2022. december 11., vasárnap

Egyszer táncos, örökre táncos

 A fertőzés valamikor úgy négy, négy és fél éves koromra datálódik, valamikor akkor kezdhettünk el Zsóka nénihez járni művészi tornára. Volt ott minden, bukfenc, kézen állás, spárga. Megtanultunk forogni, elsajátíthattuk a balett alapjait, mindezt élő zongora zenére, ahogy a "nagyok".  
Drága Zsóka néni! Tudom, hogy valószínűleg már nem tetszik élni, és amikor elváltunk egymástól, akkor a szüleim megköszönték a sok-sok munkát és szeretetet, figyelmességet... De most én is KÖSZÖNÖM! 
Az, hogy 40+osan még úgy csukódom össze, mint a bugylibicska, hogy megy még a spárga - vagy amikor éppen lusta disznaj módjára ellógom a nyújtásokat, akkor is gyorsan újra visszajön -, ott alapozódott meg. 
20+ éve nyomom az ír szteppet, és teszem vele gajra a cupákjaimat, a flamencot se hagytam el teljesen és hát szívesen ugrok fejest az újba - legyen az charleston, solo swing, vagy éppen jazz. 
Ami miatt ezt a bejegyzést írom, az azonban nem az önfényezés, sokkal inkább egy mai, tehát friss tapasztalat, miszerint az idősebb generáció valahogy eltűnt a táncból és a tánckurzusokról. Ez alól baromi nagy kivétel volt a flamenco, ahol legalább annyi ÖTyE-tag jött össze a tanfolyamokon, mint utánpótlás.
Nem viccelek: volt olyan csapat, ahol én voltam a legfiatalabb, vagy a második legfiatalabb, mert volt egy 35+ hölgy is... 
Mi lehet ennek az oka? 
Valószínűleg az, hogy ha valaki felmegy a YT-ra, akkor azt fogja látni, hogy a ráncos, jó ötvenes-hatvanas spanyol gitana olyan brutális energiával nyomja a zambrát, hogy felrobban alatta a színpad. A flamenco nem éppen kímélő, lájtos műfaj mégis, képes megmozgatni egy olyan korosztályt is, akiről a többi műfaj szó szerint lemond. 
A helyzet az, feleim, hogy hiányoznak a szenior (kezdő, középhaladó) csoportok a teljes palettáról! 
Példa: felnőtt balett. Ki számít felnőttnek? Bárki 18 év felett. Ez tehát azt jelenti, hogy a 20 éves  kiscsaj meg a 30 éves mucika egyaránt meg fognak jelenni a csoportban, és onnantól kezdve nagyon kicsi az esély arra, hogy a kezdő 40es, 50es huzamosabb ideig megmarad - már, ha egyáltalán bejön. 
Mert nem jön be. Mert nem érzi megszólítva magát, hiszen utoljára a gimiben a tesi órán kellett ugrálnia, és hát addig ki látja el a családot, meg egyébként is, ki fogják nevetni, mert ügyetlen és kövér, vagy éppen annyira hajlékony, mint egy darab fadeszka. Az emberek mániákusan rettegnek attól, hogy mit fognak mondani rájuk, vagy hogy nevetségessé válnak, miközben próbálnak megtanulni valami újat...
Apropó, fat shaming és társai... A szöszke egyetemista mucinak innen üzenem, hogy aranyom, amíg te magad nem vagy sem alkatilag, sem pedig tehetségileg egy Maja Pliszetszkaja, addig inkább ne tegyél megjegyzést az USI kurzus többi résztvevőjének habtestére! Köszike. 
És akkor, ugye, nagyjából látjuk is, hogy mi a probléma: a felnőtt és felnőtt között baromi nagy a különbség. 
Jó példa az ír tánc világából: A lesajnált WIDA (World Irish Dance Association) megértette ezt és ahelyett, hogy lenne egy Senior (over 21) csoport a open championshipben mint a CLRG-nél, inkább szétcsapták jópár korcsoportra a felnőtteket, létrehozva még egy over 45-ot is. Innentől kezdve nem kell a 40es családanyának a 20as egyetemistával versenyeznie.  

Kedves tánciskolák! Indítsatok szenior csoportokat! Vegyetek példát a "lenézett" hastáncosokról, ahol örömmel rázzák a nagyik is, mert odaírják az oktatók, hogy felső korhatár 99 év (de a 100 évest se fogják kidobni). 
Meg fogtok lepődni, milyen elképesztőek ezek a hölgyek és urak! 

Ti pedig, kedves 40+ korcsoport, menjetek el a workshopokra! Ott ugyanis qvára mindegy, hogy a pas de chat inkább pas de medve és szarjátok le a leszart szart is, mert a 16 éves pont úgy bénázik ám kezdőként, mint ti 40esként!

 A tánc örömet ad. A tánc formában tartja a testet és az agyat. 
Teljesen mindegy, hogy balett, jazz, hastánc, flamenco, ír sztepp, vagy éppen zumba. 
A lényeg, hogy MINDENKIÉ!     

2022. december 10., szombat

Hey handsome

 Nem tudom, közöltem-e már képeket a roppant jóképű medvéről, aki szüleim 75. születésnapjára készült. Alapvetően ruhát kerestem az etsy-n a Nagyságoshoz - évjárat 1948 -, de aztán rábukkantam az abból az évtizedből való szabásmintákra, köztük mackó pajtáséra és hát ha már ott az a rohadt varrógép... 
Mackóca tehát egy igen régi, a második világháború idejéből származó szabásminta alapján került megvarrásra.  
Teljesen sk, kézzel és géppel varrtam, és nem állítom, hogy nem anyáztam közben. 




Ahhoz képest, hogy nem vagyok egy varrózseni, szerintem egyáltalán nem sikerült vállalhatatlanra, sőt, kifejezetten jóképű. 
Idén karácsonyig már nem vállalok medve-varrást, mert ahogy említettem, nem vagyok túl gyakorlott és a jelenlegi munkaterhelés mellett nem nagyon van időm varrogatni.
Ha azonban valaki nagyon szeretne egy ilyen medvét, és tud várni rá egy-két hónapot, akkor dobjon egy mailt a Greenie Postán keresztül és megbeszéljük.  
Inkább dísz, mint játék, szóval gyermeklelkű felnőtteknek ajánlanám inkább. 

2022. november 27., vasárnap

Kisautók menedéke

Ha valaki elmerül a YT modellező bugyraiban, gyorsan észre fog venni valamit: történetesen azt, hogy a csatornák tulajdonosai 99 százalékban hímneműek. Ez a hobbi valamiért erősen maszkulinnak számít, pedig a nők általában nehezebben is unják el a szöszmötölést. Nem csajos, mondják sokan, elvégre pont annyira nem illik lányként műszaki dolgok iránt érdeklődni, mint fiúként kötni, vagy horgolni. (A horgoló csatornák mögött emiatt aztán szinte mindig nők állnak, kevés üdítő kivételtől eltekintve.) Pedig szerintem teljesen mindegy, hogy kinek mi van a lába között, ha szereti azt, amit csinál és ez a tevékenység kikapcsolja. Nem látok semmi kivetnivalót abban, ha egy úr horgolótűt forgat csavarhúzó helyett, ahogy abban se, ha egy hölgy egy fúrógéppel a kezében jobban érzi magát, mint egy kötőtűvel.

Fóki restaurációja volt anno a kapudrog nálam, róla olvashattatok is egy sorozatot itt a blogon. Jelenleg is zacskóban várja sorsa jobbra fordulását a Malac (A-10 Warthog, Academy) és egy Mi-24 (Revell), ez utóbbi iszonyatos állapotban van.  
Az AC Cobra (by Majorette) 2021 karácsonyára készült el, nagyjából másfél hónap alatt, mivel nem minden nap tudtam foglalkozni vele és a retrobrighting például baromi időigényes folyamat. 



A kis Matchbox Renault 11 Turbo, akit egy bolhapiacon vettem 3 euróért, ennél jóval kevesebb idő volt, mivel őt nem kellett az UV-kamrába küldeni és hiányos se volt, így a szétszedés, tisztítás, maratás, újrafestés, összerakás nagyjából egy hét alatt lement. Mostanság a vitrinben beszélget a többi kisautómmal, akik közül többen végigélték a gyerekkoromat. 

Ebből lett megint kisaautó


A legutolsó páciens pedig egy 50 centért vásárolt, 1975-ös (!) Matchbox Rola-matics Fandango volt. Az eladó először 1 eurót akart kérni érte, aztán ránézett:
- Hát, tudod mit, legyen inkább 50 cent. Ez bizony nagyon össze van verve.

Szegényke...


Nem tiltakoztam. A picuri Fandango ugyanis lehet, hogy baromira össze van verve, de egyetlen alkatrésze sem hiányzik és ami a legfontosabb, megmaradt a szélvédője, méghozzá úgy, hogy csak polírozni kell. Tökéletes custom rebuild alap.
 
De hogy is néz ki egy felújítás? 

Először is, szét kell szedni a delikvenst. Ez lord Dremel segítségével történik, a szegecset szét kell marni, ezután már könnyen nyitható a jármű.
A következő lépés a fürdetés. Mivel a jószágok általában igen rossz körülmények közül érkeznek a menedékbe, ezért egy kitűnő, melegvizes mosószeres fürdetésben részesülnek. Egy régi fogkefe segítségével megszabadulnak minden kosztól, amit összeszedtek a korábbi életük során. 
Kiterítve

Amennyiben a műanyag alkatrészeik megsárgultak, azok ezután beköltöznek az UV-kamrába, ahol hidrogén-peroxidban tapicskolva visszanyerhetik eredeti szépségüket. A fém alkatrészek pedig mennek a maratóba, majd pedig - csiszolás után - megkapják az első, alapozó réteget. 
A száradási idő lejártával azután következik a fényezés, legalább két rétegben, majd pedig egy réteg magasfényű védőlakkréteg is felfújásra kerül. Mire ez megszárad, a műanyagok is ki tudnak jönni a kamrából. 
Az egyik legkényesebb művelet a szélvédő felújítása, mivel ha ezt eltöri az ember, az gáz. Karcmentesítés (nagyon finom, nedves csiszolópapírral), polírozás, fényesítés a sorrend. A kerekek is visszakapják a csinos "króm dísztárcsáikat" - Molotow liquid Chrome tollak segítségével - és megkezdődhet az összerakás. A szegecs helyét mikrocsavar, vagy acél gyanta veszi át.  
Ha a cél az eredetivel megegyező kinézet, akkor le kell gyártani a matricát hozzá. 
Nagyjából ennyi. 
Alapjában véve nem nagy kunszt, ha megvannak a szükséges szerszámok, viszonylag gyorsan helyre lehet kalapálni egy-egy ilyen kis jószágot.   
A végeredmény

Nem, ez nem restauráció, kérem. Egyszerű helyreállítás csupán és fogalmam sincs, hogy mi legyen velük. Olyan kis aranyosak...   

