Konditerem? Ugyan kérem! Költözés! Még hogy fitnesz, meg aerobic... Le a lépcsőn, fel a lépcsőn, nem esik pofára a jégen, nem dobja el a jénait! Mit ne mondjak, még mindig érzem a hátamat... Persze, ez betudható a tegnapi fetrengjünk egy órát mosógépet szerelve programnak is. (Alsó szűrő kitisztítva - kisebb mesterséges tó a fürdőben. Betápnál lévő szűrő kitisztítva - nyakig vizesen szentségel a korábban legyártott tó közepén. A mosógép továbbra is csak zümmög, mint valami fura formájú méhecske.)
A hétfőknek amúgy is sajátos bájuk van. Merthogy most éppen a mosógép döntött úgy, hogy ő beteget jelent, múlt héten meg az egyik sofőrünk idegeit cincálta meg az egyik gépsárkány - a dialektusban elhangzó szitokáradat se volt kispályás, mégis azt kell mondjam, a magyar nyelv káromkodásban is überelhetetlen. (Ha éppen nem éjszakás lenne az illető, ma délután bizony eltanulhatott volna tőlem pár nagyon szép szót... Hogy miért is gurult el a gyógyszerem, talán majd egyszer leírom... Ha már végleg elpárolgott a fejemből a vörös köd.)
Vasárnap ötöt fordultam egyébként, mire minden lekerült El Skodrito csomagtartójába. Azt hittem, több lesz, de másfél óra alatt minden a helyére (vagyis a nappali közepére) került - külön köszönet illeti Pierre kollégámat, aki tényleg segített elcipelni a cókmókot.
A hűtő persze még tele van, mivel jó dolog a napfény, de attól én speciel nem lakok jól - igazán megfizethetetlen élmény, amikor üdvözült vigyorral és mosószerrel teli szatyorral a buszon ülve döbben rá az ember lánya, hogy semmiféle pékáru nincs otthon és a boltok már bezártak.
A szennyesnek is kellett tároló (még jó, hogy nem vittem át őket) meg hát a laptop, a plüssállataim - még depresszióba süllyednének, hogy csak úgy bezacskózva otthagyom őket valami ismeretlen helyen -, a német könyvek... Szóval, van azért itt egy s más, de gyakorlatilag ezt már aznap, amikor végleg elhagyom Göstinget és a Lendbe költözöm, annyira nem lesz nehéz menedzselni. Addig is marad a kézimosás, meg az önkiszolgáló mosókonyha a másodikon...
Szerdai friss ropogós: a nagy tervből, miszerint ma időben hazamegyek, összepakolok és kimosok, csak az utóbbi kettő valósult meg. A betervezett fél öt helyett csak jóval később sikerült letenni a munkát (vagyis a mélyfagyasztandó géphavert kiparkolni a próbapályára) - a mosó meg elvben csak nyolcig van nyitva. Még jó, hogy nem volt tolongás a mosógépnél, különben rápacsáltam volna.
A holnap reggel exlakássá váló lakás tehát most éppen egy mosoda és egy poggyászmegőrző keveréke, de a tesztútra már legalább van tiszta ruhám és ha minden jól megy, reggelre meg is száradnak a cuccok. Hogy hogyan fogok egyszerre két autót elvinni innen, még nem tudom. Az biztos, hogy a gépmunkatársat reggel be kell vinnem dolgozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése