Tragédia

 Az erő mit sem ér, ha nem vagy ura. Vezetéstechnikai hiba... meg a faxom, az. Vereti neki szuperportkocsival közúton és egy nagymama nem ér oda az unokájához, mert emberünk vezetéstechnikai hibát vétett! Sajnálja... megviselte... Bsszál már földhöz, légyszi, egy csészét, aztán kérjél tőle elnézést! Lett belőle megint csésze? Na, ugye! Körülbelül ennyit ér a sajnálat, meg a kártérítés felajánlása annak a családnak, ahol most valakit azért gyászolnak, mert csak el szeretett volna jutni A-ból B-be és ez azért nem sikerült neki, mert halálra gázolták a buszmegállóban. És igen, akkor is felháborítónak találnám a történteket, ha mondjuk a nagymama helyett egy büntett előéletű, a dutyiból éppen szabadult fickó lenne az áldozat.    

Vajon most mi fog kiderülni? Racing mode, Sport++ bekapcsolva, ESP off? Jó hülyegyerek módjára gyorsulgatunk a nyílt utcán és meglepődünk, amikor a szörny végül elszabadul? Pénze van, esze nincs macskajancsi már megint és beszrsz, házi őrizetbe kerül! Vajon ő kinek a kicsodája? Ha valaki nem tudja felfogni, hogy mit jelent egy ilyen gépet közútra vinni és még játsza vele a nagymenőt, akkor az alkalmatlan arra, hogy ilyen járművet birtokoljon. Egyáltalán, hogy vezetői engedélye legyen. Aki nem képes ignorálni, hogy versenyezni akarnak vele, az menjen inkább busszal! Ausztriában már rég elvették volna nemcsak a jogosítványát, de vele együtt a kocsit is. 

És igen, rengeteg faszagyerek van a közúton, aki ha meglát egy erősebb, vagy annak tűnő verdát az úton, képtelen eltekinteni a farokméreketéstől. Ismerősöm - hosszú szőke hajú hölgy - is rengetegszer futott bele ilyenekbe a csodás, hathengeres Z4-gyel, de én is tudnék mesélni, hányszor játszották mellettem a janit. Tapsihapsi, a dög a V8-cal nem azért nem lőtt ki a pirostól, mert nem tudott, hanem mert én úgy döntöttem, hogy nem fog!     

Nem, ember nyilván nem úgy indult el otthonról, hogy aznap megöl valakit. Egyszerűen csak balfax volt és azt hitte, hogy vele nem történhet semmi. Nos, történt. A kocsi kitört, ő beszrt és elgépészkedte magát. Mert a feltételezett sebességnél - jelenleg 100km/h körülire saccolják - egy seggét eldobó járművet összeszedni bekapcsolt ESP mellett is nagyjából Daimler T2 szintű tréningen megszerzett vezetéstechnikai tudás kell, ami neki nem volt meg.  

A rendőrség tehetetlen, a törvény egy kalap fos. Egy vétlen ember pedig halott. A pirosnál várakozó fiatalok a BMW-ben. A kerékpáros a hídon. Most ez a buszmegállóban várakozó hölgy. Legközelebb lehet a te anyukád, a nagymamád, a férjed, a feleséged, a gyereked... az én szüleim. Bárki. 

Normális országban ilyenkor már lemond a közlekedésért és a belügyekért felelős gazember (= politikus). Egykor Magyarország is ilyen volt. Emlékszünk még a kékkel haladó, miniszteri autó elé kanyarodó Trabant esetére? Pedig ott a hibát a KRESZ szerint az életét vesztő trabantos követte el, mert nem győződött meg a balra kanyarodás előtt arról, hogy senki sem előzi... Nem pedig egy nyikhaj döntött úgy, hogy f@szméregetésbe kezd a nyílt utcán.      

Az első eredmények

Az emberkísérlet első eredményei markánsak. 

Legfőképpen a régóta szekrényben kallódó lisztcsomagok, száraz tészták és a mélyhűtőben lévő zöldségkészlet indultak erősen fogyásnak. A bevásárlásra költött összeg pedig a fele annak, mint lenni szokott. Igen, ilyenkor derül ki, hogy mennyi mindenre költ az ember kényelemből és mert nincs ideje - mondjuk decemberben és januárban már lett volna időm, csak épp lusta voltam.  

Tehát, elfogyott végre egy kenyérliszt, egy kuglóf és a mézeskalács keverék, valamint legalább egy kiló liszt. Pékárut a kísérlet kezdete óta nem vettem.  

A mélyhűtött gyalult tök és a kelkáposzta főzelékként, a makaróni maradéka szardíniás, illetve egyszerű paradicsomos-sajtos tésztaként került az asztalra. A mézeskalácshoz megkezdett kandírozott narancs kuglófban fogja befejezni földi pályafutását.  

Jelenleg a rizzsel kell valamit kezdeni, mert abból rengeteg van. Sushi rizs, barna rizs, arborito rizs... Hozzáteszem, a mélyhűtőben szép számmal akad kacsahús, csirkehús és hal is, szóval nem lesz unalmas, csak jól kell elosztani. Van kukorica, quinoa, de még babkonzerv is, lehet variálni.

De lesz majd pörkölt, székely káposzta és zöldborsó főzelék is.   

Komolyabb fejtörést okoz a sajt fondü és a raklett sajt, ami a mélyhűtőben lakik már egy ideje. Ezeknek semmi baja, viszont elég tisztességes mennyiség, így kénytelen leszek vendégeket hívni, hogy együtt felegyük. Hasonlóan problémás a Svédországból hozott rénszarvas alkatrész, ami szintén fogyasztható még, csak éppen sok egyszerre és felolvasztás után nagyon hamar meg kell enni. 

A leveszöldség egyelőre marad, mivel ez a betegség esetére félretett készlet. A húslevest ugyanis imádom olyankor, ezért mindig kell, hogy legyen alapanyag itthon. 

A kávé még nem látványos, de egy csomagot már összeöntöttem a szarrá pörkölt "Grazer Mischung" fantázianévre hallgató Tchibo borzalommal, ami így ihatóvá vált. A kotyogós főzés előnye, hogy mialatt lefő a kávé, én megeszem félig a reggelimet, tehát nem éhgyomorra hörpintem le, ahogy korábban. 

Ha pedig a közel tíz éve befőzött lekvárok eddig nem kerültek megevésre, akkor most már biztosan nem is fognak, tekintettel a kinézetükre. El is búcsúztattam őket tisztelettel, az üvegek pedig mentek az üveges kukába, mert mostanában biztosan nem fogok befőzni és a pincében még mindig van jópár használatlan.

Az étkészlet fent van willhabenen és a vinteden, hamarosan követik a boros poharak és egyéb konyhai eszközök.

Egy szóval haladok. Ez a hét egyébként is húzós a nyelvvizsga felkészülés, valamint az állásinterjú miatt, így a jó tervezés kulcsfontosságú.     

Heti röhögnivaló

Az elmúlt 14 évből nagyjából 10-et egy bizonyos gyártó motorjainak és járműveinek fejlesztéseivel töltöttem. A gyártó magyar leányvállalata meghirdetett egy állást, ahol minden kritériumnak megfeleltem. 

Egy hónap után, mivel érdekelt volna, hogy mi van, elkezdtem hívogatni a megadott telefonszámot, de nem tudtuk egymást elérni a HR-es hölggyel, aki egyébként nagyon normális volt. 

Egy hónapot ült a felelős osztály a döntésen, majd pedig ma reggel visszaküldtek egy elutasítást azzal, hogy nincs megfelelő szakmai tapasztalatom... 

Édes szívem, ha rákerestek a nevemre a rendszerben, igen sok, érdekes dolgot fogtok találni...

Kaptak egy nagyon visszafogott hangvételű választ (a HR-s hölgy javasolta) a hiányzó kvalifikációra, de részemről a téma itt lezárva. Ahol ennyire nem látnak szívesen, oda nem megyünk... (De lehet, hogy utána kérdezek a volt kollégáknál, hogy ki ennek az osztálynak a felelőse...)    

Tervek

 És akkor dobpergés: már nem 500, hanem több mint 800 a lapátra tett, kitűnően képzett munkaerő létszáma, az első fecskék meg is jelentek nálam fényképért. Bejelentették a harmadik hullámot, ismét 350 fővel. A külsős szerződéssel dolgozók pedig benne sincsenek a lapokban, mert az ő bejelentésük nem kötelező... Szóval, simán lehet ezer körül a valójában elbocsátottak létszáma. 

