Közelharcot vívtam a kabátomért - a postával. A szlogenjük, miszerint "Ha fontos, akkor legszívesebben a Postával" tökéletes ellentétét produkálta (már megint) az osztrák posta.
Kabát, leírása szerint inkább bemutatásra, szétszedésre ajánlott munkadarab, hordható valószínűleg nem lesz, Pennsylvaniából problémamentesen megtette az utat Grazig, hogy aztán az otthonom és a helyi postahivatal közötti ötszáz méteren tehetségesen elkeveredjen... Bombasztikus, komolyan. Ez szerintem új rekord, lehet, jeleznem kellett volna a Guinness felé.
A probléma azzal kezdődött, hogy a helyettesítő postás a kiszállítás napján elfelejtett bedobni értesítőt, miszerint Kabát átvehető. Másnap visszajött a cetlivel, szó se róla, és a csomagot le is tette a postán, ahol viszont elfelejtették beszkennelni...
A csomag ráadásul a rendszerben nagyobbfajta borítékküldeménynek tűnt, miközben a valóságban normál méretű doboz volt, így amikor a postáskisasszony átnézte a raktárban ülő holmikat, nem azt kereste, amit kellett volna.
Két héten át ment a pingpong, mire az illetékes osztály kiküldte a verdiktet: a csomag márpedig ottvan a postán. Igen, a csomag ottvolt, a szabiról visszajövő alkalmazott azonnal meg is találta, mivel a nevem magyar viszonylatban is ritka, hátmég osztrákban. Hurrá. És természetesen még fizethettem is ezért a fantasztikus szolgáltatásért 14,4 eurót, ennyi volt ugyanis a behozatali és feldolgozási illeték.
Szóval, ha fontos, akkor inkább ne a postával...
Kabát tehát megérkezett, kifújta magát (én is) és megkezdődhetett az állapotfelmérése.
Nos, a leírás - szerencsére - túlzásnak bizonyult:
- a molyrágta lyukak kicsik, mind 5mm alattiak, és nincs belőlük sok
- a bután kinéző varratok szimpla mekkelekelés kövezkezményei, nem strukturális feslés miattiak
- az anyag a lyukaktól eltekintve ép és erős
- a selyem-acetát keverék bélés ugyan sérült, de könnyen javítható, mivel csak varratfeslésről van szó
Vagyis, Kabát nem egyszerűen csak menthető, de hordhatóvá is tehető.
Az egyetlen, komolyabb hiba, hogy a pelerinen látható fakulás sajnos nem tűnt el teljesen a mosás után, tehát a lyukak foltozása után mindenképpen festésre szorul Kabát.
Kabát adatai
Színe: meghatározhatatlan kék, enyhe padlizsánlila beütéssel
Kora: 1930-as évek
Állapota: javításra szorul
Anyaga: finom gyapjú, selyem-acetát béléssel
Márkája: ismeretlen*
Mérete: a bevarrt címke alapján XS (12)
Szabása: kortalan, leginkább princess coat, pelerinnel
*: A tömegtermékekkel ellentétben ezeknek a holmiknak lelke, története van. A selyem-acetát bélés lebontásakor vettem észre, hogy bár a "márkajelzés" maga elveszett, a hímzés lyukakat ütött az anyagba, és fénybe tartva legalábbis részleteiben, kivehetővé vált.
Eva(?) Hartman, New York. Ügyetlen kurzívval kihímezve.
Ki volt ő? Sose tudjuk meg. Valószínáleg egy fiatal szabó-növendék, aki New Yorkról és divattervezőségről álmodott. Erre utal egyébként a finom anyag és az, hogy a legkevésbé se bánt vele spórolósan, rengeteg plusz maradt a szegésekben, amit én - közel száz évvel később -, ha kell, fel tudok használni foltozásra. Szintén árulkodó jel, hogy az anyag nincs elszegve - úgyse látszik felkiáltással.
Egy biztos, az eredeti készítő kreált magának egy márkajelzést, amit mindenképpen meg fogok próbálni reprodukálni, ezzel tisztelegve előtte.
Miért éri meg beleölni a nemkevés munkaórát egy molyrágta kabátba?
Mert a minősége utolérhetetlen és mert az ára töredéke egy hasonló minőségű, hasonló anyagokból készült átmeneti kabátnak. Egy etikátlan tömegtermelésből származó, vintage-repro kabát jelenleg 200 eurónál kezdődik, a kifogástalan minőségű, európai reprodukciók közelítik az 500 eurót.
Ehhez képest 50 euró volt a Kabát. Közel ugyanennyi a szállítás. 14,4 euró a Posta-sarc. Nagyjából 15 euró a gyapjú és a gyapjú festésére alkalmas ruhafesték.
A másik, hogy szeretnék megtanulni rendesen szabni-varrni, és ezek a projektek kitűnő alkalmat nyújtanak a gyakorlásra. Sose lehet tudni, nem-e lesz egyszer szükségem erre a jelenleg feleslegesnek tűnő készségre.
Nagyon sok munka, Lottém is dolgozhat keményen. Azért ő, mert a régi-új lakosztályába még nem tudott beköltözni, így a dohányzóasztalomon lakik. Örzse pedig bent van a kofferében, és mivel majdnem húsz kiló, hacsak nem muszáj, nem szedem elő.
Azt hiszem, nagyon büszke leszek magamra, ha Kabát elkészül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése