbé veszélyes -, másrészt viszont franc vigye, mert csak a hűtőkonténerekben tudunk kemény mínuszokat szimulálva indítani.

2016. november vége
2012.december eleje
A szállásunk Pontresinában kiváló (Hotel Palü, ha valaki esetleg szállást keresne a környéken), a városka központja még egy kilométerre sincs. A látnivalók száma erősen konvergál a nullához, ide mindenki síelni jön, a város egyetlen múzeuma zárva, a szállodák többségével együtt.
Múzeum
Ami viszont van, a Bernina hágón átvezető vasútvonal a maga 7%-os maximális emelkedésével. Először én is pislogtan, hogy biztos elírás, de nem. Vasúton ez nagyon sok. A Bernina-vonalat az Albula-vasúttal együtt az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította. Remélem, holnap lesz időm befizetni egy retúr jegyre.

Pontresina

Pontresina
 A csúcsos valami amúgy egy több mint száz éves szálloda, jelenleg vendégek nélkül. A szezon még nem kezdődött el igazán.
Úton

Steinbock

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése