... avagy táskába való zsepitartó az 50es évekből!
Manapság a többség papírzsebkendőt használ - én is -, és sokan vásárolják a darabra drágább, műanyag tasakos zsepit. Mivel az utóbbi két hónapban kétszer is elkapott a nátha - hiányzott a napi biciklizés a hidegben - és dobozos zsepit vettem, gondoltam, miért ne csinálhatnék csinos tartót nekik? Elegánsabb és kevésbé koszolódik. Lotte is krákogott már a dobozában, hogy szeretne kicsit dolgozni, az utolsó munkája ugyanis januárban volt, amikor is egy 1920-as évekbeli alsóruhát varrt nekem. Van abban valami megnyugtató, ahogy varrás közben klattyog, nagyon szeretem hallgatni.
Nosza, Aidánál találtam bagóért szép, újrafeldolgozható damaszt szalvétákat, ezek egyikéből lett a tartó. Az eredeti szabásmintát átraktam cm-re, szegő szalag volt itthon, indulhatott is a munka.
Bevallom, az elsőt megsemmisítettem dühömben, a félbe hajtott szalagrészek közül ugyanis kicsúszott az anyag és persze mikor mutatta meg magát a hiba? Igen, amikor már össze lett varrva az egész.
A második viszont már sikerült, íme varrás előtt:
Egy modern varrógéppel ez kb öt perc, Lotte kicsit lassabb, hiszen kézikaros és több mint 120 éves. Slow fashion, baby. Csak semmi rohanás!
Még ki kell vasalni és ki is mosom, mert a jó ég tudja, hol volt előtte, de szerintem igazán bájos. Ha pedig a méreteken változtatunk, női higiéniai holmikkal is megtölthetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése