Ahogyan érkezett...
és ahogyan távozott.
Elkészült a mű, és már ki is próbáltam. Tényleg lehet vele vasalni, bár az is egyértelmű, hogy az angol press the seams (vasaljuk le a varrott széleket) honnan jön. Teljesen máshogyan kell használni, mint a modern társait. Nincs rángatás, húzkodás, nincs gyors felmelegedés és beépített gőz funkció. Ahogyan Őpuchsága, ő is egy másik világ követe.
Lehetne fényesebb, akár tükrös is, de ahhoz olyan berendezések kellenének, amire nekem se helyem, se keretem nincsen. A tökéletes, múzeumi színvonalú restaurációhoz ugyanis szükség lenne egy igazi műhelyre, homokszóróval, csiszoló géppel, ahhoz pedig bizony el kellene innen költöznöm.
Az eredetileg kitűzött célt elértem: lett egy kompromisszumok nélkül használható eszközöm, ami egyébként dekornak se utolsó.
Üdvözöljük együtt a történelem eme kis morzsáját a huszonegyedik században és kívánjunk neki boldog nyugdíjas éveket!
u.i.: Ha valaki szeretne egy hasonló darabot magának, írjon nekem, és megbeszéljük! Nyilván nem két fillér egy ilyen, a modern példányokat sokkal olcsóbban mérik, de vezetékmentes technológia és ha már az ember amúgy is használja a sütőt/főzőlapot, simán össze lehet kombinálni a vasalással a főzést. Léteznek rézből készül, vasmagos példányok is, azok valamivel gyorsabban helyreállíthatóak, igaz, többe is kerülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése