Deutschlandsbergi szombat és kreatív vasárnap

Deutschlandsberg neve a köztudatban gyakorlatilag egybeforrt az 1999-es, tizennyolc életet követelő busz-szerencsétlenséggel... Bár sokan már nem is emlékeznek rá, számomra tizenhárom év távolából is eleven a gyásznap emléke, amikor a sulirádió felhívására az egész unatkozó osztály (végzősök voltunk, be kellett ugyan még járnunk, de többnyire csak a lábunkat lógattuk) szó nélkül, néma csendben állt fel, hogy az elhunytak előtt tisztelegjen.

OFF

A tragédiát emberi és műszaki hiba együttesen okozta - a külföldre induló buszok műszaki vizsgáztatása szinte azonnal szigorodott. Hasonló történt a balatonszentgyörgyi buszbaleset után - ott egy lengyel zarándokokkal teli busz borult fel -, amely a figyelmet bizonyos típusú buszok gyenge borulásállóságára terelte és a szabványok szigorítását vonta maga után.
Érthetetlen, hogy miért kell tragédiának történnie ahhoz, hogy valami változzon...  
ON

Tehát Deutschlandsberg. Graztól kb 30 km-re fekszik, az A2-es autópályáról letérve szűk, kanyargós, de jó minőségű út vezet el a városba. Mivel Szuperszamár már néhány hete otthon pihen, ezúttal két kolléga társaságában, az egyikük autójával sikerült eljutni ide.

A deutschlandsbergi várkastély...

Sajnos, éppen épül a múlt, vagyis éppen újabb szárnyakat építenek az eredeti kastélyhoz (igen, szerintem is juj!). Ottjártunkkor a múzeumi rész igencsak kaotikus képet mutatott, a vitrinek tetején zöldséges ládák, dobozok, festékes kannák trónoltak, de az egyik bemutató terem egyszerre funkcionált restauráló helyként és raktárként is... Ettől függetlenül persze érdekes és szép az állandó kiállítás - kelták, ékszekerek, és fegyverek, szerintem jó kombó -, a kínzókamra pedig egyenesen mellbevágó élmény.

A múzeum bejárata kariatidával

Ezt elpuskáztad, barátom...

Kard ki kard

A kilátás a toronyból meg egyenesen lenyűgöző - ezt látva könnyű megérteni, miért is mondják Stájerországot Ausztria zöld szívének...

Persze, ha már régiségek, akkor ők sem maradhatnak ki...

Szombat estére már nem is maradt erő másra, mint egy kis baráti beszélgetésre a Milesban - jó zene, jó társaság, jó sör... jó kis bringázás hazafelé...

A vasárnap tovább erősítette lusta macska mivoltomat, bár meglehetősen kreatív hangulatba is hozott.

A csapatból hárman már gazdisok - a két barna cica és a sebesült zokniszörny

További kreatívkodás:
a konyhában (kivettem egy adag zöldbabot a frigóból, ebből főzelék és saláta lett),
holnap pedig a munkahelyen (merthogy itt nincs holnap és holnapután szünnap, cserébe lesz helyette egy majd pénteken)...