Napi sírva röhögős rovatunk következik.
Költözöm. Ez amúgy nem nagy cucc - csak sok a cucc -, nem is ért meglepetésként.
Múlt héten az is kiderült, hogy mikor... mondtam is odabent, hogy szerdán nem vagyok, mindenki bólogatott, jól van, rendben.
Pakolgatás, tilitoli, mit hova tegyek, fogytak a táskák és a szatyrok, nagyjából sikerült összerámolni mindent, de azért még koránt sem volt kész a dolog. Miért is lett volna, elvégre csak szerdán költözöm...
Nem, kicsi zöldség, te ezt bizony rosszul tudtad!
A tesztpályáról visszaérve 10-kor fogadott a levél, hogy ma, azaz okt.1-én délig ki tudok költözni... Tessék? Kiderül, hogy a tudok, és a ki kell az jelen esetben ugyanaz, a költözés nem opció.
Vérnyomás egekbe ugrik, fejecske nagy lesz... Kezéből mindent eldob, hazarohan, belesöpöri a maradék holmit a maradék szatyrokba, kipakolja a mélyhűtőt, majd az egészet beleszórja a Szuperszamár csomagtartójába. Szamár csak nyeli, nyeli a cuccot, végül elfogy a 430 liter... Aha, a holmihegy másik fele meg gúlában várja sorsát a szoba közepén... Mondják, nem gond, átviszik majd a másik lakásba, ha azt kitakarították, pánikra semmi ok, utánfutót nem kell kölcsönkérni.
Munkába visszarohan, szúúúúú-szááááá... Gőznyomás még mindig nagy, és akkor...
Megszólal a telefon. Köhköh, hoppaca... Hát, az úgy van, hogy az előttem ottlakó mégsem költözött ki, és izé, meg bigyó, de okt.4-ig maradni kéne a mostaniban...
Telefont letesz, aztán Paff, a bűvös sárkány... Koppan a fejecske az asztalon. Aha. Jipijájé, és hallelúja.
Röhögőgörcs, fetrengés. Gőznyomás elillan.
Most ott tartok, hogy a zsemle már megvan, a kvarcjáték valamelyik csomag mélyén pittyeg, a mirelit cuccok nem olvadtak fel és Gombóc Artúrom sem lett olajszagú. Mivel a beállítás miatt már hívtak, vélhetőleg a kocsi is a tesztpadon van, szóval konyec filma, arccal a zöldbabfőzelék felé, neked meg, kedves hétfő, lassan úgyis véged...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése