Asszisztencia at it's best és a hóhelyzet

avagy sosem vagyok egyedül, a szakértő asszisztencia mindig rendelkezésemre áll (de a havat sajnos még nem lapátolják le a kocsiról...)

Mielőtt valaki megijedne, hogy komolyan találom venni magam, és megkérdezné, hogy jól vagyok-e, szeretném leszögezni, hogy mind a külcsíny, mind a belbecs változatlan...
Íme, állandó asszisztenseim, balról jobbra: Peppi, Vérpeppi, Peppi Kapitány és Edömér.


Többnyire mindenhová magammal hurcolom őket, így aztán végigülték már velem együtt a teljes gépsárkány-palettát, és egyszer letámadták Szergejt is, átvéve felette az irányítást.
Mindemellett roppantmód fotogének, ami rólam nem mondható el... Edömér különösen a piros satyijával.
(Teljesen odáig vagyok ezekért a kis bánatos - Anyu szerint bamba - szemű jószágokért. A Peppi, amikor megláttam, megvett kilóra. Mentem vagy két kört a boltban, hogy á, nem, nem veszem meg... aztán tessék, most már négyen vannak.) Az egyetlen probléma, hogy autót szerelni nem tudnak (még nem lettek kiképezve rá) és a havat se takarítják le.  

Az időjárás jelenleg szemmel láthatóan erős identitászavarral - én meg reumatikus fájdalmakkal - küzd. Továbbra se sikerült eldönteni, hogy akkor most tél van - erősen gyanús, mivel szállingózik a hó -, vagy tavasz.



A Schlossberg persze igen csinos volt tegnap a vakító napsütésben...

Nálunk az udvaron persze már megint népmesei állapotok uralkodnak - el is takarították a havat, meg nem is... Miközben az utak odakint nagyjából jól járhatók, legfeljebb sónedvesek, addig itt a ház előtt a félretolt hó napközben nekiállt olvadni, majd az éjjeli mínuszokban elegánsan ráfagyott a letaposott maradékra. Az eredmény: jó vastag, összefüggő jégpáncél, amin csak azért nem tükörsima, mert a téli gumik elég mély nyomot hagytak benne lefagyás előtt.
Lehet, hogy baj van a humorérzékemmel, de reggel hétkor felettébb nem találom viccesnek, amikor kipörög a latyakverőm és egy leszúrt dupla rittbergerrel kell kivetődnöm a sövényen túlra, ahol már nem csúszik az aszfalt...

(Már az előző havazásnál se sikerült maradéktalanul megoldani, hogy a lakók ne seggen csúszva jussanak ki a lépcsőházból, akkor is koripálya lett a parkoló. Oké, első hó, gondoltuk, majd belejönnek... Eddig nem úgy tűnik. A másik szuper fícsör, amikor békésen krúzol az ember az úton és egyszer csak placcs, a járdáról szép, ballisztikus görbe mentén berepül elé egy jó nagy lapát havas-kavicsos-sós trutymó. Legközelebb a szélvédőre, légyszi! Köszi.)