Szuperszamár újra száguld, meg ami a héten történt

Gyors helyzetjelentés Szuperszamár állapotáról: jelentem, a kis drága kiváló egészségnek örvend, nem volt szükség komolyabb beavatkozásra - azt hiszem, egyszerűen csak hiányolt... Szombaton kénytelen voltam elbeszélgetni vele, és elmagyarázni neki, hogy nem lehet a gazdit hazanyüffögni kéthetente.  
Hamarosan egyébként megkapja az új katalizátorát is, és már beígértem neki, hogy tavasszal újra jöhet velem kirándulni. Remélem, ez kissé feldobta... Ha nem, azt úgyis tudni fogjuk - új hakli, új zajok... No meg egy új akksi, mert a régiben szulfátosodnak a cellák és a lötty (elektrolit, jól van na!) is kilötyögött, mert szépen megcsócsálta a vasat maga alatt.


A hét mottója egyébként, hogy ami el tud romlani, az el is fog - ez nem afféle választható extra az alapfelszereltséghez, hanem tény. Minél több elektronika (és kárörvendő elektron) van valamiben, annál biztosabb, hogy valamelyik kis szemétláda úgy fogja érezni, hogy márpedig neki most ideje szabira mennie (én is így érzek) és el is megy szabira (helyettem). Az eredmény: mínusz úgy két-három kiló (rólam), új barátok (valami jó is legyen már), növekvő nyelvtudás (én úgy hívom, vészhelyzeti német) és egy teljes kézipoggyász kollekció (a szemem alatt). Fogalmazzunk úgy, hogy most éppen smink nélkül is elmennék háziszellemnek, különben is Halloween van...

Halloween, vagy ahogy a régiek hívták, Samhain. A nap, amikor az élőket és a holtakat elválasztó függöny a legvékonyabb, a kelta új év, Mindenszentek, Halottak napja... Amikor gyertyát gyújtunk, és virágban úsznak a sírok. Áldozunk a holtak emlékének.
Voltatok, ami vagyunk - leszünk, ami vagytok. Nyugodjatok békében!