Na már megint! Igazság szerint már a
hét közepén elkezdtem egy bejegyzést írni, miszerint hurrá,
végre jó idő van, és hát mi is lehetne élvezetesebb egy
kellemes, lakástakarítással, sütögetéssel és szülinapozással
(meg is kaptam, hogy akkor lesz diszkódiszkópartiparti... volt. Meg biliárdozás is, ami ugye most csütörtökön elmaradt, mert kicsi én nem szervezte meg...) egybekötött hétvége után, mint a próbapályán varjakat
kergetni? (Mondjuk aludni délig, narancslét szürcsölgetni a
napfényes erkélyen egy kitűnő könyv társaságában...) Az egyik
ilyen tollas bajkeverő biztos jól szórakozott rajtam/rajtunk
(nehogy a Koci kihagyva érezze magát, mert egyébként jó gyerek), mert két órán keresztül
vadászta egy helyben a kukacokat és figyelt minket érdeklődve.
Tuti számolta a köröket.
Szóval derült ég, napsütés,
lehúzott ablak, morog a kályha, sivít a turbó, a hangszóróból
pedig Rolling Stones dübörög... Még az sem tudta kedvemet szegni,
hogy valakinek csak sikerült úgy odébb tennie a jószágot a
garázsban, hogy a vezető oldali ajtót csak résnyire lehessen
kinyitni. Kedves figyelmeztetés, hogy ha itt beférsz, akkor ideje
lenne többet enned... Cél találva, elsüllyedt.
Szóval elkezdtem írni, de aztán
abbahagytam, és hipp-hopp elszaladt a hét, a képem is csupa szeplő
lett és hát felnőni se sikerült. (A múlt heti alakítást, amely szerint Bambit, a lecsukhatatlan gépháztetőt és az Oroszlánkirályt misztikus kötelék fűzi össze, nem sikerült felülmúlni, de közel jártunk hozzá... Csak ezúttal a fénymásoló bizonyult makacsabbnak az átlagnál.)
A hűtő is kiürült, ideje
volt előszedni a biciklit és bevásárolni menni. Ez persze okozott
kisebb meglepetést, mivel egyrészt a bicikli használatra kevéssé
alkalmas állapotba került néhány hét alatt (értsd rettenetesen
mocskos lett, és ha elkapom azt a szárnyas kis rohadékot, amelyik
pont az ülést nézte toalettnek...), másrészt úgy tűnt, hogy a
kijött a jó idő, és kirajzottak a közlekedő lemmingek is. Főleg
a gyalogos alfaj okozott némi fejtörést, aminek különös
ismertető jele, hogy ha rácsengetsz, akkor tuti abba az irányba
ugrik, amelyikről te kerülnéd, ráadásul fogalma sincs, hogy a
gyalogos-kerékpáros úton a kézen fogva gyereket sétáltató
bácsival jelzett oldal az övé... Sajnos, ugyanez fordítva is
igaz. A gurulós lemming sem jobb magaviseletű. A kanyart lenyeső,
motort bőgető fiatalembernek meg csak annyit szeretnék üzenni,
hogy én tuti megnézetném valami szakival a verdát, mert egy kehes
traktor szebben szól és ezen a szemkib...szóval csicsás alufelni
se sokat javít...
A jó tündér is verekedős kedvében
volt - valószínűleg akkor somott fejbe, amikor aludtam, merthogy
hiába volt hétvége, csak nem sikerült hozni a tíz-tizenkét órás
átlagot.
Így hát volt egy kis pakolászás, egy
kis főzés, és megjavszeroltam a balkonláda tartót is, mert
eldöntöttem, hogy nekem bizony ha törik, ha szakad, de jövő hét
végére csodálatos muskátlijaim lesznek az erkélyen. Ehhez
mindössze a balkonláda, a virágföld és a muskátli hiányzik, de
kicsi Greenie nem ismer lehetetlent. Azt, hogy hogyan fogom
biciklivel ellogisztikázni a fenti hozzávalókat a göstingi hódos
boltból, még nem tudom, de a hátizsák-külső függeszték
(szatyor karabineren) kombó remélhetőleg itt is beválik. További
projekt a kempingszék lecsiszolása és újrafestése, mert jobban
hámlik, mint az én hátam szokott egy alapos leégés után, így
aztán csak előzetes óvintézkedések megtétele - szétnyeszetölt
nejlonzacskó - után lehet kiülni az erkélyre. A muskátlik
mellé tervezek még fűszeres kiskertet és egy fő
balkonparadicsomot is telepíteni, mert balkonparadicsom nélkül
számomra nem is nyár a nyár.
Apropó, nyár. Miközben ezt írom, úgy
szakad az eső, mintha dézsából öntenék... de jó... monszun...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése