Vasaló

...avagy újabb vendég érkezett a műhelybe. 

Alapvetően Puchságos asszonynak szerettem volna pedálgumit venni - ami végül Willhabenen keresztül sikerült is -, aztán hazajöttem egy vasalóval. 

Vezetéknélküli technológia, már a súlya önmagában elég ahhoz, hogy kipréselje a ruhából a ráncokat. Igaz, kicsit felújításra szorul. Én is felújításra szorulnék, ha valamikor a XIX. század utolsó harmadában születtem volna... 

Nem viccelek. 

Fogalmam sem volt, hogy mit veszek meg, csak tetszett, hogy lehet vele mókolni és ha varrogatok, akkor nem kell majd szarozni azzal, hogy úgy pozícionáljam a vasalódeszkát, hogy áram is legyen. Nem sok konnektor van a lakásban, legalábbis elérhető helyen és ez mindig macera.  

A nő, aki eladta, valószínűleg szintén nem tudta, hogy egy százévesnél idősebb holmit árul, ami ráadásul teljes is, tehát nem egyszerű vintage dekor, hanem egy használhatóvá tehető eszköz. Benne van ugyanis az öntöttvas betét, a kis vasaló lelke. 

Jó rozsdás és jó koszos, tehát el fog telni még egy kis idő, mire újra betöltheti eredeti funkcióját, de pont ez tetszett. A korához képes príma állapotban van, még a fa fogantyú is csak minimális mértékben sérült. Ha nem törik be egyik csavar se, akkor a legmacerásabb a rozsdamentesítés lesz. Gondolkodom rajta, hogy elviszem műhelybe, ahol homokszórással meg tudják tisztítani pillanatok alatt, de ez ugye, súlyos plusz kiadás, ami megfontolandó. A legközelebbi ráadásul Södingben van. Valószínűbb, hogy maradnak a lassú, de költséghatékony, házi módszerek. Ecet, rozsamentesítő gél és társai, no meg mr. Dremel. Egyébként is kelleni fog egy jó sokk-oldó, mert a Nacssága pedálján a csavarok brutálisan be vannak rohadva és ne feledjük, Őfelsége a Cárevics is renoválásra szorult helyenként, mielőtt vizsgára visszük.     

Ez tehát a legújabb projekt, amivel a munkahelyi hörcsögkerékből igyekszem menekülni. 

Mondjuk, ha holnap jó idő lesz, akkor kimegyek a lőtérre. Azt mondtam már, hogy megszereztem az engedélyt, és így járhatok íjászni?