2014. október 26., vasárnap

Burg Hochosterwitz

Ezzel a bejegyzéssel kedvenc Pockomnak szeretnék emléket állítani, aki nyár közepén - nem sokkal e túra után - elhagyott bennünket. Jó utat, öreg harcos, ég veled!

Burg Hochosterwitz a 82-esről
Ha van olyan hely, amit mindenkinek ajánlanék, akkor ez az. Burg Hochosterwitz. Állítólag Disney erről mintázta a logóját...

Míg Friesach meglátogatását az egyik kollégám javasolta, addig ezt a várat egy útikönyvben találtam.
(Az útikalauzt első sorban azért vettem, mert van benne térkép. Jó dolog a navi, de azért a papírtérkép még jobb... Az mindig működik.)
Hochosterwitz elképesztő. Az A2-esről letérve út nagyjából másod, harmadrangú, keskeny és kanyargós, de mint szinte mindegyik, egy élmény.
Még valamikor pünkösdi hétvégén jártam erre - meg is lett az első leégés. Ha jól emlékszem, az a hétvége volt az első, hogy nem szakadt az eső, és Pockóca is rendelkezésre állt (elég elfoglalt volt akkoriban amúgy), így aztán vasárnap délelőtt neki is indultunk - Pocok, Peppi teknős, és én - az országútnak.

Ő Peppi teknőc és a kötelező délutáni kávé. Anyu szerint olyan kis bárgyú. A teknőc. Nem a kávé.
(A megrágott szendvicset meg nem fotóztam le, az annyira nem volt dekoratív.)
Hát lehet ezt a kis pofát nem szeretni? Egyszerűen nem tudtam otthagyni a boltban, és azóta még két kis haverja is lett, akiket szintén magammal cipelek mindenhová.
(Elindulás előtt checklist:
kaja - megvan, innivaló - megvan, jogsi, slusszkulcs, forgalmi - megvan, fényképezőgép - megvan, teknősök - megvannak. Indulhatunk. Ja, hogy még mindig papucsban vagyok...) 
Karintia tele van várakkal, ami nem is lehet csodálkozni - minden adott hozzá. Kő van, hegy van. Lehet építkezni. Tették is szorgalmasan az elmúlt évszázadokban, én meg most már listát vezetek a megnézendő várakról. Az egyetlen baj, hogy októbertől nagyjából májusig "csak" a romok látogathatók, az igazán jó állapotú példányok nem a téli szünet miatt.

Mielőtt feltenné valaki a kérdés, igen, van belépő. 12 euró, felvonójegy nélkül - ebben benne van a belépőjegy, az idegenvezetés és a parkoló.
Itt a honlapjuk, négy nyelven elérhető (angol, német, olasz, spanyol) 

Egy kicsit közelebbről

Hol, mi, merre...
 Érdemes a vár alatti parkolóban megállni - egyrészt azért, mert itt nincs tülekedés a helyekért, másrészt meg érdemes felsétálni a túraútvonalon a várba, ha valaki bírja. 

 
Az első kapu

Ez a templom is kalandozás kori














Az első, díszes várkaput még vagy legalább tíz követi - az út kígyóként tekereg felfele a fellegvárba.
(Ha valakinek az egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy felgyalogoljon, válthat jegyet a felvonóra.)
A kilátás "csak a szokásos". 


Fraknó kapcsán ugye már nyekeregtem egy sort azt illetően, hogy hiába az a sok látnivaló, ha nem lehet tisztességesen megnézni. (Ott és akkor nem értettem, és ez azóta se változott, hogy egyáltalán minek tettek bármiféle tájékoztató szöveget a vitrinekbe, ha egyszer úgyis esélytelen elolvasni őket.) Hochosterwitz kapcsán ez fel sem merült. A kiállítás idegenvezetővel és anélkül is megtekinthető - és ha egyszer végigmentél rajta, akkor végigmehetsz még ahányszor csak akarsz, elolvashatsz, alaposan megnézhetsz mindent. Senki sem fog kidobni, nem vágják rád az ajtót, sőt, előfordulhat, hogy az idegenvezető egyszer csak ott terem melletted és nekiáll mesélni. (Velem ez történt. Épp egy török lovas szablyát szemléltem, amikor a reneszánsz kori cuccba öltöztetett figura hipp-hopp felbukkant mellettem, és tartott egy 2.0 verziójú idegenvezetést, kinyitogatva nekem a különböző szekrényeket és tárolókat, részletesen elmesélve a kiállított tárgyak történetét. Amúgy olaszul, spanyolul, csehül, horvátul, angolul és ugye németül folyékonyan beszélt, magyarul pedig tudott pár szót.) A múzeum legnagyobb attrakciója az akkori - amúgy magyar nemesi családból származó - hercegné eredeti állapotra restaurált ruhája, amit Sissi magyar királynévá koronázásán viselt, valamint az egykori várkapitány 2,2 méter magas páncélja. El tudjuk képzelni, mekkora darab ember volt ez a középkori viszonyokat tekintve? Még ma is feltűnik egy ilyen égimeszelő, hát még akkor! A legendák szerint többnyire elég is volt kiküldeni a figurát a kapu elé, hogy az ellenfélnek elmenjen a kedve a párbajozástól...
Maga a belső udvar egy nagy vendéglátóegység, a karzaton pedig megtekinthető a még mindig használatban lévő lovagterem és a kápolna is.
Várkápolna
A belső udvar


Jó sok hely van a vendégeknek
 Egy a sok kapu közül és hát, ugye ezek a várfalak.



A kovácsműhely. (Abszolút korhű spáros csomagolópapírral a ládika tetején.)
Évente tartanak lovagi tornát is a várban, lehet, érdemes akkor elzarándokolni.
Így néz ki a kis vártemplom belülről.
Maga a templom már akkor is állt, amikor a mi kedves őseink még lóhátról hátrafele nyilazva riogatták a nyugati feudalistákat.

 

Ha valaki Klagenfurt fele jár, ne hagyja ki Hochosterwitzet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése