Vad hegyek között

Úton Mostar felé

Hogy a hegyek honnan származnak, azt senki sem tudja. Egyesek azt mondják, hogy nem mások ők, mint az óriások megkövült csontjai, akik előttünk lakták e földeket. Mások úgy tartják, a hegyek álomba bűvölt titánok, akik ha felébrednek, akkor az ifjú népeknek napja leáldozik.   
Egy biztos, a hegyek lenyűgözőek. Fenségesek. Büszkék. Félelmetesek.
Némán őrzik a teremtés titkait és nem kegyelmeznek a vakmerő parányoknak, akik halandó létükre az ő halhatatlan világukat, az istenek világát kísértik.

Crna Gora fekete hegyei.
Bosznia erdei.

Ez nem Svájc, vagy Ausztria. Ez bizony még mindig Crna Gora.
Sasok földje. Ugyanaz az érzés fogott el a Szutyeszka völgyében, mint amikor Jackpottal - vagy éppen JJ-vel - a martinai határátkelőt kerestük Ausztria és Svájc között. Szinte vártam, hogy valami erdei manó elénk pattan, vagy egy tündér felkenődik a busz szélvédőjére...

 

Ez pedig a Lovćen. A második legmagasabb csúcs Crna Gorában, itt található Petar II Petrović Njegoš mauzóleuma.

A mauzóleum története érdekes, ugyanakkor elgondolkodtató is. Njegoš ugyanis csak 1916-ig nyugodhatott békében a Lovćen ormán. Miután 1915-ben a monarchia seregei bevonultak a dél-szláv területekre, valakinek az a ragyogó ötlete támadt, hogy kéne egy Ferenc Jóska emlékmű a Lovćenre... Ki is lakoltatták szegény Njegošt a kápolnájából, mint később kiderült, tök feleslegesen, mivel az emlékmű sosem készült el, a kápolna pedig szinte a földdel vált egyenlővé. A nagy háború utún ment az agyalás, hogy akkor most mi is legyen, kápolna újjáépítés vagy mauzóleum, aztán végül is 1925-ben Sándor király támogatásával egy három napos ceremónia kíséretében visszacipelték Njegošt az újjáépített kápolnába. Ezt a kápolnát aztán a titoista rezsim leromboltatta és a helyére a ma látható mauzóleumot építtette - ennek tervezője Ivan Meštrović volt.

A mauzóleum és őre

A bejáratot őrző két nőalak a nővér (bal) és az anya (jobb) szimbóluma.

A lépcsőalagút

A mauzóleumot négyszázegynéhány lépcső megmászásával lehet megközelíteni és van fent egy kilátó is, amiről belátni a környéket - ha szép idő van. Mint az látható, nekünk nem volt szerencsénk, a hegy beült duzzogni a felhők közé...

Ja, volt fent egy kis hó is - júniusban...
Amúgy szép, kanyargós és helyenként elég szűk út vezet fel a hegyre és onnan le a történelmi fővárosba, Cetinjébe. (Ó, de csapattam volna itt JJ-vel...)
A környék egyébként nemzeti park, tele bringaúttal, hüttével.

(Ezek a területek kevésbé ismertek, mint mondjuk a Kárpátok, vagy éppen az Alpok, holott ugyan olyan szépek...)
Ha pedig már jártunk fent, akkor érdemes lemenni az egykori fővárosba, Cetinjébe is.

Az elnöki palota.

 A királyi pár temetkezési kápolnája, körülötte a középkori templom maradványai.

 A monostor. Állítólag oltári verekedések szoktak lenni előtt...