De hogy kerül az UAZ az asztalra..?

Annak idején, amikor megírtam a bécsi Arsenalról a postot, nem gondoltam, hogy az lesz a blog legolvasottabb bejegyzése. Eleinte tényleg csak a kemény magot érdekelte, gondolom azért, merthogy hosszú is, meg aztán kicsit militáns is és hát fegyverek, történelem, jaj... Aztán egyik pillanatról a másikra az történt, hogy a post egyre népszerűbb lett.
Érdekelni kezdett, hogy miért. A statisztikát böngészve feltűnt, hogy a keresési kulcsszavak alatt mind gyakrabban szerepel egy kifejezés: csőrös UAZ.
Beírtam én is a gugliba, és majdnem felborultam: a blogot harmadik helyen hozza, míg a képkeresőben első helyen áll a fotó, amit a Veterántalálkozón készítettem, megelőzve a belsoseg blogon, valamint a vezessen található fotót.
Úgy gondoltam, hogy minden orosztudásomat összeszedem, és írok egy nagyon rövid ismertetőt erről a kevésbé ismert jószágról, ha már ilyen sok olvasót idehozott, mert azért galád dolog, hogy valaki szeretne megtudni valamit, aztán csak egy képet kap az orcájába, hogy nesze, nézegessed, aztán legyél tőle okosabb...
A típusismertető alapja erről a GAZ modelleket bemutató, orosz nyelvű oldalról, valamint a típus nagy szerelmesének angol-lengyel nyelvű honlapjáról származik, és korántsem olyan részletes, mint azok - ennek oka, hogy kontár vagyok UAZ-témában, elvégre Szuperszamár egy másik autógyár terméke - a híres AvtoVAZ, ugye-ugye... Mindkét oldalon amúgy sok-sok érdekességet és régi fényképfelvételt megtalálhat az érdeklődő. (Az angol nyelvű kevésbé részletes, de érdekes és egy lengyel nyelvű javítási útmutató is letölthető!)
Szóval Gaz-69, vagy UAZ-69... A Kozlik (kecskegida), vagy Gazik becenevű típus sorozatgyártása 1953-ban indult (1956-tól már exportra is termeltek belőle, sőt az ARO megvette még a licencet is), és egészen 1973-ig gyártották, először GAZ, később (56-tól) UAZ néven. Feladata az 1943-ban csatasorba állított, rohamtempóban kifejlesztett GAZ-67 és a II. világháború alatt kapott amerikai Jeepek leváltása volt.
Bár az első 69-es csak 1953. január 25-én gördült le a szerelősorról, a jármű tervezését már 1946-ban megkezdték, 1948-ra pedig kész prototípusok (Truzsenik néven) várták a tesztelést... Csak aztán közbeszólt a politika és tervgazdaság, a személygépkocsi és teherautó gyártás prioritást kapott, a terepjáró meg ment a fiókba porosodni. Lássuk tehát a főbb műszaki paramétereket!
A jármű dimenziói:

Kép forrása: http://modeli-gaz.ru/gaz/gaz-69.htm, de a gépkönyvben is benne van

A gép menetkész tömege 1525 kg, maximális terhelhetősége 650 kg, legnagyobb sebessége legfeljebb 90 km/h (vontatmánnyal a megengedett legnagyobb sebesség 80 km/h volt) műúton, terepen 30-40 km/h. Az indulási és érkezési szög megegyezik a Jeepével - 45 és 35 fok, és a terepjáró képességével nem is lett volna semmi baj, csak kicsit lett volna erősebb az a fránya motor, vagy könnyebb a jószág...

Kivitelét tekintve kétféle verzióban készült: kétajtós nyolcszemélyes (GAZ-69), vagy négyajtós ötszemélyes (GAZ-69A), de természetesen gyártottak belőle speciális változatokat is - parancsnoki verzió, hókotró, mentő...
A kocsiszekrényt egy négyhengeres, 2,1 l-es hosszanti irányban beépített, négyütemű Otto-motor mozgatja, melynek legnagyobb teljesítménye 55 LE (3600 ford/min), a legnagyobb forgatónyomaték 125 Nm (2000 ford/min). Az ínyenceknek kedvéért a kompresszióviszony 6,2-6,5:1, furatátmérő 82mm, lökethossz 100 mm.
Az átlagfogyasztása közúton is tíz liter felett van, dehát kit érdekelt ez akkoriban?
A váltó három előremeneti (nem szinkronizált) és egy hátrameneti fokozattal rendelkezik, az egyes áttételek a következők:
1 - 3,115
2 - 1,772
3 - 1,00
R - 3,738
A fődarabok legtöbbje (úgy 60%) más GAZ modellekből került be a 69-esbe, ami ugye részint pozitív - már bevált alkatrészek, megoldások, melyek gyengeségei, erősségei ismertek, nem kell olyan sokfélét gyártani - másrészt negatív - főleg ha személyautóból teszünk át dolgokat egy terepjáróba, ahol az igénybevételek koránt sem azonosak. Ami ténylegesen új volt: az osztómű (fogaskerék, áttétel 1,15 és 2,78), a tengelyek, az alváz és természetesen a kocsiszekrény - ami nekem személy szerint tetszik, szeretem ezeket a csőrös jószágokat, egyszerűen szép ez a forma.
A 69-es alapvetően faék-típusú jármű: a szerelési útmutató alapján szétszedhető és összerakható a gép, még a felhasználandó alkatrészeket és szerszámokat is megadják, sőt az időt is, amennyi alatt megcsinálható. A motor és az erőátvitel cakkpakk kiszerelése például egyetlen embernek nagyjából másfél óra munkájába kerül, a fékfolyadék cseréje légtelenítéssel és beállítással együtt fél óra meló... Szép. Az mondjuk kevésbé, hogy 55 lóerővel kellett mozgásra bírni ezt az aprócska testet, tehát a GAZ-67 eredeti problémája (gyenge motor) a 69-esnél is fennállt, és egész életében nem sikerült túllépni rajta. A húsz éves gyártási periódus alatt ugyanis a konstrukció gyakorlatilag változatlan maradt, bár többféle karburátort is kipróbáltak és a motort 2,4 literesre bővítették, aztán találtak benne még 10 lóerőt - valljuk be, 65 LE egy ekkora kocsiszekrény mozgatásához még mindig nem túl sok. Összehasonlításképp a kortárs Jeep híres Go-Devil motorja 63 LE-t tudott 3800as fordulaton, viszont a jármű tömege is fél tonnával kevesebb volt...

De most akkor GAZ, vagy UAZ? 

1956-ig a csőrösök a Gorkij Autógyárban készültek, az utolsó GAZ '56 januárjában gördült le a gyártósorról, ettől kezdve már az uljanovszki üzem gyártotta őket - innen tehát az UAZ márkajelzés a kocsik orrán, persze ettől függetlenül mindenki továbbra is GAZ-nak hívta őket.
További érdekesség, hogy ha megnézzük a műszaki rajzot, és összehasonlítjuk a fényképpel, ez utóbbin egy aprócska pluszt vehetünk észre... A gyár ugyanis valamiért nem tervezett külső visszapillantó tükröt a járműveire, így aztán ahány tulajdonos, annyiféle tükör. (Nekem ez a kis kerek borotválkozótükör jobban tetszik, mint a lenti videóban látható példány elefántfülei... Sokkal korhűbb.) Erre a szlovák állampolgárra büszke lehet a tulajdonos, nagyon szép állapotban van, akárcsak a többiek:

ha minden igaz, akkor ez az úszó állatka is GAZ.
Végezetül pedig itt egy videó egy nagyon szép állapotú, nemcsak külsejében GAZ-69-esről, sok érdekes felvétellel.
Ha valamit elírtam volna, kérem a típus ismerőit, bátorkodjanak kijavítani és őszintén remélem, hogy szereztem pár látogatót a bécsi Arsenalnak, valamint az idei Veterán harcjármű szemlének (ha lesz, én ottleszek)!