Kedves szülők!
Amikor a poronty alacsonyan szállva végighasal a betonon és kifejezi emiatti elkeseredettségét - értsd, ordít, mint a fába szorult féreg -, és ti olyasmit mondotok neki (különösen a kisfiúknak), hogy
a) katona dolog
b) nem is fáj az annyira...
Ugye, megengeditek nekem, hogy úgy hátba taszajtsalak benneteket, hogy feltörlitek ama szent anyaföldet, de izibe'? Hiszen nem olyan nagy dolog az...
Háttér: pici Greenie reggel hatkor azzal indította a napját, hogy a tulajdon nadrágszárába beleakadva felzanyált a lépcsőn és mocskosul beverte a térdkalácsát. Kúúúúúúúúúúúúúrvára fájt.
Elvileg ez munkahelyi balesetnek minősül, de a jelentésbe beleírni, hogy elbotlott a nadrágjában, az elég izé lenne... Mondjuk a több ilyen nem fog történni. Hazafelé jövet a Nagyságos bedarálta a gatya szárát, de úgy, hogy ott helyben le kellett vágnom késsel. Nem a lábamat. A nadrágból egy darabot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése