Egyszer volt, hol nem volt, a szatyorhegyeken túl, ott ahol a szerencsétlen zöldség a holmija után túr...
Az egész ugye azzal kezdődött, hogy a mosógép még azelőtt kapitulált, hogy én megindíthattam volna a hadműveletet a szennyes ellen. Ez ugye azért volt cinkes, mert én számítván a szövetséges erőkre, nem mostam hétvégén... Ebből az következik, hogy meló után kellett az összes, kisebb darabot a mosdóban kitisztítani úgy, hogy a mosószerek már mind a másik helyen voltak. Sebaj, kicsi Greenie megoldja - elviszi ő buszon a mosóport, nem törik le a keze, ki is mos kézzel, eddig is ezt csinálta. Igaz, hogy hétvégén, de a muszáj nagy úr, ha kell, akkor hétközben is.
Éjfél után lefeküdni, másnap reggel korán kelni? Ugyan már, megy ez nekünk, pont ideális a négy-öt óra alvás napi hat-hét kávéval megspékelve! Csináltam én ilyet ezelőtt pár éve, tudom, hova vezet. Úgyis régen láttam már a kardiológust...
A munkahelyen amúgy is tesztút előtt van a legnagyobb nyugalom, tennivaló alig akad, csak lézengünk, és pontosan nyolc óra munka után mindenki szépen, boldog mosollyal az arcán megy haza... Semmi stressz, csak kávézgatás és terefere egész nap. (Ez volt a Romana/Tiffany/Szívhang... A valóságban nincs egy szabad emelő sem a műhelyben, megy az ordítozás, a túlórázás, mindenki rohangál mindenfelé, potyognak a kulcsok, folyik a gázolaj, meeting meeting hátán, folyamatosan csörög a telefon, utolsó pillanatos tesztátszervezések, itt a kocsi, hol a kocsi és a többi, napi rutin...)
Szerencsére a Novapark minden idők legjobb beruházásával létrehozott egy önkiszolgáló mosodát, így megoldódni látszott a koszos farmerek és pulóverek ügye. A homokszem ott került a gépezetbe, hogy ugye nekem csütörtökön ki kellett csekkolnom a hotelből - ideális időpont, álmodni sem lehet jobbról.
Szerda este, miután majdnem szó szerint bezuhantam a tesztpályáról - mosoda elvben nyolcig üzemel -, még beszórtam a mosnivaló sötét színű felét a mosógépbe, ez egy óra alatt lement, utána még kiteregettem, a lakásban lévő cuccokat összepakoltam és egyre erősödött bennem a délután felmerült gondolat, hogy én bizony valakit felrúgok! (És nem azért, mert este hatkor még mindig a gázolajat szivattyúzzuk a kocsiból, amit másnap mínusz huszonötön indítanánk. Nem, mert a szerelő ugyan reggel hét óta bent van, és nem megy haza addig, amíg meg nincs csinálva a gép...)
Csütörtök reggel a félszáraz cumót bele a bőröndbe, egyedül lecipelni - négy körben meg is lett -, utána bemenni dolgozni fitten, frissen.Természetesen a bepakolt holmit utána fel is kellett vinni a lakásba - munka után csak erre vágyik az ember.
Pénteken a bejelentkezést elintézni... Még jó, hogy sikerült, és ha későn is, de odaértem a hivatalba. (Enélkül ugyanis most még ilyen kis lassú netem se lenne...Valószínűleg a lakásban talált modem túl gyenge, vagy maga a hálózat, nem tudom.) Ó, hogy ugyan negyed óra volt már csak zárásig, de senki sem anyázott, nem nézett morcosan, hanem tette a dolgát?!
Szombaton netet elintézni, bevásárolni, a maradék színes cuccot kimosni a szállóban a megmaradt érmével. Mondjuk az egy érdekes kérdés, hogy Európa egyik ex-kulturális fővárosában miért nincs egy rohadt pénzváltó. (Amennyi arabus itt van, simán lehetne!) Akartam váltani frankot - most mégis csak két hétre megyek, jó lenne készpénzt is vinni -, de a turistinfo közölte, hogy hát ők nem váltanak (de szuvenírt azt árultok, BM), csak a bankok és a kaszinó. A bankok már régen bezártak, csak a kaszinó maradt... Köszi, talán ott mégsem váltanék... Örök hála a szüleimnek, akik tegnap este még elrohantak és váltottak nekem pénzt!
Most itt ülök a lakásban, a nappali úgy néz ki, mint amit felrobbantottak, de végre van netem és a ruháim is tiszták. Elfáradtam, és ennek meg is van az eredménye. Sajnos, azt kell mondjam, hogy várható volt.
Ha nem szombat délután történik, még helyre tudtam volna hozni, de így már nem, akármennyire sajnálom is. Mert sajnálom, és vállalom, hogy hibáztam, nem sunnyogom el! Nemcsak akkor mondom el, ha rákérdeznek, és böfögök oda a sokadik e-mailben egy bocsánatot. Nem hallgatok el lényeges információkat, és nem húzok el úgy, hogy hónapok óta ismert problémákat hagyok megoldatlanul!
És beismerem, hogy hülye voltam, mert ez az egész, amit leírtam, az én hibám is. Nem lett volna szabad ebbe belemenni a tesztút előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése