2025. június 21., szombat

Műszaki gaslighting

... avagy hogyan nézik le és verik át a nőket a szervízekben. 


Az egész azzal kezdődött, hogy a szomszéd néni átcsöngetett, hogy remélik, nem zavar Böhömke és be tudok tőle szállni az autómba. Mondom, dehogy zavar, elférönk. No, de mégis, mi történt, hogy Böhömke ittvan és a Kisoroszlán elköltözött?
R. néni mondja, hát, baj van Böhömkével. Na most, Böhömke egy imádott jármű, a néni lányának kissé megtermett szeme fénye, aki ráadásul éppen csak elmúlt öt éves. Márkaszervízbe hordták, minden héten autópályáznak vele, hogy a rövid utak meg ne ártsanak neki (a városi használat a modern dízel legnagyobb ellensége) és most Böhömke mégis beteg lett. 
Nabazmeg. Kérdezem, mi a baja? 
Hát, állandóan telemegy a DPF és egyszer be is verte a durcát a kocsi emiatt, limp-home aktív, 50-nel ment haza a tulajdonos kb. Deutschlandsbergtől... Többször is volt szervízben, a legutolsón közölték, hogy tönkre mentek az injektorok, ki kell őket cserélni. Darabja 1100 euró + munkadíj, de 50% kedvezményt adnak... Ezt így, csuklóból. 
Na, mondom, álljunk meg egy percre, ennek átbaszás szaga van! Egy dízel kismillió, különféle ok miatt kormolhat - töltve ezáltal a DPF-et, mint az állat -, egy ilyen fiatal autónál az utolsó dolog, amire lőnék, az az injektor. Ez bizony lehúzás akar lenni a javából.
R. néni, mikor jön legközelebb a lánya, kérdeztem. Megnézném én ezt az autót, de csak jövő héten, mert nincs nálam a laptop. R. néni teljes sokkban fel is hívta a lányát, akivel megbeszéltük az időpontot. Közben én érdeklődtem a műhelyfőnökömnél, hogy esetleg tudna-e egy Böhömke méretű beteget fogadni, mondta, hogy esélytelen, nem fér be a garázsába. Végül körülnéztünk és az egyik grazi műhely szimpatikusnak tűnt. Ki is lettem okosítva, mi a teendő a simlis műhellyel szemben, mert neki is azonnal feltűnt, hogy valami nem gömbölyű. 
S. jött is hétfőn. Elmesélte az egész sztorit, nekem meg rövid idő alatt lett 200 a vérnyomásom, mert ilyen szintű lenézéssel még nem találkoztam. 
Azért írom le, hogy minden járműtulajdonos hölgy okuljon belőle és legyen gyanús, ha rögtön a legdrágább alkatrészt akarják kicserélni a kocsin bizonyíték nélkül. 
  1.  S. a kötelező szervíz után észlelte, hogy valami nem stimmel a kocsival. Elkezdett többet fogyasztani, nem húzott és hipphoppjönvukk, megjelent a DPF lámpa a műszerfalon. 
  2. Visszavitte a kocsit, ahol lekezelő módon közölték vele, hogy nem kell emiatt aggódni. A hibát kitörölték, ránéztek az olajpálcára, ami max feletti értéket mutatott. Jaj, a kolléga biztos túltöltötte. Na most, ha a kolléga túltöltötte a kocsit, akkor menjen el inkább istállót pucolni... Olajból leengedtek, hibát kitörölték, lóvét leakasztották.
  3. Az autó továbbra sem ment rendesen, végül túl is töltötte a DPF-et, aminek újra lámpagyújtás lett a vége. A szervíz végrehajtott egy szervízregenerációt, meg makogott szoftverfrissítésről, hogy biztos új szoftver kéne rá, majd visszavonta, hogy ja nem és megint elküldte a tulajt, hogy nyugodjonmegnyuszika.
  4. Egy év szenvedés után az autó végül limp home módba ment a DPF túltöltése miatt az autópályán. Az ekkor már nagyon dühös tulajdonosnővel közölte a szervíz, hogy valószínű tönkrementek az injektorok. (Megkérdezték, és valami szaki a gyártó képviseletében erre jutott a kristálygömbje alapján). Újabb szervízreg, hibakódok kiütve, tulaj teljesen paff, de még javasolták neki, vegyen injektortisztító adalékot, az hátha segít. A kocsi közben kifutott a garanciából, természetesen. 
Az autóban kb 70k km van, ami ebben a kategóriában lufasz. Rendszeresen (heti egyszer) autópályáztatták egy órán keresztül, hogy kitakarítsák a mocskot a kipufogó rendszerből. A tulaj a legjobb prémium dízelt tankolta a kocsiba. 
Kiolvastam a hibatárolót, semmi. Persze, mert kitörölték. 
Mondom, menjünk egy kört. 
Rögtön feltűnt, hogy sziszeg a turbó. Hmm... Kérdezem, mindig zajos volt. Nem, de egy ideje csinálja. 
Az autópályára kiérve érződött, hogy az autó nagyon nincs jól, mondtam is, hogy menjünk vissza, ne erőszakoskodjunk vele, mert tuti megint telíti a DPF-et, nő az ellennyomás, ami sok egyéb, drága alkatrészt terhel. 
Mondom, ez a kocsi tuti tömítetlen valahol. Vagy a szívó, vagy a kipufogó rendszer. A ventillátor sajnos elnyomta a pontos forrást, de egyértelműen lehetett hallani a sziszegést. A motor prüszkölt leállításkor, ami szintén nem normális. A légtömegárammérő jele folyamatosan ugrált a mérés közben, hol kisebb, hol nagyobb értéket mutatva.   
S-nek ezután lediktáltam egy csomó dolgot, amit meg kell nézetni, mondtam, legyen kemény és bizonyíték nélkül hozzá ne engedjen nyúlni az injektorokhoz. Ha pedig megint lekezelik, szóljon, megyek vele és ráborítom az asztalt a gyökérre. (Aggresszívhörcsög üzemmód ON)
Bement a szervízbe időpontot kérni, mutatta a listát, hogy tudja, mit akar, ne is próbálják átverni. A szervíz látta is, hogy egy korábbi kliensről van szó, csak akkor még egy aprócska olasz volt az autó, Mondták, hogy készüljön fel, mert simán lehet ngyszámjegyű a csekk, és hát csak bepróbálkoztak egy kis bullshittel, miszerint a tételes hibalistát lehet, hogy nem tudják kinyomtatni, mert öreg a nyomtató. Mondtam S-nek, hogy javasolja nekik az e-mail-t, mint opció... Itt, kb vége is lett a hülyéskedésnek. 
Kedden bevitte Böhömkét, csütörtökre készen volt. Többezres számla helyett 225 euró. 
Az aktív hibakód egyértelműen összefüggött egy tömítetlenséggel, aminek következtében az autó "mellétanult". Hogy hol volt a tömítetlenség, azt nem merték leírni, de helyreállították, kiregenerálták a kocsit, kinullázták a kis fejét és mentek vele próbakört, úgy adták vissza. 
S. boldogan hozta el az érezhetően újra fitt autót, nekem pedig ez a drága lélek vett pár utalványt, pedig nem ezért csináltam. Egyszerűen csak felbszta az agyamat az a negligancia és lenézés, amit ezzel a hölggyel szemben - no meg Böhömkével szemben, aki egy nagyon kedves, jólnevelt autó és akit majdnem sikerült csúnyán tönkretenni - megengedett magának az eredeti márkaképviselet. 

Tanácsaim ilyen esetre: 
  • Ha valami nem stimmel a kocsival szervíz után azonnal menjetek vissza és ne hagyjátok magatokat lerázni! 
Gusztávom tavaly egy közel 800 eurós spa nap után a hazaút első kilométerein vonyítani kezdett. Zavaróan, fordulatszámmal változóan. Első körforgónál vissza, mondom a munkafelvevőnek, te, a kocsi fütyül, mint egy kettyós cinke, mit csináltatok vele. Kiderült, hogy egy tömlőt nem jól tettek vissza...      
  • Ha a műhely bizonyíték nélkül nagy értékű alaktrész hibájára hivatkozik, azonnal váltsatok szervízt. Nagy értékű alkatrész: utánkezelő rendszer részei (DPF és egyéb katalizátorok), EGR rendszer, injektorok, turbó, vezérlés    
  • Kérjétek ki valóban hozzáértő ismerős véleményét! Mondjátok el, hogy mit csinál az autó, mit tapasztaltatok, volt-e például fogyasztásnövekedés, egyeztessetek próbavezetést az illetővel. Fiatal, jól karbantartott autónál nagyon ritka a fődarab hiba, a bilincsek azonban szeretnek meglazulni és a gumi is hamar porózussá tud válni. Sőt, simán lehet rágcsálótámadás áldozata is az autó.
Böhömke megúszta, nem lett komolyabb baja a tulajdonosát ért műszaki gaslighting miatt, de lehetett volna. Dühítő, hogy még mindig ez megy és egyre inkább úgy érzem, hogy valamikor a jövőben tényleg szervízt fogok nyitni. Kizárólag nőknek és veterán autósoknak, női szerelőkkel és akkora emelővel, hogy egy Böhömke méretű példányt is meg tudjunk emelni. Mert a hölgytulajok és a veteránok egyre kevesebb helyen vannak biztonságban... 

2025. május 28., szerda

Zeiss Ikon Nettar 515/2 - első képek

avagy...

Megbecsülni a távolságot, záridőt, blendenyílást választani. Aztán pedig izgulni, hogy vajon sikerül-e az előhívás, és milyenek lesznek a képek. 

Mivel az első tekercset az előhívó folyadék tönkretette, így egészen idáig fogalmam sem volt, hogy mit tud és mit nem tud ez a nagyon kedves gép valójában. Sajnos, egyben ez azt is jelentette, hogy a Várban tett séta képei odalettek, nem maradt fenn más, mint a mobillal készített képek.  

Mr. Zeiss nagyon rossz a rejtőzködésben. Akárhova megyek vele, mindenhol hamar a figyelem középpontjába kerül, ami nem csoda, hiszen... elég ránézni, és megérti az ember, hogy miért. Klasszikus elegancia, igazi úriember, aki összecsukva egy kabátzsebben elfér. 

Mr. Zeiss egy 515/2 Nettar, tökéletesen fényzáró mancsettával, ami igazi ritkaság ebben a korcsoportban. Pontos gyártási éve nem megállapítható, de háború előtti, feltehetően 1938-as. Nevetséges összegért vásároltam a Foto Köberlnél, ahol a vitrinben egymást tapossák a szebbnél szebb állapotú antik gépek. Lehet értük tolongani, abszolút megéri. Nem akartam megvenni, mert már volt egy hasonlóm, a Voigtländer Bessa, de valamiért aztán mégis nálam kötött ki. Azóta egy Kivibagben lakik, mert táska nem volt hozzá. Állítása szerint jól érzi magát és örül, hogy nincs tömeg, de vannak kortársak, akikkel eszmét tud cserélni.  

A gép lelke egy Telma zárszerkezettel szerelt, Nettar-Anastigmat lencse (1:4,5 f = 11cm)

Elfordítható, lencsés periszkópnézőke a derékmagasságból történő fotózáshoz, kihajtható sport nézőke, ha az ember "hagyományos" módon akar fényképezni. Távkioldója is van, igaz, vezetékes és mivel van B ("Bulb", végtelen), éjszakai felvétel is készíthető vele. Megfelelő film és állvány/stabil támasz ehhez természetesen kötelező. A Nettar széria annak idején a boxkameráknál jóval többet tudó, komolyabb zárszerkezetes gépek belépő kategóriájának számított, vagyis képességeit tekintve a lényegesen drágább Ikonta sorozat alatt maradt.  

No, de akkor most jöjjenek a képek, utómunka nélkül:

Pfarrkirche - Graz St. Peter
A háttérben viharfelhők. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a mi kerületünk semmit se kapott az áldásból, eláztatta viszont az északi régiót. Viszonylag jól sikerült eltalálni a beállításokat, így egy decens kép lett az eredmény. 

Egyébként virág

Amikor előhívtam a filmet, először komolyan el kellett gondolkodnom, hogy mire is gondolt itt a költő, aztán beugrott, hogy a templom mögött a rekettyésben szerettem volna megörökíteni néhány virágot. Nos, ez a lencse nem való közeli képek készítésére. Csodásan befókuszálta viszont a virágok mögötti ágakat. 

Méhlegelő

A kaszinósnénak még véletlenül se mutassuk meg, mert még kaszára kap és idejön... Graz tele van ugyanis méhlegelőkkel. Ilyen az egyébként, amikor az ember alásaccolja a rendelkezésre álló fényt és a sport nézőkét használja a kép megkomponálására... Azt hiszem, az ott középen pittypang. Fogadjuk el, hogy pittypang. 

A marburgeri elhagyatott villa

Enyhe horror hangulatot árasztó, lassan pusztuló villa a szomszédságban. Menthetetlen, de mivel van tulajdonosa, el se bontják. Kár érte, igazán szép lehetett fénykorában. 

St. Peter Friedhof (evangélikus rész) - utómunka nélkül

Az olcsó film... Brutál erős, fekete-fehér kontraszt és a visszatükröződő napfény se vált a kép előnyére.  

Reininghaus kripta

Ismét egy sikeresebb kép, ahol a beállításokat sikerült eltalálni. Ez a fajta film ilyen, hideg, fekete-fehér. 
 
Csepel Autó Gyártmánymúzeum

Na, ez komolyan alulexponált lett, de legalább látszik, hogy mi van rajta. Igen, egy Csepel teherautó. Remekül mutatja, hogy a 100-as film állvány és távkioldó nélkül itt bizony kevés. 

Gesztenye
Kísérletezgetünk, kísérletezgetünk... Megtehetem, mert itthon hívom elő a filmet, nem kell érte még pluszba fizetnem. 

Összefoglalva: minden azon múlik, hogy éppen milyen film van a gépben és mennyire pontosan sikerül eltalálni a beállításokat. A gép szép, éles képeket készít, a lencse tiszta, karcmentes, a mancsetta ép. Nagyon szerethették és vigyázhattak rá, hogy még ennyi év után is ilyen állapotban van. Megérdemli, hogy a minőségi Ilford filmmel is megmutathassa majd, hogy mit tud. A kétbalmancsos a gomb mögött meg addig is gyakorol az olcsó Fomapannal...
Hja, kérem. Amikor az ember egyedül marad és csak egy mobil app van szamárvezetőnek (kb megmondja, hogy mi lehet a jó beállítás), akkor válik érdekessé a játszma. Nem az a kunszt, amikor a 2000 képből lesz 10 használható, hanem amikor 8-ból 8. 

Búcsúzóul pedig álljon itt a Reininghaus kripta képe - utómunka után. 
Akárha egy régi, családi albumból lépett volna elő. 


(A Fomapan 100 nagyon jól passzol az Agfához, a Zeiss-nél úgy érzem, hogy elvárja a magasabb minőséget.) 

2025. május 21., szerda

Amikor az idő kereke megakad

 A legelső tekercseket az Ars-imago előhívó doboz (vissza is lett küldve) tette tönkre, a harmadik és negyedik tekercset, köztük a Zeiss Ikon első képeit az előhívó folyadék, ami frankón megromlott... Viszont a friss folyadék tökéletesen működött a Paterson tankkal, így végre be tudom mutatni, milyen is egy 95 éves doboz kamera lencséjén keresztül a világ. Egyetlen szóban összefoglalva: kísérteties.

Van bennük valami megfoghatatlanul különleges és hátborzongató. Végtelen, fagyott csendbe dermedt világ. A múlt csontkezével megállítja az idő kerekét és áthajol a fátyol hasadékán a jelenbe.  

Graz-St. Peter Pfarrkirche

Graz-St. Peter Pfarrkirche

ORF Park

ORF Park

Magnolia


Murinsel

Szándékosan nem dolgoztam meg őket, emiatt bizonyos mértékben alulexponáltak, de pont ez a tökéletlenség adja a különlegességüket.  

Gép: Agfa England Box (1930), róla bővebben itt
Film: 120 rollfilm, Fomapan 100
Scanner: reflecta x66   

2025. május 11., vasárnap

Puchságosságok - harmadik rész

 Ami nem volt tervezve, mert elvileg a gumijavítással be kellett volna, hogy fejeződjön a történet. Ha az a volna ott nem volna...
Itt szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy amikor vágyakozva néz egy oldtimert - legyen az bicikli, motor, vagy autó -, jusson eszébe, hogy ezeknek a vén jószágoknak lelke van, amit időről-időre bizony ápolni kell. Ha ugyanis az ember nem teszi, vagy elbagatelizál dolgokat, akkor könnyen úgy járhat, mint Őfelsége, a Cárevics, aki 2019 óta nem egészséges, hogy finoman fogalmazzak. 
Szóval, a Méltóságosnasságosasszony azzal indította a hetet, miután visszajöttem szabiról, hogy félig leengedett a kerék. Ez azt is jelenti egyben, hogy a flick ereszt, tehát vagy újra meg kell foltozni hamarosan, vagy rendelhetem az új belsőt. 
Mivel nálunk rövid hét volt a május elsejei, három napot közlekedtem vele és egyre inkább kezdett nem tetszeni a hajtás felől jövő zaj. Szombaton a piacra menet aztán annyira idegesítővé vált, hogy azt mondtam, itt a vége. Akár fázok tőle, akár nem, eljött az ideje a karbantartásnak, mert ha nem foglalkozom vele, akkor gajra fog menni kontrafékestől és egy hetven plusszos biciklihez nem könnyű alkatrészt kapni. 
Egy héten keresztül gyűjtöttem a bátorságot és bújtam a netet információ után. Szerencsére a Styria agy szerkezetileg megegyezik a Torpedoval, így a Waffenrad oldal segítségével sikerült komolyan felvérteződni, kezdődhetett a munka.
Bontani többnyire könnyű. Szerencsére a Csepel Csillag szerszámos készlete nálam van - Biszigli lopta el még 2011-ben -, és abban minden benne volt, ami a szereléshez kellett. 

