A kabát sztori - befejezés

 A történet első és második részéhez tessenek a linkekre kattintani. 

Kabát, jelentem, debütált. Megújult élete első útja a munkahelyemre vezetett, így mindjárt kerékpározhatott is egyet, míg a második vásárolni, megismekedve ezáltal szeretett Morzsavikingemmel és a nagyközönséggel. 

Azt kell mondjam, hogy Kabát nagyon szép, de nagyon feltűnő. Egy letűnt kor követe az elegáns szabásával, napfényben különleges, liláskék színével, finom anyagával a slampos, huszonegyedik századi utcán. 

A próba után a következő alakításokat kell még eszközölnöm:

• a bársonyszalagból készített övtartók felvarrása
• egy-egy darab gomb a mancsettára
• két darab patent a mellkasra, hogy zárható legyen az eleje

Mennyibe került?

• 50 dollár a kabát és 50 a szállítás
• 14,40 euró a postasarc
• 15 euró a festék és a további olyan nyersanyagok, mint gombok, szalagok, cérna

Munkaidő: fogalmam sincs, de legalább 20 óra

Az eredmény: egy teljesen egyedi, csinos gyapjúkabát, amiben meg lehet jelenni a melóhelyen éppúgy, mint az Operában.  

A képek nem adják vissza tökéletesen se a színét, se a szabását, de az jól látszik, hogy ez bizony nem fog szembe jönni az utcán. 

    

Nem hibátlan. Vannak rajta még lyukak ott, ahol nem látszik. Az akasztót jobb nem használni, mert a közel száz éves anyag nem bírná el a Kabát saját súlyát.

Project Kabát - closed

Felkészül a flapper ruha...  

A száz éves flapper ruha - első rész

- Ezt az illatot ismerem. Habanita. Táncolni megyünk? 

- Még nem. 

- Mikor megyünk táncolni? 

- Nézd, fogalmam sincs, mikorra tudlak olyan állapotra hozni, hogy túlélj egy partit. Nyomorultul festesz. 

- Te se leszel szebb ennyi idős korodban, jó, ha tudod! 

- Félteértesz. Semmi problémám a problémáiddal. Azon dolgozok, hogy a jelenleginél rosszabb állapotba már ne kerülj. 

- Oh, az más. No, de mégis, mikor megyünk táncolni?

Önérzete, az van. Ne szépítsük, tényleg nagyon rosszul fest! Az idő vasfoga majdnem darabokra rágta ezt a szegény selyem ruhát, a feltűnésmentes javítást mostanra el is engedtem. Egy százéves holminak egyébként se dolga tökéletesnek lenni, de a továbbpusztulást muszáj megakadályozni.    

Tehát, a problémák:

• molytámadás nyomai lépten-nyomon
• korból és helytelen tárolásból adódó anyagfeslés
• korból adódó károk a csipkén
• vasszeg maradvány okozta rozsdafolt a csipkén*
• ismeretlen eredetű folt a ruha elején

*: nemcsak azért viselünk kesztyűt, mert a nátrium-perborát nem éppen bőrbarát, hanem mert bármi lehet az ismeretlen körülmények közül érkező ruhákban. Jelen esetben egy szeghegy volt belenőve a csipkébe. Gyanús volt már az elején is, hogy nagyon pezseg a perborátos cucc, de az okát akkor vettem észre, amikor mosószappannal átmostam a csipkét és a kis rohadék megbökte az ujjamat. A kesztyűn viszont nem ment át.   

Bontani egyszerű. Levagdosni óvatosan az ügyetlenül odabiggyesztett csipkegallért és csipke kézelőt, levenni a biztosítótűvel odarögzített masnit. A lehető legóvatosabban kimosni, törülközőbe tekerni, majd kiteríteni száradni és gyönyörködni az évszázados selyem aranyló színében.

Helyrehozni, vagy legalább enyhíteni a károkat, nehéz. 

Mivel az anyag annyira törékeny, hogy a legnagyobb óvatosság mellett is sikerült egy félcentis lyukból egycentiset csinálni, úgy döntöttem, hogy marad a foltozás. Mivel azonban még csak hasonló anyagot se sikerült találnom sehol, nagy levegőt vettem, és miután felbontottam a szegést, levágtam a teljes szegélyét. A ruha eleve hosszú volt, belefért és így lett foltanyagom. 

A fusible interface nekem annyira nem jött be, a legkevésbé se szépen fogta össze a fesléseket. A vállon lévő, óriási feslést mondjuk összefogta és így könnyebb lesz felvarrni a foltot, de amúgy nem sokra mentem vele. 

 

Minden egyes javítás látható lesz, igen és nem fogok tudni bevarrni minden lyukat. 

A sebhelyek és ráncok az öreg hölgy arcán megmaradnak...  

    

A kabát sztori - második rész

...avagy így alakult időközben Kabát sorsa

Na most, Kabátot nyomorultul összeelekelték, sokkal többet kellett bontanom, mint szerettem volna. Egyre biztosabb, hogy akárcsak Örzsém esetben, úgy ezúttal is egy félrement (COVID) projekt eredménye került a kezembe. Ettől függetlenül Kabát hamarosan újra hordható lesz. 

