Azt hiszem, Szuperszamárra rátört a vizsgadrukk... vagy csak egyszerűen ki akarta harcolni, hogy hazamenjek, nem tudom, de majd jól megkérdezem tőle és reflektálok.
Két hete, amikor hazavittem, még kiváló egészségnek örvendett, sőt még egy hete is, amikor Apu beindította. Pöcc meg röff, vidáman pöfögött magában a kis drága...
Úgy látszik azonban, hogy ebben a változékony őszi időben nemcsak a kollégák betegszenek le, hanem a gépsárkányok is. Tegnap ugyanis nagy csattanással indult a Szuperszamár, és azóta csörög. A csörömpölés szelephangnak tűnik, ami nem jó jel, de még mindig jobb, mintha valamelyik csapágy csinálná a fesztivált. Oké, hogy hiányzott már egy kis szerelgetés, de nem feltétlenül mindjárt a szívműtétre vágytam, kérem szépen.
Az időzítés természetesen Szergejesen tökéletes: egy hónap múlva vizsgáznia kéne, most meg szedhetjük szét, és ha tényleg szelepes, akkor jön a nagy kérdés, vajon a jól bevált szerelőnk elvállalja-e a megcsökönyösödött Szamarat.
Vagyis csütörtökön meló után irány haza, pénteken elő a báli toalettel (szakadt farmer, szerelőkesztyű, és simlis sapi), és Szamár szakértés, szombatra Anyu rokonlátogatást tervez vidékre, vasárnap meg irány vissza Graz... Jippijájé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése