Tegnap beszélgettem idős szomszédasszonyommal (csodás szomszédaim vannak, az egész lépcsőház egy álom, és ez nem irónia), aki férjével megcsodálta őnaccságát és ahogy ő fogalmazott, annak idején nem mindenki engedhetett meg magának egy ilyen kerékpárt.
Egyre inkább bizonyítva érzem, hogy az én öreg hölgyem tényleg egy különleges, megbecsült és drága gép lehetett a maga idejében. A váz bordó fényezése egyértelműen kilógott a hagyományos fekete tömegből, és ne feledjük, hogy a háború után három évvel szerelték össze. Az is látszott, hogy néhány évtizeddel később is megbecsült drótszamár lehetett, a lámpa ugyanis a 60-as, 70-es évekre jellemző és az általános kopáson kívül nagyobb sérülés nem látszott rajta.
Új élete első húsz kilométere után. Úgy jön fel az emelkedőn, mint az álom, az áttétel tökéletes. Kicsit tartottam tőle, hogy kimúlok a feltekerésben - ne feledjük, nincs váltó! -, de nem. Majdnem jobban teljesít, mint Biszigli, aki ugye, 50 évvel fiatalabb nála, és a szintidő sem változott az otthon - munkahely viszonylaton. Megy, mint a fene, és kényelmes. Egy másik világ követe.
És akkor a számok:
- Vételár: 95 euro
- Markolat, gumi (külső, belső, szalag): 76 euro + 14 euro postaköltség
- Szoknyavédő: 14 euro
- Küllőprizma: 12 euro (2*2 macskaszem, plusz kerekenként 6db kis prizma), ez kötelező
- Csomagtartó prizma: 4 euro
- Lámpa szett: 41 euro - klasszikus retro elemes kivitelben, itt még a régivel látható és Biszigli kölcsön lámpáival. Egy eredeti dinamós 35 euronál kezdődik, tehát a differencia egész vállalható.
Amit nem számolok, az a szerszám és a festék, mivel ezek több projekthez is felhasználhatóak, például Biszigli is megkapta a régóta esedékes új cipőit, amihez szuper volt az állvány. Nem számolok fel semmit az elpattant idegszálaimért sem, mert a lánc összerakása azért erős kurvaanyázásba torkollott és a hátsó gumival is megszívtam, ott a belsőt foltozni kellett...
További kiadás lesz a felni beszabályozása, mert még mindig kicsit kufli és én nem tudom jobban beállítani. Ez alaphangon 15-20 euro, ha nem kell küllőt cserélni (előfordulhat, hogy kell). Amilyen kufli volt, ahhoz képest ez a mostani már istenes, de a gumi érdekében el kell vinni szervizbe.
Ha sikerül szereznem, akkor egy pedál gumi is kinéz neki, mivel egy teljesen le van nullázva, előbb-utóbb el fogom hagyni, de még gondolkozom a Green Stuffos megoldáson. Kacérkodom egy csomagtartó kosárral is, de egy megalázó drót kivitelnél jobbat érdemel, a rattan pedig 40 euronál kezdődik. Itt kreatív megoldás és némi bolhapiacozás lesz a nyerő, úgy érzem, már az ötlet is megvan.
A láncvédőt már kikalapáltam, az is megy fel, ha a csavarokat megpucoltam és a sárvédőn az új lámpa alatt is le kell festenem egy kis felületet, mivel csak roncsolással jött le egy szegecs és a fűrész levitte a mázat is.
A júniusi Cityradeln tehát a naccságosasszony bemutatkozó futama lesz és ha rendeznek veterán kerékpár találkozót, akkor azon is feltett szándékom részt venni vele. Addigra elkészítem a szerszámtáskáját is, varrok neki egyet vastag filcből, mivel a boltiak nem jók rá és azért nem árt, ha van legalább egy Flickzeug és egy biciklikulcs az embernél.
(Elkapott a gépszíj, ha sikerül kiderítenem, kihez tartozik, egyáltalán van-e gazdája a pincében álló Waffenradnak, illetve két korosabb montinak, akkor azokat is helyrehozom, igaz, ők már eladásra kerülnek. A házkezelőség hamarosan el fogja vitetni őket, mivel az állapotukból ítélve évek óta állnak ott, de minimális ráfordítással simán használható gép lehet belőlük. Grazban egyébként óriási probléma az elhagyott kerékpárok ügye, nagyon sok marad gazdátlanul a parkolókban, ahova aztán már nem férnek el az aktívak. Gyakorlatilag pont olyan nehéz biciklivel parkolót találni, mint kocsival.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése