Egy kis olvasnivaló jégkrém mellé.
Idelent
Január.
A hó ropogott, és emlékszem, nekem anyukám szavai jártak a fejemben.
- Vigyázz magadra!- mondta, miközben megigazította a sálat a nyakamban. Ő kötötte, titokban,
karácsonyra kaptam tőle.
Néha-néha azóta is hallom a hangját, és olyankor hiányzik. Csak ő, egyedül, mert azóta nem
láttam, hogy idelent lakom.
Tél.
Szikrázó fények a friss havon.
Az ég kékjén szürke füstkígyókat kerget a hideg szél. A fák kopaszon figyelnek, valahol a
magasban madárka csipog fázósan, éhesen.
- Vigyázz magadra!
A szél karmos kezébe kapta a sálamat, és elfutott vele. Fogócskáztunk és én visszavettem tőle.
- Vigyázz magadra!
Nem vigyáztam.
Először megijedtem, amikor messze hangzó roppanással beszakadt alattam a jég, de már nem
félek. Nem én, soha többé! Mosolyogva suhanok a víz alatt, és csak bámulom a fenti világot, azt a
ragyogó, havas tündérországot.
Ne félj te se, kis barátom! Gyere, hadd mutassam meg neked az én szép otthonomat!
Idelent...A Balaton vékony jégtükre alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése