2024. augusztus 18., vasárnap

Kedves Loisi

 Kedves Loisi kisasszony Pottenbrunnból, 

Valamikor 1940-41 tájékán Ön megvásárolt egy könyvet 6 birodalmi márkáért és 70 pfenningért. Igen, a Der Goldene Schnitt címűre gondoltam, jól sejtette. A világért se szeretném Önt zavarni, viszont arra gondoltam, hogy mindenképpen illene megköszönnöm, hogy így vigyázott rá. A könyv még most, 2024-ben is kitűnő állapotban van, a mintaívek hiánytalanul benne lapultak, sőt, még a hozzá adott mérőszalagot is sikerült kihalásznom az eredeti postai küldemény dobozából, amiben tartotta. A szalagot ugyan még nem tudom, hogyan fogom szétnyitni anélkül, hogy megsérülne, mert 84 év az bizony 84 év, akárhogy is nézzük, de igyekezni fogok. Feltett szándékom ugyanis, hogy varrjak belőle és ehhez szükségem van a vonalzóra, épségben. Szeretném, ha tudná, hogy a könyvet nagy gonddal csomagolták be és adták postára. Egyetlen nap alatt ideért és most jó darabig Grazban tartózkodik majd. Képzelje, az egyik antikváriumban még két csodás kiegészítő füzetkét is sikerült vásárolnom hozzá, nem tudom, Önnek megvoltak-e ezek. 

Kedves Loisi, köszönöm. Tudom, hogy nagy valószínűség szerint már nincs közöttünk, hiszen eltelt azóta 84 év és a féltve őrzött könyvét egy online piactéren eladásra bocsátották. Ígérem, hogy minden rendben lesz vele, békében nyugodhat. Nagyon fogok rá vigyázni. 

Maradok tisztelettel, Greenie

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az aranymetszésen alapuló Lutterloh rendszer a mai napig használatban van a szabászatban, az alap kezdőcsomag természetesen új szabásmintákkal 160 euró. Loisi mai értéken 48 euróért vásárolta a könyvet minden tartozékával együtt és használta is, ott van a tű nyoma a mintaívek egyikén. Tudjátok, mit varrt ez a fiatal nő magának, a második világháború első éveiben? Nem csinos táncruhát, vagy dirndlt, hanem alsóneműt. Igen, konkrétan bugyit és melltartót. Jusson ez eszetekbe, amikor valakik, valahol párás szemmel ünneplik és sírják vissza azt a kort!   

        

És hogy miért érdemes fenntartással kezelni az antikváriumokat, főleg Graz legdrágább utcájában és utána nézni a neten a dolgoknak? Az 1940-es évekből való Der goldene Schnitt (Luise Aigenberger, 1940-es kiadás, hamburgi modellek) nagyon ritka, bolhapiacon még sosem találkoztam vele, pedig előszeretettel túrom fel a könyvesdobozokat. Az árazás természetesen ehhez mérhető, a hölgy 195 eurót szeretett volna kapni érte, de mivel olyan remekül elbeszélgettünk és még tippet is adtam neki, hogy mi lehet a varrógépének a problémája, odaadta volna 150-ért. Nos, ez azért fájdalomküszöbön túl van, ráadásul hiányos is volt, úgyhogy inkább a két szezonális kiegészítő füzetkével távoztam a boltból, a könyvet pedig otthagytam a csába. Gondoltam, azért ennél olcsóbban is meg lehet ezt szerezni. Az ebay-en rögtön akadt 110 euróért egy... Óbazmeg, azért ez még mindig sok. A 45 eurós a kleinanzeigén meg szakadt volt és hiányos. Aztán a willhabenen egyik este felbukkant a feltehetőleg már néhai Loisi tulajdona, Payliveryvel, 70 euróért. Nem kevés, az anyja szemit, de ennél olcsóbbért nagyon nagy mázli lenne egy épkézláb  verziót fogni valahol és ha belegondolok, hogy mennyit költöttem szabásmintákra eddig... Na ja. Kaufanfrage senden... 

Szóval, így került hozzám az eredeti postai csomagolásában ez az öreg könyv, úgy bebugyolálva, mintha aranyból lenne. Drukkoltam, hogy benne legyen a mérőszalag is... benne volt. Totál belenőve a dobozba, és ha mindez nem lenne elég, a 84 éves, tudjaarossebmilyenműanyag bevonatos, speciális mérőszalag úgy összeragadt, mint a franc. Alig tudtam kivadászni, valószínűleg évtizedek óta nem nyúlt hozzá senki. Sajnos varrógépolaj sem segített neki, a szalag maga szétszedhetetlen, de a lényegi része, a speciális vonalzó épségben maradt. A mérőszalagot nejlonba csomagolva eltettem, mert hozzá tartozik a könyvhöz, de vége van. Vettem helyette egy újat, de még reménykedem, hogy a bolhapiacon szembe jön egy ősrégi varródoboz, benne egy ősrégi mérőszalaggal...      

2024. augusztus 11., vasárnap

Lamborghini Marzal - renovation (Superfast, 1969) - első rész

 Elég sok aljasságot követtünk el mi is gyerekként a matchboxaink ellen, de amit ezzel a szegény kis Marzallal művelt valaki, az már kimeríti a matchbox-kínzás minősített esetét. A pirinyó jószág erre igazán nem szolgált rá, mármint így lekenni valakit, ráadásul ilyen ronda színre... 

Tell me, whyyyyyyy?

Az 1969-es Lesney (Angliában gyártott) Superfast Lamborghini Marzal nem ritka példány, de ebay-en elég jó árat fizetnek a szép állapotú egyedekért, főleg akkor, ha az eredeti doboz is megvan hozzá. A konyhaműhelybe bekerült autóért 75 centet adtam, mert annyira megsajnáltam. A kis barátjával, egy 1968-as Mercedesszel együtt ők a modern matchboxaim között a korelnökök, náluk csak egy idősebb van a vitrinben, egy feltehetően 1930-1940 között készült, aprócska teherautó.  

Középen az öreg

A teherautó restaurálását nem tervezem, mert az a halálát jelentené. Ő úgy jó, ahogy van, bármilyen felújítás kiölné belőle a lelket. A Marzalt és a Mercedest azonban muszáj kiszabadítani ebből a méltatlan helyzetből. A Merci (1968) keményebb dió lesz, mert elveszett a csomagtartója, a Lambó viszonylag egyszerűnek ígérkezik, mert hiánytalan.   

Mosakodás után

Szerencsére csak vízfesték volt rajtuk, ami némi víz, narancsillatú tusfürdő - spa napot tartottak a picikék - és egy régi fogkefe segítségével elég jól le is jött róluk. Ez a színváltozat (salmon pink) sérülten 2 dollár, jó állapotban 10 és 60 dollár között megy ebay-en.
Mindketten elég viharvertek, a Merci fényezése viszonylag ritka, de a hiányzó alkatrész miatt nem sokat ér. Lehet, hogy le kellett volna túrni a banánosláda aljáig...   
A korábbi, kisautó projektekről itt olvashattok.
Hamarosan jelentkezem a fejleményekkel.