2022. november 26., szombat

Karácsonyi vásár 2022 Graz

avagy érdemes-e kijönni Grazba karácsonyi vásárba? (röviden: nem)

És miért nem? 

Nagyjából pontosan azért, amiért a budapesti vásárba sem érdemes kimenni igazán.
Minden iszonyúan megdrágult, de a minőség ettől még nem lett jobb. A forralt bort ugyanúgy nem a díjnyertes borokból készítik, a bögrebetét 5 euró idén és mivel ez az első korlátozások nélküli vásár a covid lezárások óta, brutálisan sokan vannak. 
Grazra rászabadultak a turisták, ami persze most jól jön, mivel a várost hajszál választja el a fizetésképtelenségtől. Ettől függetlenül csak felkerült a karácsonyi díszkivilágítás a fejjel lefelé lógó, halott fenyőkkel a fejünk fölé... Kellett, mint malacnak a böllérkés, de komolyan.

A Hauptplatzon továbbra is csak zabálni és vedelni lehet, pár standot leszámítva nincs megvásárolható holmi. A Bukowski plüssös idén is ottvan, de a pénztárcába mélyen bele kell nyúlni egy onnan való maciért. 
Ugyanez vonatkozik a Südtirolerplatzra és a Franziskaneviertel részre is, de gyakorlatilag MINDEN vásárnak ez a lényege. Kaja, pia, némi Kunsthandwerk, vagy tucatáru, azt slussz. Örüjjé, kocsog, hogy nem kell regisztrálni, meg a veszettségi igazolványt lóbálni a kapu előtt. 
Ami talán érdekesebb és értelmesebb a többinél, az a Färbergasse és a Schloßberg. Itt ugyanis kézművesek árusítanak. Kevesebben vannak, mint korábban, a standok mocskosul sokba kerülnek nekik és az árakból nem fognak engedni az eladók, nem kell próbálkozni az alkudozással. 
Ha pedig már mindenképpen drágán eladott olcsó lőrétől szeretne valaki berúgni, akkor inkább az Eisernen Tornál lévő bódékat válassza: a bevétel jótékonysági célokat szolgál.     

Összefoglaló az idei adventi izékről Grazban és környékén.

Figyelem! Perchtenlauf a Herrengassén nem lesz idén sem (nincs rá zsé), ellenben 5 eurós beugróért (gyereknek csak 3) az Eggenberg Allee-n megtekinthetők lesznek eme bájos teremtmények. 
UPDATE: a Krampusfestet lemondták! 

A Lumagicáról majd jelentkezem, terveim között szerepel kimenni és megtekinteni a fényszobrokat.      
 
A négy adventi szombaton a közösségi közlekedés idén is ingyenes.   

2022. november 21., hétfő

Valami új kezdete

 A mai nap szeretett Cárevicsem újabb két évre megkapta a forgalmi engedélyt és ezzel kezdetét vette egy új kaland. 
A mai nappal lemondásra került a biztosítása a 2023-as évre, mivel Őfelsége megkezdi a felkészülést egy új életre - új tulajdonossal, hamarosan egy új, bár számára régóta ismerős országban. 
Ha minden jól megy, 2024-ben ő lesz családunk első, osztrák állampolgárságú tagja. 
Az új tulajdonos ugyanis én vagyok, mielőtt valaki arra gondolt volna, hogy atyaúristenkinekadtadelszegényt - apukám nevéről átkerül az enyémre az Orosz, mivel a jelenleg hatályos törvények szerint egyenesági leszármazott a forgalmi engedély kiállítási illetékének fejében minden egyéb költség nélkül megszerezheti egy jármű tulajdoni jogát. 
A jövő évet még magyar biztosítással és magyar rendszámmal, de már Ausztriában tölti majd a számára bérelt garázsban. Ezalatt nyelvórákat vesz, és beilleszkedik, továbbá felkészül a honosításra, mint bejegyzett oldtimer (historisches Fahrzeug). 
2024-ben pedig, mielőtt lejárna a magyar forgalmi, végleg elhagyja Magyarországot, hogy az ausztriai veterános közösség érdekes és egyedi színfoltja legyen.  

Ezúton is köszönöm mindazoknak, akik segítettek a döntésben - közülük is kiemelten a JOC-xxx forgalmi rendszámú, szürke Renault übergyökér vezetőjének, valamint az aranyszín fasztudjamilyen SUV/Crossover volánja mögött ülő idiótának. Köszönöm a balesetveszélyes helyzeteket, amit puszta lenézésből és kihaénnemből teremtettek egy harminc éves gépjárműnek! Amennyiben továbbra is így vezetnek, erősen javaslom a gépkocsiról közösségi közlekedésre történő váltást!
Mindenki jobban járna vele...    

2022. november 5., szombat

Halkan belelépett

 Nincs is annál jobb, mint amikor pénteken, munka után, sötétben, amikor egyébként este még program is vala, leeresztett kerékkel találja szeretett Bisziglijét az ember. Mármint nem kicsit, hanem tök laposra plöttyedt állapotban. 
Há' mi a fax... Húsz évig egyszer se, most meg rögtön a kerékcsere után néhány hónappal rögtön lapostappancs? Ennyire szar nem lehetett...
Szerencsére az első kerék, ami gyorsszorítós, tehát pikkpakk kikapható. Mivel a gyár területén a céges kerékpáros konzultáció (nagyjából annyira értelmes, mint az otthoni nemzeti inzultáció, csak nem kerül csilliárdokba) óta sincs se normális pumpa, se javító készlet, gyorsan kiszereltem és elvittem a tűzoltóságig, ahol egy igen jól felszerelt szekrény áll a nép rendelkezésére. Kompresszorral... 
Nos, itt kiderült, hogy nem mind arany, ami fénylik, úgyhogy én és kerék hazabuszoztunk, hogy a pincébe a kézi pumpával feldudálva kiderüljön, mi is történt a Biszigli mellsővel...  
Nos, spénbe lépett. Nagyjából akkora fém szúrta át a külsőt és a belsőt, mint egy rózsatüske. 
Hogy rohadna meg papírzsákban, aki odasöpörte, illetve nem söpörte össze! 
Valószínűleg menthető, emiatt nem kell újat venni, és szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a Nagyságos kerekét ütötte át, mert az ugye nem kapható minden boltban. (Németországból rendeltem egy speciálisan régi kerékpárokhoz alkatrészeket áruló oldalról.) 
Fotók a javításról legközelebb...   

UPDATE: nem spén volt, hanem üvegszilánk. Nagyjából akkora, mint egy izmosabb rózsatövis és iszonyú hegyes. 
Most már csak a féket kéne rendesen beállítanom, mert nem vicces, ahogy most fog. Vagy inkább nem nagyon fog...
 
   

2022. november 1., kedd

Mekk Elek esete a biciklivel

avagy miért ne elekeljetek soha. 

Említettem korábban, hogy a Nagyságos bal oldali pedálja javításra szorult, mivel az idő vasfoga elrágta a gumiblokkot. A willhabenen minden is van, viszonylag rövid keresgélés után sikerült is eredeti gumikat szerezni az öreg Styria pedálhoz. Csak úgy, a mihez tartás végett: az eredeti Styria pedálok feljavítva, kompletten 25 eurónál kezdődnek.   
A veterán kerékpárjavítók poklának első bugyra egyértelműen az összerozsdált alkatrészeké. Csak letörni tudtam végül az anyát, amiről kiderült, hogy szimpla M5-ös egyébként, csak 50+ évvel ezelőtt a laptáv még nem 8mm, hanem 9mm volt. 
A második, mélyebb bugyor pedig a Mekk Elekek bugyra. Óriási különbség van az elekelés és a mekgájverkedés között, jegyezzük meg! Mekgájverkedés esetén az ad hoc megoldás ideiglenes és később nem okoz oltári fejtörést senkinek. 
Az én pedálomat valaki sajnos megelekelte: egy koridegen szorítópántot tett fel, aminek a vastagsága nem egyezik az eredeti pántéval, ergo az eredeti gumiblokkot nem lehet beépíteni. 
Az eredmény a képen látszik. Eltörött a szemafor - ez szerencsére könnyedén javítható pár csepp pillanatragasztóval, de akkor is. Abszolút elkerülhető baleset, ha nem kendácsolva van az alkatrész. 
A gumiblokk egyébként alakítható, de mivel azt szerettem volna, ha a Nagyságos bevethető marad, feltettem a blokkot szorító és szemafor nélkül. A Dremel ugyanis lemerült, így nem tudtam tovább faragni a kiszemelt blokkot, áram pedig a pincében nincs, pontosabban konnektor formájában nem találtatik meg. 
Rühellem az ilyet, mivel egy nem összebaszott egység alkalmi javítása legfeljebb két kézleveréssel, szentségelés nélkül megoldható bő fél-egy óra alatt. 
Ennyi idő volt nagyjából feltenni a vadi új gumikat otthon a Csepel Csillagra és megcsinálni a folyton billegő kormányát. Most az is járóképes újra, már csak a csengőt kell kijavítani. A kannibalizálásra szánt alkatrész is meg volt véve, csak idő közben valahova el lett téve (itt biztos megtaláljuk felkiáltással) és nem sikerült a nyomára bukkanni. 
 
Szóval, feleim, ne elekeljetek! Sose tudjátok, mikor kell azt a szart újra megbontani...

2022. október 16., vasárnap

Üknagyanyáink vasalója

Ahogyan érkezett...
és ahogyan távozott.

Elkészült a mű, és már ki is próbáltam. Tényleg lehet vele vasalni, bár az is egyértelmű, hogy az angol press the seams (vasaljuk le a varrott széleket) honnan jön. Teljesen máshogyan kell használni, mint a modern társait. Nincs rángatás, húzkodás, nincs gyors felmelegedés és beépített gőz funkció. Ahogyan Őpuchsága, ő is egy másik világ követe. 
Lehetne fényesebb, akár tükrös is, de ahhoz olyan berendezések kellenének, amire nekem se helyem, se keretem nincsen. A tökéletes, múzeumi színvonalú restaurációhoz ugyanis szükség lenne egy igazi műhelyre, homokszóróval, csiszoló géppel, ahhoz pedig bizony el kellene innen költöznöm. 
Az eredetileg kitűzött célt elértem: lett egy kompromisszumok nélkül használható eszközöm, ami egyébként dekornak se utolsó. 
Üdvözöljük együtt a történelem eme kis morzsáját a huszonegyedik században és kívánjunk neki boldog nyugdíjas éveket! 

u.i.: Ha valaki szeretne egy hasonló darabot magának, írjon nekem, és megbeszéljük! Nyilván nem két fillér egy ilyen, a modern példányokat sokkal olcsóbban mérik, de vezetékmentes technológia és ha már az ember amúgy is használja a sütőt/főzőlapot, simán össze lehet kombinálni a vasalással a főzést. Léteznek rézből készül, vasmagos példányok is, azok valamivel gyorsabban helyreállíthatóak, igaz, többe is kerülnek.       

2022. október 9., vasárnap

Üzenet a Bálnától

Biciklivel járok munkába, akkor is, ha esik, ha fúj - szép időben az öreglányt hajtom, kevésbé szép időben meg Bisziglit, mert azért a 74 évest szánt szándékkal nem teszem ki az időjárás viszontagságainak. 
Csütörtökön viszont üzleti útról hazafelé kénytelen voltam bejönni a városba a Kékkel, aki valóban nem kicsi, sőt, drabálisan nagy (még akkor is, ha csak közepes méretűnek deklarálta korábban a gyártó), ellenben nagyon szép. Kék nincs hozzászokva ahhoz, hogy lebálnázzák, mivel az emberek általában a méretei ellenére gyönyörködni szoktak benne és ezúttal se követett el semmi olyat, ami miatt anyázni kellett volna rá.  
Nem fogom szépen mondani: tele van a faxom a kerékpárosok egy mind jelentősebb hányadával. Legfőképpen azzal a fajtával, aki miatt ez a poszt született. A hullajelölt, flegma hipszter rozzant versenybringával típus miatt, aki a sétálóutcán szlalomozik a gyalogosok között, aki átmegy a piroson és nem áll meg a STOP-nál. Aki bedugott füllel kerülget mindent és mindenkit, miközben elfelejti jelezni a kanyarodási szándékát és végigteker a járdán, ha meg kellene állnia a várakozó autók miatt. 
A rendőrség jópár ilyet kiszed egyébként, ha éppen olyanjuk van és kijönnek ellenőrizni, de nem eleget. A kerékpáros forgalom ugrásszerű növekedése miatt most már tényleg indokolt lenne a fokozott jelenlét, mivel rengeteg az agyhalott és egyre veszélyesebb miattuk közlekedni. 
  
Szóval:
Üzenet a Bálnától a büdöstapló kerékpárosnak

Kedves gyökér! 
Tisztázzunk valamit: a magadfajták miatt mondják azt a kerékpárosokra, hogy idióta bringások. Azok miatt, akik a kanyarodó sávból egyenesen, kivilágítatlanul, bukósisak nélkül, hátrafordított fejjel ordítanak egy autóra az autóúton, miközben 20-30km/h sebességgel vágtatnak át egy lámpás kereszteződésen.   
Olyan sebességgel zúgtál el mellettünk, oda se figyelve a haladási irányodra, hogy ha a mellékágból elédfordul egy autó, legalább 50 méter hosszan takaríthatták volna a flaszterról a szétfröccsent testnedveidet az illetékesek. Agyat nem írok, mert az neked valószínűleg nincs. Ha lenne ugyanis, nem kezdtél volna el üvölteni egy autóval, ami az ég egyadta világon semmit nem ártott neked, egyszerűen csak nagy és forgalmi okból megállni kényszerült. 
Tudod, ha nincs hely az út jobb szélén, akkor a megoldás az, hogy fékezünk, megállunk, majd továbbhaladunk, amint lehet, nem pedig, hogy tökönbabonsárgarépán át, szabálytalanul elzúzunk balról, a kanyarodón keresztül. 
Azt is láttam amúgy, hogy a következő lámpánál mit műveltél, semmibe véve a többi kerékpáros biztonságát, mivel - hogy hogynem - utólértelek. Pedig még pirosat is kaptam. Ennyit a sietségről. 
Szóval nagy pofával lebálnáztál egy autót, ami nélkül nem jutna ám le a mindenmentes vegán lónyálad alapanyaga, a kávé, a bolíviai, kolumbiai hegyekből. Bizony, nem lenne mi mellett szídni klímaaktivizmustól megrészegülten az autósokat... Ráadásul egy olyan úton hőzöngtél, amit alapvetően a Bálnáknak építettek, de kerékpárút hiányában kénytelenek vagyunk osztozni rajta. Ez se neked, se a Bálnáknak nem jó, reklamálni azonban az illetékeseknél tessék, és ne az én üres baloldalamnak - mivel a Bálna amúgy jobbkormányos. Még azt se mondhatod, hogy büdös volt, mert a motor éppen nem járt. 
Nagyon siettél, gondolom és hát az a fránya két méter széles brontosaurus feltartott a kurvaanyját.
Tudod, eszem ágában nem lett volna bemenni oda, mert tisztában vagyok a méreteimmel, ellenben a bevezetőket a kibarmolt focimeccs miatt lezárták, miközben a Graz Marathon előkészületei miatt torlódott a belső kerületek forgalma. Én nem bántottalak téged, nem húztam rád a kormányt, nem mentem el melletted túl közel, akkor te mit ordítasz nekem, he? 
Mi a problémád azon kívül, hogy seggfej vagy és szarsz a szabályokra, miközben beugatsz azoknak, akik a te érdekedben is betartják őket?            

2022. szeptember 25., vasárnap

Tanulságok a műhelyből

 .. avagy szerszámból sose elég és a rozsda nem a barátod. 

Teljesen mindegy, hogy egy kisebb szekrényre való szerszámot vettél már, biztos, hogy amire éppen akkor, éppen ott szükséged lenne, az vagy nincs, vagy nem találod. 
A kombifogó azóta is ütközetben eltűnt - biztosan tudom, hogy volt! -, és ha a csillag-villás lenyalja a hatszöget a csavarafejről/anyáról, esélyed nincs leszedni spec szerszám nélkül. 
Két rozsdás dög is kóricál mostanság a környéken, az egyik Őnagysága, a másik a vasaló. 
Az egyik 70+ éve rohad, a másik 130, ehhez képest a csavarok java része egészen jól lejött. 
Puchságán, ahogy azt korábban írtam, az egyik pedálgumi nagyon rattyon van, és mivel megjött a cserealkatrész, gondoltam, még az idei szezon végére átszerelem. Hipp-hopp, jön, megy... 
Ja, gondoltam. Az egyik anya ugyanis némi agresszióval lejött, a másik viszont nem, a kulcs meg szépen gömbölyűre ette azt a francos hatlapot. Anyááááááááád. A fűrész szóba se jöhet, mert a menet a gumit tartó tengelyre van vágva, azt pedig nem akarom roncsolni, marad tehát a speciális fej és/vagy az anyatörő. 
A vasaló egy picit más tészta. Ennek a nyomorult eszköznek van összesen 7 db csavarja, ebből négy a fogantyúba megy, kettő a vasaló testét köti össze a fogantyúval, egy pedig az ajtócskát rögzíti, amin keresztük be lehet tenni a vas ökörnyelvet.
Na, melyik rohadt be? Igen. Az ajtó csavarja és az egyik a test és a fogó között. Gyakorlatilag oldhatatlan lett a kötés az évtizedek alatt, se a hideg, se a meleg, de még a pontozó-kalapács kombó se tudta megindítani. A cucc most épp egy vödör ecet-citromsav kotyvalékban ázik (és bűzlik, szóval kitettem az erkélyre), lehet, hogy a fogantyú csavarját ez majd kilazítja, de az ajtóhoz nem fűzök nagy reményeket. Ha azt le akarom venni, akkor jön a fűrész, aztán meg a fúró és a menetmetsző. Egyébként is mennem kell már megint az OBI-ba anyáért, mivel a pedálon lévőt pótolni kell.    

Hogyan is lehet tehát berohadt csavarkötést megoldani?
  • Fagyasztó spray - eddig nem ájultam el tőle
  • Szúró láng - nekem nem segített, de ettől még lehet jó
  • Áztatás WD40-ben - ha van idő, nem rossz
  • Pontozóval és kalapáccsal - mivel vasárnap van, a húskloffolás zajánál nagyobb ütlegelést nem akartam rendezni, így ennek a hatékonyságát megítélni nem tudom. A vasaló csavarját nem mozdította meg.
  • Ha az egyik fél anyacsavar, akkor anyatörővel - ez ahogy szorítod, egyszerűen elroppantja az anyát anélkül, hogy a tengelyt károsítaná
  • Lefűrészeled a csavarfejet, a maradékot kifúrod és újra vágod a menetet - macerás, éppen ezért ez a végső megoldás 

Rozsamentesítés

Nekem eddig a legjobban az ecet-citromsav kutyulék alias LÖTTY vált be, ez egy nap alatt szó szerint lezabálta a rozsdát a beletett cuccról. Pontos arányt nem tudok mondani, mivel úgy készült, hogy nem volt itthon elég ecet, szóval beleborítottam a maradék citromsavat is, jóleszaz felkiáltással. Hát, tényleg jó lett. Nagyjából egyébként egy fél liter 20% ecet és fél zacskó citromsav ment bele a kisvödörbe. A maradék meleg víz, annyi, hogy ellepje a maratni kívánt holmit. Ami a legjobb, hogy ez nem vegyszer, tehát simán bele lehet önteni a mosogatóba, vagy a WC-be használat után.       
Kipróbáltam a Hammerite rozsamentesítő zseléjét is, ami szintén vízben oldható, de ennek a hatásfoka meg se közelítette a Löttyét. Nem rossz, de nem is jó. Nyilván, ahol az áztatás nem opció, ott ez jól jöhet. 
A kólát felejtsétek el! Egyáltalán nem jó a hatásfoka, megrothad (megpenyhed), és drága. Az ökörnyelv az első kezelését ezzel kapta. Rozsdát alig hozott le, ellenben penész nőtt rajta három nap alatt. 

Ez pedig a vasaló-projekt jelenlegi állapota:

Az ökörnyelv lemaratva, kékítésre vár. Ez már a lemosás és átpolírozás utáni állapot, mielőtt további kezelést kapna, ismét át lesz küldve a smirgli alatt. Hogy az a vörös mi benne, ne kérdezzétek! Valószínű rozsda, de olyan vastagon, hogy kitakaríthatatlan.   
A foganytú a csiszolás után mahagóni pácot kapott. A szú rágta lyukakat szándékosan nem akartam kijavítani, mivel nem múzeumba kerül és eladni se akarom. A legtöbb, ilyen korú fa már szuvas, egy 130 éves eszköznél belefér. Száradás után kapott viaszt, most örül. Én is örülök. 
A csavarok az eredetiek, amiket kiszedtem és a vas tartó is, természetesen polír után. Lord Dremel ismét bizonyított...

Ami hátra van:
A vasaló kis teste mindenestől éppen a löttyben fürdőzik. Ha a fürdő megtette jótékony hatását, akkor jön majd a tisztítás és megpróbálom levenni legalább a tartó vasat. Ez ugyanis baromira útban van. A testet mindenképpen fémtisztára fel kell csiszolni, majd tükrösre polírozni, és ha ott a tartó, akkor alatta, körülötte nem tudom megcsinálni. Ha az ajtó nem is jön le, majd megoldom a csiszolást és kékítését valahogy, de a tartónak mennie kell. 
Apropó, kékítés. A vasaló, mivel élelmiszerrel nem érintkezik, szerencsére alávethető hideg kékítésnek. 
Kékítve lesznek a csavarok, a tartó vasak és az ajtó. Ez az eljárás egyszerre ad egy szép, kékesfekete színt a fémnek, miközben a korróziótól is megvédi. 

Kékíteni lehet:
  • hővel és olajjal
  • ecetben főzéssel 
  • hidegen, speciális folyadékkal - ezt főleg a fegyvereknél használják, a Ballistol az egyik legjobb
Először gondolkodtam az ecetben főzésen, de már az áztatás szaga elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön, érdemes lesz inkább a hideg kékítés felé menni.    
Közben pedig indul a versenyfelkészülés. A lövészklub, ahova járok, október elejére versenyt hirdetett kezdőknek és én, mivel vesztenivaló nincs, beneveztem. 10m táv, 36 lövés, 3-as sorozatokban. 
A vasaló ráér, Őpuchsága pedáljához meg amúgy is csak szerdán jön meg a szerszám... 
  

2022. szeptember 18., vasárnap

Vasaló

...avagy újabb vendég érkezett a műhelybe. 
Alapvetően Puchságos asszonynak szerettem volna pedálgumit venni - ami végül Willhabenen keresztül sikerült is -, aztán hazajöttem egy vasalóval. 
Vezetéknélküli technológia, már a súlya önmagában elég ahhoz, hogy kipréselje a ruhából a ráncokat. Igaz, kicsit felújításra szorul. Én is felújításra szorulnék, ha valamikor a XIX. század utolsó harmadában születtem volna... 
Nem viccelek. 
Fogalmam sem volt, hogy mit veszek meg, csak tetszett, hogy lehet vele mókolni és ha varrogatok, akkor nem kell majd szarozni azzal, hogy úgy pozícionáljam a vasalódeszkát, hogy áram is legyen. Nem sok konnektor van a lakásban, legalábbis elérhető helyen és ez mindig macera.  
A nő, aki eladta, valószínűleg szintén nem tudta, hogy egy százévesnél idősebb holmit árul, ami ráadásul teljes is, tehát nem egyszerű vintage dekor, hanem egy használhatóvá tehető eszköz. Benne van ugyanis az öntöttvas betét, a kis vasaló lelke. 
Jó rozsdás és jó koszos, tehát el fog telni még egy kis idő, mire újra betöltheti eredeti funkcióját, de pont ez tetszett. A korához képes príma állapotban van, még a fa fogantyú is csak minimális mértékben sérült. Ha nem törik be egyik csavar se, akkor a legmacerásabb a rozsdamentesítés lesz. Gondolkodom rajta, hogy elviszem műhelybe, ahol homokszórással meg tudják tisztítani pillanatok alatt, de ez ugye, súlyos plusz kiadás, ami megfontolandó. A legközelebbi ráadásul Södingben van. Valószínűbb, hogy maradnak a lassú, de költséghatékony, házi módszerek. Ecet, rozsamentesítő gél és társai, no meg mr. Dremel. Egyébként is kelleni fog egy jó sokk-oldó, mert a Nacssága pedálján a csavarok brutálisan be vannak rohadva és ne feledjük, Őfelsége a Cárevics is renoválásra szorult helyenként, mielőtt vizsgára visszük.     

Ez tehát a legújabb projekt, amivel a munkahelyi hörcsögkerékből igyekszem menekülni. 
Mondjuk, ha holnap jó idő lesz, akkor kimegyek a lőtérre. Azt mondtam már, hogy megszereztem az engedélyt, és így járhatok íjászni?   

2022. szeptember 4., vasárnap

Airpower22 - Kempingmalac


Na, ezt is túléltük. A 150-600mm Tamron beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és időközben megjött az árajánlat is a 100-400mm javítására (abszolút vállalható). Így most lesz két bevethető tele, bár a fekvőtámaszokat mostantól nyomhatom ezerrel, mert a Tamron kibarmolt nehéz. Ez a helikoptereknél erősen befolyásolja a képminőséget, a legtöbb kidobott kép a forgószárnyas kategóriából került ki. Így is maradt elég persze, és hát igen. Azért az a 600mm csak 600mm na. 
A sátrazás is elviselhetőre sikerült, bár a szomszéd család a folyamatosan bömbölő egyévesekkel és a bulikázó német kanegerek az iszákosmulatóssal igencsak próbára tették a környezetük idegeit. 
Sose fogom megérteni, miért kell ennyire pici gyerekeket kiszakítani a megszokott környezetükből és napirendjükből. Bocs, de a gyerek egy önként vállalt korlátozó tényező, szóval ha kempingezni, utazni, repülőnapozni akarsz, akkor:
a, nem vállalsz gyereket
b, vállalsz, de megvárod, amíg elér egy olyan kort, amikor már csak kevésbé megy az agyára rajtad kívül mindenki másnak, illetve emlékezni fog arra, hogy hol járt, mit látott
c, otthon rábízod őket valakire, amíg a nagyobbikkal kimész szájat tátani.  
Igen, a hegyek között könnyen lehet hűtőszekrény-közeli hőmérséklet szeptemberben, és egy felnőtt is káromkodva veszi fel a hideg zoknit, hát még egy beszélni sem tudó, pelusos apróság. Nekem egyszer próbálták meg beletenni a lábujjamat a húszfokos Balatonba anyuék, de úgy leordítottam a napot az égről, hogy még egyszer nem kísérleteztek vele. Hozzáteszem, már nem egy év körül voltam, hanem olyan három-négy és a rokonok nyaralójához tartozó lépcsőnél történt... (Két évvel később meg már nem lehetett kiszedni a vízből, annyira szerettem.)
Na, szóval, a két manócska bömbölt mindenért. A hideg zokniért, ha orra esett a fűben és vizes lett, ha koszos volt a pelus, ha felvették, ha letették, ha megsütötte a nap, ha le akarták fektetni, ha rosszat álmodott... szóval folyamatosan. Két napig, reggel fél héttől este nyolcig. Nem lehetett megmaradni mellettük noise-canceling füles nélkül, az ember teljes pihenő idejét tönkre tették.   
Öcsém, ha kutyát, macskát, hörcsögöt nem lehet bevinni repülőnapra, akkor nem kellene a három év alattiakat se! A zaj, a por, a meleg nem nekik való.
Nem a gyerekekre haragszom, ők erről nem tehetnek, hanem a barom szülőkre. Csak a mihez tartás végett: egy kollégám most, a kisfia születése után adta el a full extrás kepingbuszát, mert nem akarja fenntartani, amíg a gyerek elég nagy lesz az utazáshoz. 
A részeg németek más tészta, azok se voltak piskóták, és azért beléjük se sok ész szorult, amikor kilenc körül bekapcsolták a múzikot... Ezt a kemping házirendje egyébként megengedte, éjfélig lehetett bulizni. Sokra megy amúgy az ember az efféle korlátozással, amikor az út túlfelén egy diszkó van. Ettől függetlenül ráerőltetni másokra a saját zenei ízlés(telenségün)ket nem éppen jófej dolog. Ami viszont érdekes és megünnepelendő, hogy a kempingben nem volt a kocsik körül szemét, a távozók is mind összeszedték, mielőtt elmentek. Nem dobálta szét senki a kiürült sörösdobozokat, hanem összegyűjtötte és elvitte a kukáig. Azok után, ami reptéren maradt a "kedves" nézők után, hát... szerencsétlen kiskatonák, akiknek azt össze kellett szedniük, nem irigyeltem őket.      
A sátor (Robens Starlight 1) pöpecül bevált, simán túléltem benne a szombat éjjeli vihart is, egy csepp víz nem jött be. A sátor alatti ponyváról úgy fél-egy liter vizet öntöttem le, csak mondom. 
Szombatra meleg víz amúgy nem nagyon maradt, csak langyos és a négy tusoló meg hét WC ennyi emberre azért nem volt éppen bőséges. Ha azt nézem, 35 euró éjszakánként az áram nélküli helyért nem kevés - ráadásul a honlapon nem ennyi, hanem 27 euró szerepelt. Ami azonban megfizethetetlen volt, hogy mindkét nap ki tudtam menni, ide-odaingázás nélkül. A parkolásért is elkértek volna 20 eurót, nem beszélve a gigadugóról, ami kialakult.  
A kis PocketRocket is király, kitűnő kávét és teát főztem a segítségével. Az öreg kempingasztal is látott végre kempinget, a Hoferben 10 euróért vett széket szintén csak ajánlani tudom. 
Nekem bejön ez a félnomádság, de azt elismerem, hogy nem való mindenkinek. Az első éjszaka baromi kellemetlen a hálózsákban, meg kell szokni a keményebb derékaljat és a kevesebb komfortot. A jelenleg rendelkezésemre álló setup ezt a +6 fok körüli hőmérsékletet még gond nélkül elviselhetővé teszi, de nulla fok környékére már nem lenne elég (főleg a hálózsák, de a matrac se). 
A napi 6 km trappolás, teljes felszereléssel remek edzésnek bizonyult, ha három év múlva megint lesz Airpower, szerintem ugyan így fogom abszolválni. 
Fotók hamarosan.                    

2022. augusztus 29., hétfő

Szabi vége

... a Covidkámnak is, meg sajnos az objektívemnek is. A Canon 100-400mm munka közben adta meg magát, nem voltam kicsit se ideges, á, dehogy! 
Csak annyira, hogy ilyenkor jobb, ha mindenki elmegy a közelemből, mielőtt letépem a fejét és kitűzöm egy esernyő végére, hogy azzal járkáljak körbe-körbe, amíg lehiggadok...
Eléggé priceless, hogy ott állsz Szlovákiában, miután reggel pöcsig áztál, majd éppen roston sülsz, a tele meg megakad 100mm-nél és lehetetlen kihúzni. Neeeeeem, kicsit se idegesítő. A véncsont Canon 90-300mm mentette meg a napot, szóval 90-300mm for president...  
Általában nem szoktam két gépvázzal dolgozni, de kivételesen volt egy olyan érzésem, hogy ki kéne vinni az ősöreg EOS300-at (analóg), meg a 90-300mm obit is, ami hosszú éveken át szolgált hűségesen. Áldassék a hatodik érzék, még ha egyszer meg is égetnek érte boszorkányként (vagy mert diplomás nő vagyok ahelyett, hogy teleszülném a Kárpát-medencét?)!

Megeszi... ez megeszi, bm...

Ja, és a hab a tortán, hogy pénteken, szombaton megint kint leszek (még jó, hogy A2A-re nem vállalkoztam, mert van 19 darab nyüffögő gépállatkám is, akiket nem hagyhatok két hétre magukra és csak csütörtöktől megyek ki Zeltwegbe.), tehát lóhalálában jöttem vissza Grazba, hogy be tudjam adni szervízbe. Pofára estem persze, mert csak az árajánlat lesz meg ezen a héten, nem a javítás... Faxom. 
Holnapra hozzák a szintén használt 150-600mm Tamront, ami azt jelenti, hogy a tele által előadott nagyhalál eddig alsó hangon 580 euróba fájt, és még nem tudom, mennyiért fogják megcsinálni (300-500 euro körül saccolom). Ezzel egyébként ki is nőttem a hátizsákot, amiben eddig a cucc lakott, hurrá.
A rövidre sikerült nyaralás ettől függetlenül azért jó volt. Szeretettel ajánlom a Medveja Holiday Resortot, a mobil home-ok is és a kemping helyek is szuperek. 
Sajnos az idő rövidsége és a tudatosan csökkentett terhelés miatt az Ucka Nemzeti Park most kimaradt, de mivel tényleg jó a szálláshely, mindenképpen vissza fogunk menni ide. 
Opatija meg tényleg egy gyönyszem, nem véletlenül voltak annyira oda érte a k.u.k időkben. Javaslom a tömegközlekedés használatát, mivel a parkolás elég cinkes és a busz teljesen megbízható, ráadásul szuper tiszta és pontos is. 

Hölgy sirállyal

És itt ragadnám meg az alkalmat egy kérésre: drága zenész barátaim, ismerőseim, olvasóim! Kérlek, ne kezdjetek gyakorolni egy hotelszobában, főleg ne több órán keresztül és főleg ne olyan hangszeren, mint a hegedű! Ha már mindenképpen muszáj, mert életetek fellépésére készültök, akkor légyszi, beszéljetek a recepcióssal, és kérjetek egy helyet, ahol a többi vendég pihenését nem zavarjátok! Vagy legalább kopogjatok át a szomszédba, hogy bocs, de szörnyen szarul megy a darab, amit holnap elő kéne adnom és elnézést... Köszönöm. 
(A továbbiakban szerintem standard felszerelésként be fogom pakolni a tin whistle-t. Kicsi és hangos. Ha még egyszer nekiáll valami barom mellettem gyösztetni azt a nyomorult hangszert anélkül, hogy szólna előtte, hirtelen erős ingert fogok érezni, hogy én is ugyanezt tegyem. És igen, el fogom felejteni behangolni...)     

2022. augusztus 19., péntek

Sturmböen

 Először is emlékezzünk meg egy főhajtással a tegnapi vihar halálos áldozatairól! Két kisgyerek (Karinthia) és három felnőtt (Felső-Ausztria) életét már nem sikerült megmenteni, mindannyian leszakadó faágak alatt lelték halálukat. 
Itt, nálunk nem követelt életet a tegnapi, elképesztő erejű vihar, ami jött, látott és romokat hagyott maga után. Az ORF parkot is izlésesen átrandezte a szél, és ezek itt csak az apraja. A legnagyobbat, egy közel húsz kilós ágat le se fotóztam. 
Az egyik kint lévő nyurmóca is lebucizott egy jókorta fadarabot, a sofőr mondta, hogy úgy kb nyolcvannál találták el a kar-, és lábvastagságú ágak. Szerencsére egyik se a szélvédőre ment, így a kemény kobakú jármű karcolás nélkül megúszta a nem várt találkozást a természettel. Mégiscsak egy munkagép, azért meglepődtem volna, ha pukli nő a kobakjára. 
Volt, aki nem azonban volt ilyen szerencsés, nekik becsókolt a szélvédőn a faág, de a három utas szerencsére sérülésmentesen szállt ki a járműből.  
A Graztól északra lévő területeket nagyon eltrafálta a vihar, ott még mindig vannak háztartások áram nélkül és a vonatközlekedés is szünetel. Nálunk konkrétan - tőlem nem messze, talán 2km-re - meg egy éppen elhaladó menetrendszerinti buszra hajított rá egy fél épületet. Nem vicc, szó szerint letépte a Billáról a tetőszintet és rászórta az útra. 
Szerencsére senki sem sérült meg, egy úr viszont sokkot kapott, őt el kellett látniuk a mentőknek. Egész késő estig szirénáztak a tűzoltók, minden tisztelet nekik, nagyon sok dolguk lehetett.  
Ilyen mészárszéket utoljára évekkel ezelőtt láttam, akkor sajnos volt áldozat is. A Stadtparkot hosszú hónapokra lezárták, mert mint kiderült, a fák többségénél elmulasztották az ellenőrzést és ápolást, így történhetett meg, hogy néhány rossz állapotú egyszerűen kidőlt.     
Bolhafing vagyunk, feleim, a természettel szemben. Ahogy tegnap elfeketedett az ég és bömbölve megérkezett a szél... az az őserő, egyszerűen lenyűgöző volt. Néhány perc alatt sötét lett, mintha eljött volna a világvége, tépett-rombolt, aztán hopp... vége is. Csendes eső, és napfény.    

Koronás fő

 Az a helyzet, hogy én is rontottam egyet a statisztikán a héten és nem túl büszke tulajdonosa lettem egy pozitív PCR-tesztnek. Szerencsémre már a törvénymódosítás után, így karanténba nem kerültem - mert Ausztriában csak úgynevezett közlekedési korlátozás van, nagyban appellálva az egyén felelősségére. 
A Verkehrsbeschränkung hatálya alatt ugyanis bárhová lehet menni - néhány kivétel adott csak, mint idősek otthona, kórházi látogatás, bölcsőde -, ha felteszed az FFP2 maszkot az emberek közelében. Amennyiben jól vagy, még dolgozni is bemehetsz. Mondjuk a cégünk kifejezetten kérte, hogy ne, amennyiben megoldható, akkor maradj home office-ban, vagy menj betegállományba. A háziorvos telefonon is felvesz covid esetén, elég a pozitív PCR hozzá. 
Na, szóval, most itt ülök egy coviddal, meg egy pici hurutkával ahelyett, hogy a tengerparton süttetném a pocakomat. 

Hol szedtem össze? 
Két tippem van. Az egyik az iroda, a másik az FS East. Az utóbbi a valószínűbb, mivel az irodában jelenleg senki sem beteg és a nagyja az embereknek amúgy is szabin van. A kocsik meg nem püszögnek.

Honnan jöttem rá, hogy covid?
Onnan, hogy négy negatív antigén gyorsteszt után kettő pozitiv lett, és utána egy PCR is megerősítette. A pozitiv tesztek az első tünetek megjelenése után NÉGY NAPPAL jöttek. Addig mind negativ volt.  

Tünetek
Na, ez volt vicces. Pénteken délután kicsit kaparni kezdett a torkom, ami szombat estére gyakorlatilag elmúlt. A maximálisan elért hőmérséklet 37,7 fok volt, ez is kb úgy másfél órán át, utána nagyjából tíz órányi 37,2-37,4, majd lement és ott is maradt bőven 37 alatt. 
Köhögés minimálisan jelent meg, akkor is köhintés szintjén és inkább nedves, mint száraz jellegű. Mára (az első tünetek után hét nappal) gyakorlatilag eltűnt. 
Fejfájás: a második nap volt egy kicsi, ami a második kávé hatására elmúlt. Azóta sincs. 
Végtagfájdalom, izomfájás: semmi. 
Fáradtság: semmi. Nem aludtam többet az átlagosnál, viszont arra ügyeltem, hogy a nyolc óra meglegyen. 
A legzavaróbb az orrfolyás és a tüsszögés. Merthogy nálam ez bájos takonykorrá fejlődött, mára mondhatom azt, hogy az orrfolyás minimálisra csillapodott és ma még csak kettőt prüszköltem. 
Hidegrázás: az volt, 37,2 körül, ahogy mindig. 

A fenti tüneteket egyébként a covid előtt is produkáltam már évente legalább egyszer, szinte menetrendszerűen. Azért sem lett gyanús, mivel korábban is előfordult már nyáron ilyen, sőt, ennél brutálisabb is, akkor három hétig fuldokolva köhögtem a tesztúton Spanyolországban a negyven fokban. 
A 2020 februárjában beszedett fertőzés is teljesen hasonló lefutású volt azzal a különbséggel, hogy ott bizony 39 fok közelében voltam pár órát, és hetekig köhögtem utána.   

Kellett-e gyógyszert bevenni? Nem. A szokásos takonykóros fegyverarzenál került bevetésre, mint húsleves, sós vizes orrspray, manuka mézes szirup, zsálya tea, citrom, gyömbér, méz, a jó öreg Diapulmon és egy kis cistus incanus tea. 
Én szeretem ezeket, ártani egyik sem árt, és jelentős részüket sok évvel ezelőtt nagyon jó orvos javasolta. 
A húsleves egyébként ilyenkor a legimádottabb kaja nálam, sok-sok zöldség, finom pipihús... nyamm. 

Igen, be vagyok oltva 3x és amint az látható, az én esetemben a jelenleg cirkuláló variáns csak egy banális nátha szintjén tudott érvényesülni ezek után, bár ez nyilván a személyes beállításokkal is kapcsolatban lehet.  
Nagyon sok kollégámon átment ez a szar, a többségük az enyémnél sokkal súlyosabb tünetekkel, hetekig lábadozott. Több napos láz, végtagfájdalmak, brutális torokfájás, napokig tartó erős fejfájás és angina fordult elő a legtöbbjüknél. Igen, oltottak voltak többségükben, igaz, az enyémnél régebbi harmadik oltással. A többségük rosszabbul reagált egyébként az oltásra is, mint én, sokkal kellemetlenebb reakciókat produkáltak. 
De volt olyan is, aki először allergiának nézte a covidját, csak aztán amikor a gyerek is tünetes lett, akkor fogott gyanút, hogy ez más lesz. Merthogy a gyerek nem allergiás semmire...

Szóval, benyaltam én is ezt a szart, ahogy valószínűleg mindenki be fogja előbb-utóbb. Vasárnap megyek szabadra teszteltetni magam, és ha az eredmény jó, akkor haza. 
Addig meg sétálok  és pihenek, hagyok időt a szervezetemnek a regenerálódásra. Elvégre szabadságon vagyok, vagy mi a franc. 

       

2022. augusztus 5., péntek

Hogyan lehetnék jobb?

Kezdőknek, újrakezdőknek, vagy ha már kicsináltak lelkileg a bunkók - pár tipp tőlem azoknak, akik gyomorgörccsel ülnek be a volán mögé és elegük van belőle. 

Először is, tisztázzuk: arra, aki olyanokat vág rendszeresen a fejedhez, hogy "ehhez te béna vagy", "jaj, már megint elcseszted", "mikor tanulsz már meg odafigyelni", "rettegek már előre, hogy jogsid lesz és be kell ülnöm melléd", nincs szükséged az életedben. Aki ilyet mond, nem akar neked jót. 
A szavaknak éle van. A szavakkal ölni lehet. Kurva nagy különbség van az építő kritika és a becsmérlés között. Az egyik felemel, a másik összetör.  
Úgy érzem, ezt még gyakorolnod kell, ne add fel! Menni fog. 
Próbáld meg újra, a következő jobb lesz!
Ne aggódj, én is figyelek.
Menjünk ki együtt és gyakoroljunk, segítek! 
Ugye, hogy máshogy hangzik? 
Mindannyian elkezdtük valahol, csak ezt néhány kőbunkó hajlamos elfelejteni. Az autós iskolában pedig nem vezetni tanítanak meg, hanem megadják az alapokat. A vezetni tanulás életünk végéig tart. Igen, a profi autóversenyzőknél is. Mert bizony ők se csak beülnek és nyomják, ami a csövön kifér. 
És igen, van olyan, aki nem alkalmas (vagy soha sem volt az, vagy már nem az), de ez többnyire nagyon gyorsan kiderül és még mindig több szellemi toprongy nyomja eszetlenül a gázt a közúton, mint kellene és közben tartja magát többre mindenki másnál... 
A többség szimplán nincs tisztában bizonyos dolgokkal, vagy csak gyakorlásra lenne szüksége. 

De mégis, hogyan lehet egy átlagos úr-, vagy hölgyvezető jobb? Főleg akkor, ha friss a jogsija, vagy újrakezdené a vezetést, és retteg, mert az önbizalmát ripityára törték, vagy mert nincs tapasztalata?

A legfontosabb, hogy tisztázd magadban a következő dolgokat:
- Mitől félek?
- Miért félek? 
- Mik a gyengepontjaim? 
Írd le a válaszokat és nézd meg őket jól! 

Mitől is félnek sokan?
Félek, hogy lefulladok. Félek, hogy nem tudok majd parkolni. Félek, hogy nem tudok megállni. Félek, hogy melléváltok. Félek, hogy nem sikerül bekanyarodnom és megfelnizem a kereket, meghúzom a kocsit. Félek a sebességtől. Félek a forgalomtól. 

Miért félek? 
Ha lefulladok, ki fognak nevetni. Ledudálnak. Beszólnak. Balesetet fogok okozni a bénázásommal. Megsérül a kocsi. Valaki meghal miattam. Dühös lesz a párom, ha meghúzom a kocsit. 

Mik a gyengepontjaim? 
Nem érzem a kocsit. Nem tudom, merre tekerjem a kormányt tolatás közben. Nem találom a sebességfokozatokat, le kell néznem. Nem tudom, hogy kezdjek hozzá egy manőverhez. 

Sok ismerős, igaz? Szóval, mi akkor a megoldás? 
A legalapvetőbb, hogy fogod azt az autót, keresel egy nulla, vagy kis forgalmú helyet és lépésről lépésre nekiállsz kigyakorolni a legalapvetőbb készségeket. Ha van olyan ismerősöd, aki ügyesen vezet és képes nem paréj módjára kommunikálni, nyugodtan vidd magaddal! Ha nincs ilyen, akkor marad a két mosószeres flakon, meg a plüssállat társaságnak, a passzív-agresszív beszólogatásra nem kell energiát pazarolni. 

A legfontosabb, hogy ismerd az autódat. Tudnod kell pontosan, hogy melyik gomb és kar mire való. Lámpa (korszerű autónál állítsd automatára), ablaktörlő, fénykürt, hosszú fény, vészvillogó, csak pár a minimumból. 
Figyeld meg, hogy milyen lámpák villannak fel a műszerfalon, amikor ráadod a gyújtást! A kezelési útmutató rövidített példányát mindenképp olvasd át! 
És állítsd be az ülésedet! Ez baromi fontos, mert csak a kifogástalan pozíció garantálja a jármű minden helyzetbeni kezelhetőségét. Az ülésben nem fekszünk el, a kormányra nem húzzuk rá magunkat. A karunk nem lehet teljesen kifeszített helyzetben, ahogyan a lábunk sem, még akkor sem, ha padlóig nyomjuk a kuplungot, vagy a féket. Pici törés mindig maradjon. 
A jó üléspozíció először kényelmetlen, de hamar megszokja az ember. 

Kézi váltós autónál:
- álló helyzetben, álló motornál sokszor végigkapcsolod a fokozatokat (ismeretlen kocsinál én mindig megteszem). 

Kuplungfogás: 
- indulni csak SIKK-esen 
Sebességbe tesz 
Irányjelző
Körülnéz, majd kézifék ki (ha be volt húzva) 
Gyakorló feladat: csigamenet. Ennek a lényege, hogy a kuplungot fogásponton tartva haladsz egyesben, éppen csak adva egy kis gázt. Dugóban jól fog jönni. 

Jármű mozgása előremenetben: 
Amikor egyenesben már megvan a fogáspont, kezdd el mozgatni a kormányt! Alapszabály, hogy csak a szükséges mértékben fordítjuk el a kormányt, és sosem rángatjuk kontrollálatlanul. A kitérő manőverek is gyors, határozott, tudatos kormánymozdulattal történnek. 
A kormányt mindig toljuk. Nem húzzuk és főleg nem fejjük. A kézpozíció 3-9 óra. A versenyzők is ezt használják, ha pedig nekik megfelel, akkor az utca emberének is. 

Jármű mozgása hátramenetben: 
Hátramenet, lassan és jobbra, majd balra mozdít a kormány. A kocsi valaga mindig arra megy, amerre a kormányt tekered! Személyautónál lehetőleg ne tükörből tolass, hanem effektíven hátrafordulva. Én például amikor termetesebb gépekkel manőverezek szűk helyen, szinte kitolom magam az ülésből, és a két ülés között hátrafordulva NÉZEM, hova akarok menni. 
Szokd meg, hogy merre mozdul a kocsi. 

És itt akkor most egy kritikus pont: a kocsit a SZEMEDDEL VEZETED. 
ODA NÉZZ, AHOVA MENNI AKARSZ! A kezed követni fogja az utasítást. 
Akadálykikerülésnél NEM AZ AKADÁLYT NÉZZÜK! A KIUTAT KERESED, nem azt, hogy mibe lehet belebaszódni!     

Fékezés: 
Ezt utcai körülmények között nehéz gyakorolni, de a legfontosabb a vészfékezés. Ezt muszáj egyszer, akár kis sebességről is abszolválni. A vészfékezés az, amikor apait-anyait beladva, teljes súlyoddal, határozottan rátiporsz a fékpedálra. Úgy tiporsz rá, mintha a leggyűlöltebb ellenséged fejére taposnál rá! Az ABS-es autó ilyenkor is kormányozható marad és kerekek nem blokkolnak, a fékpedál pedig pulzál a talpad alatt. ABS nélkül blokkoló kerekekkel csúszol, amerre a fizika viszi. 
Amikor a jogsimat csináltam, az oktató nem volt hozzászokva a magamfajta vakarcsokhoz, akiknek ha azt mondják, hogy intenzív fékezés, akkor intenzíven fognak fékezni.... A rutin vizsgán konkrétan szólt a vizsgabiztosnak, hogy kösse be magát és kapaszkodjon, mert a gyerek kis aranyosnak tűnik, de nem viccel és az utasításokat komolyan veszi. (Hibapont nélkül abszolváltam a rutint, pedig be voltam szarva, mert a gyakorláskor nem ment a kapubeállóba tolatva feladat. Mit húztam ki? Kapubeállóba tolatva beállás...)    

Parkolás: 
Mindig viszonyítási pontok alapján történik és rengeteg gyakorlás teszi a mestert. A YT-on rengeteg szuper videó van, ahol megmutatják azokat a mindenkor jól alkalmazható viszonyítási pontokat, amik alapján a szűk helyre is be lehet állni. Hol lehet elrontani? Rögtön ott, hogy az ember rossz helyről kezd hozzá. 
A flottul parkolás nem fog menni anélkül, hogy az ember ne gyakorolná - itt jön képbe a fentebb említett mosószeres palackok. Ők lesznek a képzeletbeli autók, kapubeállók és ha letaposod, akkor letapostad. 
Ha letapostad, kiszállsz, elnézést kérsz tőle, visszateszed a helyére és újra próbálkozol. Addig próbálod, amíg nem sikerül. Aztán még párszor. És azt mondod magadnak: meg tudom csinálni. Mert meg tudod. 

Amikor ezek mennek, rá fogsz jönni, hogy a gyomorideged is jelentősen csökkent. 
Egyrészt azért, mert szépen lassan megérzed a gépet, másrészt azért, mert rájössz, hogy meg tudod csinálni. És itt kezdődik a forgalomban gyakorlás. 
Nyugodj bele, hogy mindig zavarni fognak a többiek. 
Én ma például csak másodjára tudtam bepaszírozni a túlméretes kiselefántomat két másik kiselefánt közé, mert mögöttem megjelent egy gép (rohadt hupli, elmehetett volna másfelé, de nem, ő csak azért is éppen akkor, éppen ott akart elmenni) és arra várt, hogy eltakarodjak az útból. Elcsesztem a beállás szögét, nem fért be teljesen az orrmány. Utat engedtem a kollégának, aztán kijöttem - ja, AMIN EGYSZER MÁR BEMENT, AZON KI IS JÖN! - és újrakezdtem a manővert, ezúttal csont nélkül. 

Természetesen kurva bosszantó, amikor az ember meghúzza a kocsit, vagy megpadkázza a felnit. Az úton egyébként is kétféle sofőr van: akinek már volt balesete, és akinek majd lesz. Előbb-utóbb valami sérülni fog, a lényeg, hogy ne ember legyen és minél kisebb kárral megússzuk. 
Ezért is kell gyakorolni. Csak az tud jól menteni egy veszélyes szituációban, aki ura a gépnek és persze van helye hova menni. A mázli faktor sem elhanyagolható, ahogy egyik mesterem mondotta anno, de a legnagyobb könyv az alázaté.  
Mert egy jó vezető mindig ALÁZATOS. Az ilyen énvagyokafaszagyerek sofőrök a legtöbb esetben azért vannak csak még életben, mert a magukat kevésbé faszának tartók megmentették a szaros seggüket. Az egónak nincs helye a volán mögött. 

Ajánlott irodalom:
Almássy Tibor: Az autóvezetés mesteriskolája (1978)
Antikváriumban talán megszerezhető még, és sose érdekeljen, hogy 100-as Skodák meg Zsigulik demonstrálják a feladatokat, mert amit ebben leírtak, az bizony ma is érvényes. A 100-as Skodában, meg a Zsiguliban nem volt ABS, ESP, szervókormány... Ott rohadtul észnél kellett lenni.  

Karácsonyi, szülinapi, évfordulós ajándék kívánság:
Vezetéstechnikai tréning (fél napos is kiváló)
Nekem eddig minimum kétszer mentette meg az életemet (és a mellettem ülőét is), hogy részt vettem ilyenen. 

Mert a félelem legyőzhető, de tenni kell érte.
Low cost: egyedül, YouTube videók segítségével, utána olvasva, sok gyakorlással
Higher cost: miután az alapok megszilárdultak, jó oktatóval gyakorlás, majd vezetéstechnikai tréningen továbbfejlesztés 

Ha pedig valaki röhögve azt kérdezi: Minek az neked? Rajtad úgyse segít... Akkor szépen mosolyogni (mint Telly Savalas a Halál 50 órájában, akár idézni is lehet...) és annyit mondani: Chill, man! Nem azért megyek oda, hogy segítsenek rajtam, mert egyébként se kell rajtam segíteni, hanem azért, hogy fejlődjek és jobb legyek, mint most vagyok. Te nem akarsz jönni?   

2022. július 21., csütörtök

Ne tessék ilyet mondani, jó?

 Kedves szülők!

Amikor a poronty alacsonyan szállva végighasal a betonon és kifejezi emiatti elkeseredettségét - értsd, ordít, mint a fába szorult féreg -, és ti olyasmit mondotok neki (különösen a kisfiúknak), hogy 
a) katona dolog
b) nem is fáj az annyira...
Ugye, megengeditek nekem, hogy úgy hátba taszajtsalak benneteket, hogy feltörlitek ama szent anyaföldet, de izibe'? Hiszen nem olyan nagy dolog az...

Háttér: pici Greenie reggel hatkor azzal indította a napját, hogy a tulajdon nadrágszárába beleakadva felzanyált a lépcsőn és mocskosul beverte a térdkalácsát. Kúúúúúúúúúúúúúrvára fájt.
Elvileg ez munkahelyi balesetnek minősül, de a jelentésbe beleírni, hogy elbotlott a nadrágjában, az elég izé lenne... Mondjuk a több ilyen nem fog történni. Hazafelé jövet a Nagyságos bedarálta a gatya szárát, de úgy, hogy ott helyben le kellett vágnom késsel. Nem a lábamat. A nadrágból egy darabot. 

2022. július 13., szerda

Alapfokú nyurmológia

 avagy hogyan viselkedjünk, mit tegyünk és mit ne, ha prototípussal találkozunk.

A prototípusok sokfélék lehetnek, de közös jellemzőjük, hogy furán néznek ki. Mármint a többségük, azok, akiket német nyelvterületen Erlkönignek szokás nevezni. Vannak olyanok is, akikről első ránézésre nem sír le a prototípus mivolt - ők a technikahordozók -, őket nehéz kiszúrni, ezért többnyire nem is csinálnak nagy ügyet az emberek a felbukkanásukból. Főleg azért, mert nincs rájuk írva, hogy amúgy egyébként kicsit skizók. 
Szóval, a nyurmók. Pöttyös, foltos, csíkos, hullámos ruhás, összevissza párnázott, sokszor korlátozott használhatóságú jószágok, akik viselhetnek amúgy bikinit is. Igen, télen is bikiniben vannak. Igen, nagyon csinosak, csak sajnos még a matricázottaknál is feltűnőbbek és senkinek nem kívánom, hogy a téli sós szutykot kelljen takarítania a bikini cippzárjából...   
Az első, és legfontosabb szabály egyébként, hogy soha ne piszkáljuk őket! Ebbe beletartozik a fényképezés és videózás is. Lőhetsz te a mobiloddal akármilyen fotót, jobb, ha tudod, hogy pénzt ezért nem fogsz kapni. A te öt perc hírneved "olvasó riporterként" nekem ellenben tekintélyesebb mennyiségű anyázást és teljesen feleslegesen jelentésírogatással eltöltött órákat jelent, szóval ne. Köszi. 
Vannak profi felszereléssel dolgozó valódi riporterek, akik pontosan tudják, hogy mi, mikor és hol fog várhatóan felbukkanni - ők kapják a pénzt, még egyszer mondom, nem te - és ők igyekeznek úgy dolgozni, hogy miközben előnyös képeket készítenek, ne zavarják és főleg ne veszélyeztessék a munkánkat. Ez nem azt jelenti, hogy róluk nem adjuk le a drótot azonnal - ilyenkor a fura nyurmókat, szegényeket, bezárják -, de ők legalább nem verik ki a szendvicset a kezünkből. 
A létező legnagyobb ganéjság ugyanis az, amikor üldözni kezdesz egy ilyen állatkát, vagy ami még rosszabb, hogy elé állsz. Se gyalogosan, se kocsival ne tedd! Ne kövesd a parkolóba, ne rohanj oda hozzá, hogy már pedig te most le fogod fotózni és főleg ne tapogasd! Nem biztos, hogy a menekülő nyurmó nem fog pofán verni a tükrével, elég egy pici rossz mozdulat és te súlyos sérüléssel maradsz ott a sóderen. Erre egyikünknek sincs szüksége. Ja, amúgy a duda is kint másfél méterről sokkal hangosabb, mint bent, szóval na... 
Ponyva alatt szunyókáló nyurmót se inzultálj, mert ha felriad és ordítani kezd, akkor valaki nagyon ideges lesz. Vagy ab sofort, mert mondjuk éppen ott ebédel a gazdája tőle pár méterre, te meg buzerálod a ponyvát, vagy másnap, amikor a bömbölő riasztó miatt lemerült akku okán a hidegindításra előkészített nyurm nem indul be. 
A legjobb, amit egy kifejlett nyurmó láttán tehet az ember, hogy csendesen, tisztelettudóan, vagy fülig vigyorral, csodálja. Lehet integetni is, többnyire vissza fogunk integetni. Mondjuk télen, amikor halálfejes sálban ülök odabent, ez nem feltétlenül bizalomgerjesztő, de integetésért nem foglak megvuduzni, nem úgy, mint akkor, ha elhűl miattad a sült krumplim, vagy nyomnom kell egy satuféket, mert elém pattansz a bokorból. 
Oda is lehet jönni, meg lehet kérdezni, hogy ez meg mi - természetesen nem mondhatom meg, de udvariasan fogok válaszolni. Meg is lehet dicsérni őket, hogy milyen jóképűek, a kevésbé csinos példányok esetén a body shaminget azonban kérjük mellőzni. Én is tudom, ha nem egy márvénytestű, görög isten, oké?
Logikusan hangzik, nem? 
Mert az is.        

2022. június 16., csütörtök

Öreg kerék, vén kerék

 Mivel csak 10,5 éve élek itt, még mindig meg tud lepni az osztrák mentalitás. Elvittem ugyanis a Nasságosasszonyt a Körösin lévő szervízbe - mert az esik útba -, hogy megkérdezzem, mennyibe kerülne kuflimentesíteni a kerekeket és hogy mennyi időre lenne szükségük hozzá. 

1. Az üzletbe be lehet gurulni biciklistől. Ez itt egy olyan hely, ahol drótszamár és gazdája együtt is szívesen látott vendégek. 

2. Az eladó azonnal ugrott, hogy kiszolgáljon. A köszönés egyébként még az Intersparban is alap, és nemcsak a kasszánál. 

3. Az eladó, mivel bizonytalan volt, azonnal odahívta a szakembert, aki azonnal szemügyre vette az öreg hölgyet. 

A verdikt: olyan öreg a felni - igen, eredeti, 1948-as -, hogy nincs értelme molesztálni, mert egyrészt ez már sosem lesz tökéletes, másrészt könnyen küllőtörés lehet a vége és hát azért itt nem egy versenygépről van szó, ami nagy sebességgel is tud haladni. Ez a kis ütés, ami van, nem veszélyes és belefér egy ilyen korú kerékpárnál már, mondhatni, ez az ő személyiségéhez tartozik. Lehetne rajta javítani, igen, de teljesen eltűnni a nyolcas nem fog, úgyhogy inkább ne molesztáljuk.  
Csodálgatta, nézegette még egy kicsit a naccságost, meg is dícsérte - és elköszöntünk.
 
Nem érdekelte, hogy éppen távozik minimum húsz euró az ajtón. Simán lehúzhatott volna, mert ha küllőzni kell, akkor ugye az nekik jó kis bevétel, de inkább nem követett el nyereségvágyból egy kerékölést. (És nem kockáztatta meg, hogy leszedem a fejét, ha kárt tesz az öreg hölgyben. Nyilván érezte, hogy ha valaki egy ilyen idős gépet terelget, az nem fogja jó néven venni, ha bántják a jószágot.)
Ha megint túlkuflisodna a kerék, majd húzok rajta egy picit, ahogy eddig is és ha nagyon elszabadulna a nyolcas, akkor megkockáztatom, hogy elpattan a küllő és beadom szervízbe. 
29-én pedig reméljük, hogy nem esik majd az eső és a nasságosasszony sikerrel abszolválja a City Radeln 19 km távját. 