Mosóbenzint és olcsó fogkefét kaptam a Müllerben, rongy is akadt... Meg fogpiszláló és fülpiszka is, mert abból jó egy adagot elhasználtam ám. 
Dreckig. 
Szóval, azt senki se gondolja, hogy ha beadja a drótszamarat a szervízbe, ott majd fémtisztára suvickolják a felületeket... Vagy, ha mégis, akkor a gatyáját el fogja fizetni a delikvens. 
Nagyon ráfért a tisztítás és újrazsírzás, nem véletlenül kezdett nyígni. 

Türelemjáték, de megéri ráfordítani az időt és gondosan lepucolni mindent. 
A teljes vasárnap délutánom ráment, de most egy darabig megint nem kell vele foglalkozni. Csapágyak kitisztítva és újrazsírozva, akárcsak a fék alkatrészei. 
Egyúttal az is kiderült, hogy a Nassága valóban 1948-ban születhetett, mert az összes alkatrész - egy kivételével - ebből az évből származik, későbbi nem volt benne. Az egyetlen, korban kilógó darab, a Bremsmantel 1942-ből és egy F&S Torpedo agyból való. 
Valószínűleg maradék volt, és a maestro gondolta, felhasználja.  

A próbaút jól sikerült, a nyígás megszűnt, akárha új lenne. Nyilván be kell még járatni, és előfordulhat, hogy szükség lesz finomhangolásra, de mivel holnap haza akarom hozni Fluffot, valószínűleg Bisziglivel megyek és ez jövő hétvégére marad. 
A következő karbantartandó a nyereg, ami nyikorog, mint a franc és csak rágondolva is kiráz a hideg a hajtáslánc pedál felöli részének szétszedésétől, de előbb-utóbb azt is meg kell majd ejteni. 
Brrrrrrrrrrr...

2025. május 1., csütörtök

Amit rég elfelejtettünk

 A mi szüleinknek máshogyan volt nehéz. Anyukám például sorban állt gyakorlatilag mindenért és gyakran így is csak protekcióval jutott banánhoz. Igen, banánhoz, amivel ma rogyásig vannak a bolti polcok és még bio is van belőle! Ott rohad meg a boltban a többsége, mert annyi, amennyit kiraknak belőle, sose fogy el. (Ezért is remek kezdeményezés a "Retterbox", vagyis a gyümölcsmentő láda, amibe még fogyasztható, de nem túl jóképű gyümölcsöt, zöldséget csomagolnak és egységáron - olcsón - eladják.) 
Nagyikám biztosan furán nézne, ha még élne, hogy akár a tél közepén is lehet kapni epret, málnát, barackot és nemcsak fagyasztott, esetleg befőtt formájában. 
Egyik kolléganővel talán két éve beszélgettünk a korai epervásárlási lehetőségekről és amikor mondtam, hogy hát, tudod, én inkább megvárom, amíg lesz helyi, ő felsóhajtott: 
Jó, de hogy magyarázzam el a gyereknek, hogy még nem veszünk, pedig nagyon szereti?
Na, ja. Minden is van, mindig. 
Az árubőség miatt mi totál elfelejtettük, az utánunk jövő generációk pedig a világ szerencsésebb országaiban meg se tanulták, hogy mi az a nincs. 
Egy emberöltővel ezelőtt kicsit máshogyan volt ez. Szeretett, öreg könyvem még emlékszik...

Eltevésnek ideje - 1939-ből

Nem könnyű nemet mondani. Hiszen ottvan, meg lehet venni a málnát, az epret, a dinnyét... 
Én szerencsés voltam, mert a nagyszüleimnél megtanulhattam, hogy mikor érik, melyik zöldség és melyik gyümölcs. Láthattam a munkát a finom savanyúságok, lekvárok, kompótok mögött és büszke törpördögként kevergethettem a rotyogó masszát a tűzhelyen. 
Mindennek meg volt a maga ideje és meg van ma is. 
Csak meg kellene tanulnunk várakozni...

Apropó, várakozás. Gondozgattam, nevelgettem magról a palántáimat február óta és mire visszaértem, egy hét alatt mind elszáradt, pedig nem is volt annyira meleg. Most kezdhetem újra, májusban...
Nem, nem vagyok ideges. Á, dehogy.