Őpuchsága már rég folytathatta volna tavaszi száguldását, ha veszem a fáradságot és megnézem, hogy mi is van pontosan a Lidl-gazdaságos kerékpárjavító kofferben. Igen, az. Flickzeug.
Pénteken hazafluffoltam (Fluff egy kisebb elefánt méretű gépjármű, aki a lufigumijai miatt kapta tőlem a megtisztelő Fluffi nevet), este kilenckor, mert ugye pénteken másra sem vágyik az ember, mint este kilencig dolgozni, így Biszigli a cégnél maradt.
Ennek következményeképp szombaton szétjártam a tappancskáimat (laza harmincezer lépés) és vasárnap nagyon nem volt kedvem a pince-lakás távolságnál nagyobbat megtenni, tehát lementem, leszereltem a hátsót és felvittem a konyhaműhelybe javításra.
Szerencsére a Flickzeug megfogta, úgyhogy Puchszi újra járóképes és ha már homár, gondoltam lecserélem a szakadt fogantyút is az egészen csodálatos fára.
A baloldali könnyedén lejött. A jobboldali, ami szakadt volt... na, az nem jött le.
Olyat már láttam, hogy két fém összegyógyul (sikítóval vágtuk le a kipufogó toldalékot a kocsiról, mert úgy odarohadt két hét alatt, hogy még kalapáccsal se jött le), de hogy a habszivacs konkrétan rá tud nőni a vasra... ez azért meglepett.
A cucc amúgy is szakadt volt, nem kár érte, mert cafatokban tudtam csak levakarni és ez a szép fa markolat azért mégis csak jobban áll neki...
Az öreg szarokkal az a legnagyobb baj, hogy olyanok, mint valami háziállat. Az ember az isten pénzét is el tudja rájuk költeni... Egy szép gumiabroncs, új nyereg, de nem ám kínaiszar, hanem Brooks, új lámpa, markolat...
A világ legszebb Puchja.