Az AMS-nél nagyon kedves ügyintézőt sikerült kifognom, remekül megértettük egymást. Na ja, Mike-nak igaza volt a "show respect" vs "John Wayne style" kérdésben. Az előbbi egyértelműen jobb túlélési esélyeket biztosít... 

Szóval, a tervek. Az AMS-től a munkanélkülin kívül nem sokat várhatok, így marad az önköltség. Nyelvtanfolyamot nem tudnak már támogatni, mert 14 éve az országban élek, ami pedig Steiermarkon kívül van, az is felejtős. Schade.  

Az első etap a B2 nyelvvizsga letétele. Az egy dolog, hogy C1 szinten beszélek, viszont a nyelvtanom éppen eléri a B2-t. Mivel az AK-tagság és a Bildungsgutschein jelentős kedvezményt ad, el fogok menni egy vizsgafelkészítő intenzív tanfolyamra és február végén leteszem a B2-t. Ezáltal megnyílik az út az állampolgárság felé is, ha esetleg szükségem lenne rá, továbbá az FH-k legtöbbjén is ez a szint az elvárt, ha netán nappali tagozaton szeretnék egyszer megint tanulni. 

A második, hogy mivel az Óbudai Egyetem nem tudta elindítani keresztféléven az oldtimer restaurátor képzést, úgy döntöttem, hogy benevezek a WIFI Wien égisze alatt futó, 3 hónapos osztrák tanfolyamra. Ez azért is jó, mert a két ország között több különbség is van, már ami az üzembehelyezés jogi hátterét illeti. Nem beszélve a gyakorlati ismeretekről, valamint a hálózatépítésről. Egy velem egyidőben kirúgott kolléga szintén beiratkozott, szóval amíg Grazban vagyok, tudunk autómegosztással közlekedni. A tanfolyam nem befolyásolja a munkába állást, mivel kedden este van, így ha találok állást, akkor is végig tudom csinálni.    

A harmadik, hogy foglaltam időpontot a WKO-nál, hogy személyesen tisztázni tudjam a vállalkozás alapítás részleteit. Az AMS programja ugyanis nem tűnik járható útnak, mivel 6 hónapig munkanélkülinek kell lenni hozzá, így nagyjából októberre érnék a végére és ez nem igazán passzol össze azzal, hogy nem szeretnék hosszú ideig segélyen élni. Lehet, hogy sokaknak jó úgy, nekem nem. Beadtam jó pár jelentkezést, ebből kettő - ugyanaz a cég, hasonló munkakör, csak másik team - jelenleg nagyon esélyes, behívtak második körre interjúzni, immár személyesen... Kéretik nekem drukkolni! Az AQUA program kérdéses, még vizsgálom, hogy lenne-e esély a Meister titulus gyorsított megszerzésére, mivel gépészmérnökként nem biztos, hogy alapíthatok majd műhelyt.   

Ez utóbbi, harmadik pont azt is jelenti, hogy hamarosan jelentkezem pár újdonsággal... stay tuned!      

Emberkísérlet

Fakt 1: munkanélküli lettem

Fakt 2: a munkanélküli segély jelentős visszaesés a korábbi fizetésemhez képest, ellenben még mindig akkora összeg, amiről sokan álmodni sem mernek 

Fakt 3: egyre valószínűbb, hogy nem fogok Graz környékén munkát találni, mivel a cég újabb 350 ember elbocsátását jelentette be és a piac már most telített 

Fakt 4: senki se fog nekem annyit fizetni az új munkahelyen, mint amennyi az utóbbi időben a bérpapíromon állt

A fentiekből következik, hogy

1. hirtelen sok szabadidőm lett

2. ha azt akarom, hogy az eddig havonta megspórolt összeg továbbra is megmaradjon, akkor vissza kell fognom a kiadásokat

3. valószínű költöznöm kell

4. meg fog ugrani a bérleti díj, miközben a bevételi oldal észrevehetően csökken

és a szekrények tele vannak. Nemcsak holmival, hanem élelmiszerrel is. 

Ez vezetett oda, hogy arra gondoltam, emberkísérletbe fogok. A bérleti díj+számlák összege ugyanis állandó, ellenben ha elkezdnem kienni a szekrényeket és a mélyhűtőt, akkor a vásárlásra költött részt jelentősen le fogom tudni csökkenteni. 

Félreértés ne essék, én abban a nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyem elvesztése rövid-, és középtávon nem okoz anyagi nehézséget, létbizonytalanságot meg pláne nem! A kísérlet célja egy fenntarthatóbb, átgondoltabb háztartás és egy stabilan pozitív havi mérleg kialakítása hosszú távon, valamint a cipelnivalók redukálása még mielőtt a költözés esedékessé válna.

Mit jelent ez a gyakorlatban? 

• Heti menü összeállítása és elkészítése a szekrényekben fellelhető alapanyagok alapján
• Csak a legszükségesebb élelmiszerek és használati cikkek vásárlása
• Feleslegessé vált holmik felrakása a Vintedre és a Willhabenre
• Limitált extra kiadások (antikvitás, étterem, hobbi...)
• Nem használt előfizetések lemondása
• Tartalék (liszt, cukor, olaj, konzerv) minimális szinten tartása
• Tanuni, tanulni, tanulni

Példa:

Rengeteg szemes kávém van bontatlan csomagolásban. Mivel a kapszula erősen fogyásnak indult, párhuzamosan elkezdem kotyogósban főzni a kávét, mondjuk minden második nap. Ha pedig kifogy a kapszula, akkor nem pótolom, hanem teljes mértékben átállok a kotyogósra, amíg a kávé kitart. Ha azt vesszük, hogy egy doboz (10db) Tchibo kapszula 4,19€, és naponta 2 normál és 1-2 koffeintementes az adag, akkor az egy doboz normál 5 nap alatt, a koffeinmentes kb 7-10 nap alatt fogy el. Vagyis hetente 8,5€ a kényelem ára, miközben ott van több kiló, kiváló minőségű szemes kávé, amit költözéskor be kell majd csomagolni... 

És igen, sokkal kényelmesebb leugrani a boltba a kekszért - ötven kilós Naschkatze -, viszont a sütőporral, vancukorral, cukorral, kakaóval, vegán tejpótlékokkal, meg a mélyhűtőben lakó vajjal egy költözés esetén szintén kezdeni kell majd valamit, tehát amíg időm van, a nasit sütni fogom, nem venni.  

Nagy kunszt, vagy korszakalkotó újdonság nincs ebben, ha valaki erős grandmacore vibe-ot érez, az nem véletlen. A silent generation és a greatest generation mestere volt a hatákonyságnak és a túlélésnek. Ők építették fel azt, amit mi rohamtempóban rombolunk most porig a fogyasztásmániánkkal.  

Nekik nem nagyon volt választásuk, nekünk van. 

The I.C.E

 Egy hosszú évek óta dédelgetett álmot sikerült idén valóra váltani, ez pedig a St. Moritz tavon rendezett, "The I.C.E" meglátogatása volt. Ha valaki ismeri a balatonfüredi Concours d'Elegance rendezvényt, akkor nagyjából sejtheti, hogy miről is van szó. Igen, sokmillió svájci frankot érő, veterán járművek felvonulásáról, jelen esetben a svájci síparadicsom befagyott taván. 

Ur-QUATTRO!

Ha valakit érdekel, íme a Wikipaedia cikke magáról a Concourse d'Elegance-ról

A rendezvényre korlátozott számban érhetők el az igen borsos áron mért belépők - mi október végén vettük meg a két napos, fapados belépőt, ami fejenként 250 frank volt -, ám a népszerűségét jól mutatja, hogy mindkét napra, minden jegy elkelt. A helyi lakosoknak a szervezők kedvezményt adnak és a gyerekek ingyen mehetnek be, ami szerintem szép dolog, tekintve, hogy napokra megbénul a városka forgalma. 

Koenigsegg

Az I.C.E persze nemcsak a veteránoké, hanem a modern hipersportkocsiké is. Irgalmatlan és értelmetlen erejű gépszörnyek, keresztbe a jégen. Tudom, fene az ízlésemet, de ezek nekem olyanok, mint a zsiráf. Szép, szép, de otthonra nem kéne. Ha valaki hozzám vágna egy örökké termő pénzfát és azt mondaná, hogy nesze, Greenie, vehetsz magadnak Bugattit, az hétszentség, hogy előbb vásárolnék be százéves, virslikerekű lélekvesztőt, mint egy ilyen vadbarmot.   

Pénteken a megmérettetés statikus részére, míg szombaton a dinamikus bemutatókra került sor, megfűszerezve egy igazán nagy meglepetéssel: mindkét napon légiparádéval kedveskedett a nagyérdeműnek a Patrouille Swisse. (Élmény volt állásinterjúzni, miközben az ember feje felett jetek dübörögtek.) A kötelék nagyon ritkán látható Svájcon kívül és nem tudni, hogy meddig repülnek még, szóval nagyon örültem nekik. Sajnos, csak az öreg 90-300mm objektív volt nálam - nem készültem repülőgépekre -, de így is sikerült néhány decens képet készíteni róluk.

A szállásunk a Hotel Sonne Hostel Casa Franco részében volt, még megfizethető, de semmiképp sem olcsó, ellenben tökéletesen tiszta és meleg. Az árban benne van a helyi tömegközlekedés és a svédasztalos reggeli, extraként fizettük a parkolást, napi 15 frankot. A kocsi másfél tank gázolajjal megfordult, ami nagyjából 5 literes fogyasztást jelent százon úgy, hogy nem fogtam vissza a tempót. Na, igen, a dízel előnye. Bár kicsit csapákol, amikor -15 fokon és 1800m tengerszint feletti magasságon hidegindítja az ember, de a fogyasztása verhetetlen és akkor áll meg vele, amikor szükségét érzi. A Graz - St.Moritz távolságot több megállással, nagyon kényelmesen 8 óra alatt abszolváltuk. Mivel szerdán egész nap havazott, a Bernina csak hólánccal lett volna járható (Gustav FWD, és a hatóságok minden, nem AWD járműre előírták aznapra a láncot), és anyukám nagyon fél, apukám pedig elzöldül a kanyargós utakon, végül nem mentünk fel csütörtökön a kedvenc kávézómhoz a Passnál. Szüleim életükben először jártak Svájcban, nekik ez így is nagy élmény volt. 

Elképesztően gyönyörű autók és karikaszájú, bundás r***k mindenol. Igen, a Moonbootban vonuló, szétbotoxolt arcú, feltöltött szájú, nerces kvák továbbra is hozzátartoznak a St.Moritz-i milliőhöz. 

Ahogyan a jómodort és jó ízlést sem lehet pénzen megvenni. Elképesztő volt látni a szertehagyott pezsgős és koktélos poharakat a rendezvény helyszínén. Old money vs. loud money - és sajnos, a loud money-ből mindig jóval több kerül elő az ilyen helyeken.  

Én elhiszem, hogy ez a neveletlen réteg euró ezreket, sőt tízezreket áldozott az outfitre, és hogy high-fashion meg designer-cucc volt minden rajtuk... de akkor is, broáf. 

Csak szólok, hogy simán meg lehet venni a szőrme-, meg irhabundát a turiban a töredékéért egy újnak, és azok a vintage holmik még egészen más minőséget képviselnek. 

Abszolút kedvencem - fúj - egy ezüst színű, Hugo Boss hurkakabát volt. Lehet, hogy drága, meg minden, de akkor is ocsmány. Pont.  

Inkább vissza az autókhoz!

(Ex-)Kolléga kérte, hogy fotózzak neki Alfákat.

És a legszebb, egy Talbot!

Abszolút Art Deco. 

És családunk kedvence, a kissé nyűgös, de végül meggyőzhető pöpp, kék Bugatti T35. A jármű felettébb utálta a hidegindítást, előszeretettel forralta ki a hűtőfolyadékot, ám ha belelendült, akkor ment, de nagyon. A két, végtelenül szimpatikus úrnak egy emberként szurkolt a közönség, hogy mozgásra tudják bírni a kis jószágot.  

Számomra ezek a matuzsálemek voltak egyébként az esemény fénypontja, legfőképpen miattuk akartam kimenni. Mert amikor az ősmotorok felpörögnek és a levegőt megüli a dús keverék szaga, és én ottlehetek mellettük, akkor azt mondom, hogy megérte. 

Ezért tanultam. Ezért lettem mérnök. 

Miattuk.