Volt lyuk, nincs lyuk

Mivel Kabát eredeti készítője (feltehetően varrónő-tanonc) borzalmas ráhagyásokkal dolgozott és sokszor nem szegte el az anyagot, így ki tudtam húzni szálakat a felesleges anyagból, amivel aztán bevarrhattam a molyrágásokat. Volt belőlük bőven, az anyja szemit az éhes kis bestiáknak! A tűnemezelős megoldás nekem nem jött be, ahhoz túl finom az anyag, ezért maradt az óvatos foltozás. Büszkén jelentem, hogy alig látszanak a javítások. 

A festés

Vennem kellett még egy tasak festéket, mert egy tasak kb 300g ruhaanyagot fog be, és Kabát ennél súlyosabb egyéniség, 670g-ot nyom. Szerencsére ecet esszencia volt itthon, úgyhogy nagy levegőt vettem és betettem kabátot a festőlébe. A manőver sikeresnek bizonyult, a foltoknak nyoma sincs, a kabát gyönyörű, királykék színben pompázik (újra). 

A bélés

Lotte és én megküzdöttünk a szakadásokkal, nem is lett túl szép helyenként, de legalább sikerült visszavarrni a tesséklássék módon odakendácsolt ujjakat. Lotte többször is elakadt, lehet, hogy kissé fickós a nyomórúd (presser bar és presser foot) beállítása. Nem látszik, nem foglalkozunk vele. 

A bélés alját el kellett szegni ferdepáttal, mert több helyen hiányzott a szegéshez szükséges ráhagyás. 

A bevarrás kézzel sziszifuszi munka, de megéri, mert így nem roncsolódik tovább az anyag. 

 

A pelerin

Alaposabb szemügyrevétel után kiderült, hogy a csúful odasuvasztott pelerint eredetileg két darab gombbal lehetett rögzíteni. Az utólagos kendácsolásnak azonban az lett az eredménye, hogy mindkét anyag (külső és belső) szanaszét szakadt, emiatt muszáj volt eltakarni. A Röltexben vásárolt szatén szalag gépi felvarrása - hála a jó égnek - olyan rondára sikerült, hogy bonthattam le a csába és varrhattam fel újra, ezúttal kézzel. 

Tanulság: a ruharestaurálás legfontosabb kelléke a varratbontó

A címke

Nagyjából sikerült rekonstruálnom az eredetit, meg is vettem a fényszálas cérnát, hogy aztán nagy anyázások közepette rájöjjek, tűbefűző nélkül esélyem sincs átszuszakolni a tű fokán.

 

A hiányzó gombok

Hogy Eva kisasszony sose jutott el odáig, hogy az összes gombot felvarrja a kabátra, vagy pedig a kendácsoló utód szedte le és veszítette el őket, már sosem fogjuk megtudni. Ami tény, hogy a pelerint rögzítő, két közepes gomb hiányzott, és van egy olyan, aminek az ég egyadta világon semmilyen funkciója nincsen, de nem tudom leszedni, mert alatta elvásott az anyag. Ha lesz kedvem, majd felvarrok egy szalagot és akkor azzal zárható lesz.  

Nagyjából fél órát pöcsöltem a Röltexben, mire sikerült kiválasztanom a korban is és stílusban is (szerintem) megfelelő gombokat.  

Itt tartunk most, Lotte és én. 

A munkamenet további lépései:

1. Mielőtt rögzítésre kerül a bélés az ujjakban, be kell varrni a gomboláshoz szükséges szalagot
2. Bélés rögzítése az ujjakban
3. A gallér elszegése és felvarrása a kabátra, nem kifelejtve az akasztót
4. Az övtartó szalagok és a hiányzó gombok felvarrása

Azt hiszem, nagyon büszkén fogom hordani ezt a kabátot, ha elkészül, mivel rengeteg munkám van benne és nem vagyok se képzett szabó, se pedig restaurátor.  

Ja és lemértem: Lotte zsenge 15 kilót nyom... 

(Lotte elutazott velem Budapestre, mivel Nagyim C-Singerének csúszik a szíja és mindenképpen varnom kellett.)

2025. első

 Újévi fogadalom idén sincs, csak befejezésre váró projektek, amik közül legalább néhánynak szeretnék a végére érni záros határidőn belül. 

Q1 terv: 

• A Cárevics Őfelsége üzembiztossá tétele - a biztosítás olyan drága, hogy ihaj, a forgalmija pedig lejárt. 32 év után, életében először Őfelsége nem jutott el a vizsgapontra, mivel a karburátorban az úszó nem úszik (elrepedt) és szét van barmolva az egész. 
• Kabát használhatóvá tétele
• A száz éves flapper ruha használtahóvá tétele
• Lotte lakosztályának rekonstrukciója (maratás, okvetlenül szükséges ragasztások elvégzése, beeresztés és lakkozás)
• A közel száz éves virágállvány rekonstrukciója (szúmentesítés, csiszolás, beeresztés és lakkozás)
• szeretném még a szezon vége előtt a Rittbergert is a szatyorban tudni (amúgy Salchow for president, imádom. Ha valaki lemaradt volna: vénségemre műkorcsolyázni kezdtem. Ősellenségem a piruett.)

Mindez úgy, hogy közben egy finoman szólva kihívást jelentő ütemterv szerint haladó projektben dolgozom, ahol tesztpad, hidegkamra, klímapad és jármű applikáció egyidejűleg fut. 

Nem, még nem vagyok teljesen ősz, de a humorom még a korábbinál is szarkasztikusabb lett állítólag, amióta projektet váltottam. (Me. Sarcastic? Never.)