- Khmmm... elnézést, de miért fityeg az orromon ez a papír?
- Gondoltam, megkérdezem, hogy kihez tartozik, mielőtt nekilátok kiszabadítani önt innen.
- Ó, értem. Nagyon figyelmes, de nem hiszem, hogy hiányoznék bárkinek is. Tudja, már az idejét sem tudom, hogy mikor ért hozzám valaki. Mármint azon kívül, hogy néha odébb löktek.
- Nos, tizenkét évnél biztosan régebben, ugyanis amikor én ideköltöztem, ön már ittvolt, hölgyem és akkor sem mondtam volna makulátlanul tisztának.
- Azt hiszem, itthagytak.
- Ez több mint valószínű.
- Félek...
- Mitől?
- Hogy kidobnak. Nem vagyok már mai csirke, de azért még szemétre való se. Szeretném legalább még egyszer látni a napot és érezni a menetszelet. Mit gondol?
- Bécs megfelel új lakhelynek?
- A főváros? Bécsbe megyünk?
- Igen.
- És megnézhetem majd Schönbrunnt?
- Természetesen.
- De hogyan? És mi lesz a kerekemmel? A hátsó teljesen odavan. Koszos is vagyok, így nem állíthatok oda. No, és a lakat?
- Bicikli, nyugalom, megoldjuk!
- Elnézést, de olyan izgatott lettem! Bécs!
Igen, lenyúltam végül.
Amikor kivettem a grazi lakást, az öreg hölgy már évek - ha nem évtizedek - óta állhatott a pincében. Mostanra teljesen belepte a por és a pókháló, a szemem előtt ment tönkre. Mivel több, mocskos és hiányos kerékpárnak nyoma veszett az elmúlt időszakban, egyre inkább kezdtem attól tartani, hogy őt is kilakoltatják, vagy meglovasítják.
Ha nem a házkezelőség lép fel az elhagyatott drótszamarak ellen, akkor valaki más és nekem kellett egy bringa Bécsbe...
Típusát tekintve a hölgy egy Steyr Waffenrad, fekete, női kivitel. Styrialastik nyereg, Torpedo tengely és egy gyönyörű, Szent Kristófos csengő, ami tökéletesen működik.
Valószínűleg a korai hatvanas évekből származik, ezt leginkább a váz alakja és a pedálok árulják el. További jel az is, hogy a Torpedo Nabe Schmiernippel nélkül szintén először 1960-ban jelent meg.
Külsőt utoljára 1995 körül cseréltek rajta. A Semperit Standard 53 sajnos teljesen tönkre ment, muszáj újat rendelnem neki. A 40-635-ös külső ritka, nem könnyű hozzájutni, csak rendelésre hozzák be a boltok is. A Nassága is a Classic Cycle-ről kapott anno csodálatos fehér falú, új gumikat, a Steyr esetében a valamivel olcsóbb, fekete mellett döntöttem, az kevésbé feltűnő.
A hátsó keréken a belső is megsemmisült, az első valószínű újabb volt, francia szelepes, foltozás nyomait láttam rajta, de érdekes módon ez nem hiánycikk, az Obiban simán beszerezhető.
Alapvetően kiváló egészségnek örvend - a tuskófék betétjét még nem néztem meg, de az könnyen beszerezhető, ha nem lenne jó -, a kosz alatt alig találtam rozsdát. A nagy kérdés, hogy a nyereg meddig fogja bírni, a nagyjából hatvan éves gumit mindenképpen ápolni kell majd használat előtt.
A világítás egyelőre másodlagos, mivel elhoztam a Biszigli lámpáit és ha a felni kevésbé kufli, mint a Nasságáé, akkor a dinamós rendszer egy kábelcserével valószínűleg újra üzemképessé tehető.
Az alapos pókhálózás, vázolajozás és krómpucc után egészen decens kinézetű kerékpárt szuszakoltam be a svédbe, remélhetőleg a hétvégéig megjön a gumi is és mehetek végre bringázni a környéken. (Kiderül, fel tudok-e az egy sebességessel tekerni az utcán, vagy tolni kell...)
Mondhatjuk, hogy enyves volt a pracli, de:
- a cetlire három hét elteltével sem jött válasz
- legalább tizenkét éve pusztul a pincében
- a házkezelőség előbb-utóbb el fogja pucolni az elhagyatott bicikliket a közös tárolóból és a ház elől, ahogyan azt a város is teszi
- nem származik anyagi hasznom belőle, sőt, még én költök rá
És még valami: a drótos biciklilakatot nagyjából tizenöt-húsz másodperc volt elfűrészelni egy kézi, Lux mini vasfűrésszel. Ha fontos a drótszamár ne sajnáljátok a pénzt a védelmére!
Ugyanitt név kerestetik...
