Rókagomba - ahogy a harmincas években készítették

 Ha már kikönyörögte, hogy kimentsem a szemetesből, gondoltam, munkára fogom az én kis pávatollas receptkönyvemet. Jelenleg ugyanis Steiermarkban tök és rókagomba dömping van, nekem meg el kellett pucolni a nokedlit a hűtőből és kíváncsi voltam, mi volt a módi akkoriban gombás ételek terén. 

Amiért én a vintage-antik recepteket szeretem, az az egyszerűségük. A hozzávalóik minden átlagos háztartásban megtalálhatók, nincs szükség speciális fűszerekre, varázsbográcsra és szakács OKJ-re az elkészítésükhöz. Üdítő színfolt a szuvidált szójaszószos angyalbögyörő receptjét megosztó gasztrobloggerek által urallt világban, ha az ember ebédjéhez mindössze gombára, sóra, borsra, petrezselyemre, meg egy kis hagymára van szükség, a tejszín és a szerecsendió pedig opcionális...

Szóval, Emma Quenzer könyvében egyetlen recept van kifejezetten rókagombával, az összes többi nem definiált gombás étel. Természetesen ebből aztán már össze lehet rittyenteni jópár ebédet attól függően, hogy ki milyen gombához jut. 

A Billa Plusban vett rókagombából végül két adag ebéd lett - az egyiket a rókagombás recept alapján, a másikat a generikus gombás szerint. A különbség a tejszín és a fűszerezés. 

Rókagomba rösztivel

Íme, a recept:

A rókagombát alaposan pucold meg és vágd nagyjából egyforma méretű darabokra. Mivel az íze elég erős, forró sós vízzel öblítsd le. 

A felaprított, kis fej vöröshagymát dinszteld meg zsiradékon (vaj, vagy olaj), szórd le egy kis liszttel, majd add hozzá a gombát, keverd össze alaposan és öntsd fel annyi zöldséglevessel (kockából, vagy Vegetából), ami ellepi. Főzd kb fél órát, ízesítsd sóval, borssal és perzselyemmel. 

Köretnek én rösztit ettem hozzá, de gyakorlatilag bármi jó - ebly, rizs, főtt, vagy sült krumpli, nokedli, tészta. 

A másik recept annyiban különbözik, hogy löttyint bele tejszínt és petrezselyem helyett szerecsendióval ízesít. 

 A tejszínes adaghoz holnap nokedli lesz. 

Ja, és majdnem elfelejtettem:  a willhabenen megtaláltam mindkét, ősöreg könyvemet. A kis pávatollas szerzeményem (kifizettem érte 4 eurót) valamivel jobb állapotban 35 euróért, míg a So kocht man in Wien (kifizettem érte 15 eurót) 49 euróért keresi gazdáját. Na, ezért éri meg bolhapiacon kincsekre vadászni.