  

2022. június 9., csütörtök

Bolhászás - eladói szemmel

 11 éve vagyok kint, ebből nyolcat töltöttem a mostani lakásomban, így aztán lett pár felesleges dolgom, amitől már nem ingyen kívántam megszabadulni. Ezek nagyobb hányada természetesen olyan ruha, ami túl szép adományba, illetve egy halom csetres, vagy megunt holmi. 
Egy része fent van willhabenen is (Profilom), illetve a ruhák Vinteden, de mivel mindent befotózni macerás, ezért úgy döntöttem, bolhapiacozásra adom a fejemet. 
Szolgálatba állt tehát a negyven éves kemping asztal (kiegészítve két, nagyon gagyi kínaival), az IKEA táskák, és pár összecsukható láda. No meg a Morzsaviking, hivatalos szállítóm, ha megállítana minket ilyenkor a rendőr, akkor tuti megkérdezné, hogy ezt mégis hogy, kisasszony...
Az elején ez is természetesen befektetéssel indul, mivel senki sem tart alapjáraton otthon több kempingasztalt és összecsukható ruhaállványt, de ha szerencsénk van, nagyon gyorsan megtérül ez is, meg a helypénz is.     

Mi az, amit szeretek?
  • Van egy hangulata 
Az árusok többnyire hihetetlenül jó fejek, sokuknak ez megélhetés kiegészítés, vásárolnak és eladnak, miközben én ugye a saját, megunt cuccaimat árulom. Amikor éppen kevesebb a vevő, sokat beszélgetünk, nevetünk. A többségük jól szituált emberke, és nem, nem buták. A vevői kör is érdekes és rendkívül sokszínű, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. Találkoztam már menő vállalkozóval, de kiöregedett drag queennel is, és nagyon gyakran jönnek ki egész családok is. Graz multikulti mivolta itt látszik igazán, és egy pici személyes megjegyzés: Azok az érdeklődők, akik ha kivesznek valamit egy kosárból, de mégse veszik meg, akkor szépen összehajtogatva teszik vissza a helyére, szinte kivétel nélkül a muszlimánkák. Utánuk sose kell rendet csinálni a standon, még azt is összehajtogatják, ami korábban nem volt összehajtogatva.    
  • Emberi kapcsolatok, interakció
A diplomavédésemen a bizottság elnöke vigyorogva jegyezte meg, hogy az elképesztő hülyeséget is simán képes lennék úgy előadni, hogy még ő is megvenné és ebben lehet valami. 20+ év színpadi jelenlét nem múlik el nyomtalanul, ráadásul anyukám a kereskedelemben dolgozott, így azért nekem is jutott valami kis eladói tehetség. Sokan jönnek vissza a standomhoz és vesznek valamit - bármit -, mert csak. Mert venni akarnak tőlem valamit.  
  • Szinte mindenre akad vevő
Nem vicc, tényleg. Ami nekem nem kell, létszámon felüli, az másnak kincs. Ha először nem is megy el, akkor elmegy később. Olyan dolgokat is árulnak, hogy a pofád leszakad, és valaki megveszi, kérdezés nélkül. Márkás ruhaneműket is láttam már így árulni (pl. Nike, Desigual), nálam is kerestek ilyet - ahogy a pólóra vadászó úr fogalmazott, ha nincs ráírva valamire, hogy Nike, a lánya fel se veszi...

  • Kevesebb szemét
Ausztriában reneszánszát éli a javítsd meg, használd tovább mozgalom. A megélhetés nagyon megdrágult, és az emberek érezhetően elkezdtek jobban odafigyelni arra, hogy mit vesznek meg. A használt cikkek iránti kereslet, főleg a ruháké, nagyon megnövekedett, de volt olyan is, hogy éttermes keresett dekort a vendégtérbe. A Covid miatti korlátozások nagyon sok embert sodortak megélhetési válságba, ez a segélyszervezeteknél is megjelent, az ő boltjaikban is ugrásszerű a növekedés.   

Mi az, amit nem szeretek?
  • Korán kell kelni. 
Úgy értem, nagyon korán, hajnali 4-kor, különben a legnagyobb piacon (Center West), ahol a legtöbb az esélye annak, hogy elmegy a cucc, nem lesz hely. Reggel hétkor már csúcsra jár a piac, 9-re a helypénz többszöröse a zsebemben csörgött. 
  • Pofátlan alkudozás
Mármint az a fajta, amikor szarér'-hugyér' akarja megvenni a tiszta, szinte új holmidat. Ha veszek valamit, én is próbálok alkudni természetesen, de azért na. Van egy határ, és némelyik k. vevő egészen durván nyomja. Nagy kedvencem, aki mutogatja nekem, hogy lekopott a szandár belső felén a műbőr. Igen, mit gondolsz, miért kérek érte csak 50 centet, amikor egy ilyen új állapotban 20 euro? Next, please...    
  • Tárolás
Iszonyú macera, és ami nem megy el, azt kénytelen vagyok újra visszacipelni a pincébe. A kis részem egy tekintélyes hányadát felemésztik ezek a vackok, de szerencsére szépen lassan azért apadunk. Egyszerűbb lenne elvinni a Carlába a ruhákat, de ahogy írtam, ezek azért értékesebbek és néha hónapok, mire valami gazdára lel.  

Reggel 5-től délig a standnál szaladgálni nem kispiskóta, szóval kérem, hogy ha legközelebb valaki a piacon jár, ne nézze le a kofákat! Főleg a kistermelőket ne, akik szarrá dolgozzák magukat a termékeikért, amiket aztán így árulnak, nap mint nap. 
Én nem ebből fogok megélni, vagy meggazdagodni, egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy valakinek még jól fog jönni az, ami nálam feleslegessé vált és nekem is visszajön valami az annak idején kiadott pénzből. Abszolút win-win szituáció. 
  

2022. június 5., vasárnap

Nasságosasszony

 

Ilyen volt... (A nyereg leszerelve, az első kerék itt már gumi nélkül, még a felújítás kezdetén) 

Tegnap beszélgettem idős szomszédasszonyommal (csodás szomszédaim vannak, az egész lépcsőház egy álom, és ez nem irónia), aki férjével megcsodálta őnaccságát és ahogy ő fogalmazott, annak idején nem mindenki engedhetett meg magának egy ilyen kerékpárt. 

Egyre inkább bizonyítva érzem, hogy az én öreg hölgyem tényleg egy különleges, megbecsült és drága gép lehetett a maga idejében. A váz bordó fényezése egyértelműen kilógott a hagyományos fekete tömegből, és ne feledjük, hogy a háború után három évvel szerelték össze. Az is látszott, hogy néhány évtizeddel később is megbecsült drótszamár lehetett, a lámpa ugyanis a 60-as, 70-es évekre jellemző és az általános kopáson kívül nagyobb sérülés nem látszott rajta. 


 Új élete első húsz kilométere után. Úgy jön fel az emelkedőn, mint az álom, az áttétel tökéletes. Kicsit tartottam tőle, hogy kimúlok a feltekerésben - ne feledjük, nincs váltó! -, de nem. Majdnem jobban teljesít, mint Biszigli, aki ugye, 50 évvel fiatalabb nála, és a szintidő sem változott az otthon - munkahely viszonylaton. Megy, mint a fene, és kényelmes. Egy másik világ követe. 

És akkor a számok:
  • Vételár: 95 euro
  • Markolat, gumi (külső, belső, szalag): 76 euro + 14 euro postaköltség
  • Szoknyavédő: 14 euro
  • Küllőprizma: 12 euro (2*2 macskaszem, plusz kerekenként 6db kis prizma), ez kötelező
  • Csomagtartó prizma: 4 euro
  • Lámpa szett: 41 euro - klasszikus retro elemes kivitelben, itt még a régivel látható és Biszigli kölcsön lámpáival. Egy eredeti dinamós 35 euronál kezdődik, tehát a differencia egész vállalható.
Amit nem számolok, az a szerszám és a festék, mivel ezek több projekthez is felhasználhatóak, például Biszigli is megkapta a régóta esedékes új cipőit, amihez szuper volt az állvány. Nem számolok fel semmit az elpattant idegszálaimért sem, mert a lánc összerakása azért erős kurvaanyázásba torkollott és a hátsó gumival is megszívtam, ott a belsőt foltozni kellett... 
További kiadás lesz a felni beszabályozása, mert még mindig kicsit kufli és én nem tudom jobban beállítani. Ez alaphangon 15-20 euro, ha nem kell küllőt cserélni (előfordulhat, hogy kell). Amilyen kufli volt, ahhoz képest ez a mostani már istenes, de a gumi érdekében el kell vinni szervizbe. 
Ha sikerül szereznem, akkor egy pedál gumi is kinéz neki, mivel egy teljesen le van nullázva, előbb-utóbb el fogom hagyni, de még gondolkozom a Green Stuffos megoldáson. Kacérkodom egy csomagtartó kosárral is, de egy megalázó drót kivitelnél jobbat érdemel, a rattan pedig 40 euronál kezdődik. Itt kreatív megoldás és némi bolhapiacozás lesz a nyerő, úgy érzem, már az ötlet is megvan.  
A láncvédőt már kikalapáltam, az is megy fel, ha a csavarokat megpucoltam és a sárvédőn az új lámpa alatt is le kell festenem egy kis felületet, mivel csak roncsolással jött le egy szegecs és a fűrész levitte a mázat is. 
A júniusi Cityradeln tehát a naccságosasszony bemutatkozó futama lesz és ha rendeznek veterán kerékpár találkozót, akkor azon is feltett szándékom részt venni vele. Addigra elkészítem a szerszámtáskáját is, varrok neki egyet vastag filcből, mivel a boltiak nem jók rá és azért nem árt, ha van legalább egy Flickzeug és egy biciklikulcs az embernél. 

(Elkapott a gépszíj, ha sikerül kiderítenem, kihez tartozik, egyáltalán van-e gazdája a pincében álló Waffenradnak, illetve két korosabb montinak, akkor azokat is helyrehozom, igaz, ők már eladásra kerülnek. A házkezelőség hamarosan el fogja vitetni őket, mivel az állapotukból ítélve évek óta állnak ott, de minimális ráfordítással simán használható gép lehet belőlük. Grazban egyébként óriási probléma az elhagyott kerékpárok ügye, nagyon sok marad gazdátlanul a parkolókban, ahova aztán már nem férnek el az aktívak. Gyakorlatilag pont olyan nehéz biciklivel parkolót találni, mint kocsival.)