Avagy ami nem öl meg, az erősebbé tesz... de legalább is fáradtabbá, az biztos.
Stresszes hetek vannak mögöttem, az tuti, napi tíz-tizenegy óra melóval, stresszel, én mégis azt mondom, hogy megérte.
A tudást senkinek sem adják ingyen, azért dolgozni kell - egy diplomát (vagy doktori disszertációt) össze lehet ollózni innen-onnan, de az a fránya tudás nem megy az ember fejébe Ctrl-C+Ctrl-V-vel. A most befektetett energia hetek, hónapok, talán évek múlva fog megtérülni, amikor majd lesz mire építeni.
Olyan tapasztalat volt ez, amiért néhányan talán irigyelnek, néhányan sajnálnak - szegény kis zöldség, jól kiszúrtak vele, reggel fél nyolcra ment, este fél hétig bent volt -, azonban a most összeszedett tudást már senki sem veheti el tőlem.
Sokat tanultam, az biztos. Még tisztábban látom a korlátaimat, és azt, hogy nem vagyok készen. Nagyon nem. Ezt nem lehet megtanulni ennyi idő alatt, nem elég az egy év, de talán még a kettő sem. Ez a munka alapvetően a tapasztalatra és a ráérzésre épül mindamellett, hogy a belsőégésű motorok működésével, alaptörvényeivel tisztában kell lenni.
Bátornak is kell lenni - aki mer, az nyer. Ha mást nem, tapasztalatot - a pofáraesés is előbbre visz.
Aki nem hiszi, próbálja ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése