Már majdnem egy teljes hete ismét St. Moritzban töltöm napjaimat...Ez mondjuk akkor lenne igazán szép, ha csak úgy elugrottam volna síelgetni ide Svájcba, de a helyzet ennyire nem rózsás: tesztúton vagyunk, ami azt jelenti, hogy dolgozunk, és nem üdülünk. A szobácskám amúgy nagyon vicces: a falon lévő villanykapcsolók közül ugyanis csak a fürdőszobai működik - még jó, hogy közel van a bejárathoz, így bemegyek és nem beesek a szobámba sötétedés után. A három lámpa (egy álló, egy olvasó és egy asztali) közül kettő még él, de mindegyik csak a saját kapcsolójával kapcsolható. Nagyjából egy olyan konnektor van, ami elérhető - ebbe viszont az állólámpa van bedugva, ami a szoba fő fényforrása. (Ön dönt, elektromos készüléket tölt, vagy világít. A kettő együtt nem megy.)
Ma azonban szombat van és ha már Svájc, és ha már szabadidő (meg jó idő), akkor nincs értelme a szobában csücsülni.
El is mentem "kicsit" sétálni...
A kicsi séta azt jelenti, hogy:
fel a belvárosba (de sok magassarkús medve... akarom mondani bundás nő), onnan le a pályaudvarra (mert mozdonyt fotózni hóesésben jó), onnan le a tópartra (ami jelenleg nem tó), végig a túraúton a 27-es mellett (itt se lennék zerge), be az erdőbe, Celerina/Schlarigna (tájkép kacsákkal), romtemplom (persze, hogy nincs nyitva), sötétedni kezd, el kéne indulni vissza a túraúton, fel a belvárosba (sícipőben korzózni, az ám a trendi), le a szállodához, bekúszik a liftbe, elterül az ágyon... olyan húsz kilométer, 1700 méteren, negyede hóesésben, mert kemény vagyok, mint a Vídia.
Őszintén szólva remek döntés volt, hogy nem indultam neki a világnak tele szatyorral... (Már joghurt megvonási tüneteim voltak, muszáj volt elmenni vásárolni, és mivel a bolt korábban zár, mint én eljutnék odáig, most végre bespájzoltam...) Az más kérdés, hogy időközben a "hűtőben" lévő sajtkrém, sajt és sonka szépen megfagytak... Egy picinykét hideg van errefelé.
(Errefelé elég bizarr ízlése lehet a népeknek joghurt téren, mert odáig, hogy csokis joghurt, még rendben is volnánk, no de gesztenyés? Kávés? A gesztenyéset már felprédáltam, annyira nem nyűgözött le...)
Emitten még néhány fénykép... Mint azt már decemberben leírtam, valóban lenyűgöző a táj.
Ez itt a San Gian templom.
Már régóta nézegettem, de sose sikerült eljutni ide, és lefényképezni.
Be sajnos nem tudtam menni, mert zárva volt.
Mint az látható, van egy kevés hó...
Mackótestvér szeretettel (és jó tanácsokkal) vár mindenkit, aki gyalogosan, autóval, vagy sítalpon érkezik.
A környéken ugyanis rengeteg a túraútvonal, ami gyalogosan vagy sítalpon bejárható.
A holnapi cél Pontresina, ami a gúglmeps szerint 8,1 km.
Ez mondjuk még erősen megfontolás tárgyát képezi, ugyanis korcsolyázni is szeretnék (ha már kihoztam), de ennek feltétele, hogy holnap felkeljek, és ne kiessek az ágyból a mai kis sétikálás után.
Azt hiszem, decemberben már adomáztam egy keveset a hely szelleméről.
Szegényem, egy kicsikét koszmók...
A Porschek se tisztábbak, de a Mercedesek, Audik, BMW-k és Subaruk se... Azért, hogy ne csak csúcsgépekről essen szó, sok erre a Suzuki, és igen, igen, láttam egy korosabb Lada Nivát is!
És itt is kapni gesztenyét. Az étvágy csak akkor megy el, amikor kiderül, hogy mennyibe kerül egy kis adag gesztenye...
Duplája annak, mint Grazban.
A puccos boltok egyike. A nagy divattervezők szinte kivétel nélkül megtalálhatók St. Moritzban.
A LV táskák itt többnyire tényleg igaziak, és ha valaminek nem írták ki az árát, akkor az tuti nagyon sokba kerül...
Mondjuk azt senki sem fogja tudni nekem megmagyarázni, hogy miért jó sícipőben csattogni a macskakövön, vagy éppenséggel a boltban.
Ide se mertem bemenni, mert a kirakatában már megismerkedtem az árakkal. Biztosan nagyon finom csokoládéjuk lehet...
No igen. Lóval se lehet mindent...
Akkor se, ha éppen a
White Turf zajlik a tó jegén.
Igen, lóverseny a jégen.
Frankón egy egész sátorváros épült fel a tavon.
Reggelente itt mögöttünk szokták edzeni a pacikat.
Szép hétvégét mindenkinek!
Meglátjuk, holnap lesz-e kedvem manót kergetni itt az erdei sétaútvonalon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése