Először is, fölém költözött egy rudapitecus horda - legalább is más logikus magyarázata nem nagyon lehet annak az ordítozásnak, és trappolásnak, ami egy ideje a fejem fölött zajlik. Az ajtóm elég borított eper-sült krumpli mixről inkább szót se ejtsünk. Remélem, mamuthusi nem lesz mellé legközelebb, és a falat se pingálják össze barlangrajzokkal...
Különösen érzékenyen érintett ez a szituáció tegnap, amikor is nagyon szerettem volna a fejemet egy fejfájásmentes példányra elcserélni... ("E-bayen nézted már?" Köszi.)
Másodszor, az az örök igazság, miszerint ami el tud romlani, az el is fog, minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert. A Mura egyébként elvitte a városi strandot, meg a bicajutat is, szóval egy ideje kénytelen vagyok a kocsik között szambázni...
Vasárnap viszont a hirtelen felindulásból elkövetett biciklizésnek ez lett az eredménye:
Sajnos egy göstingi haverját szombaton itt tőlem nem messze kivasalták. Szegényke.
Most pedig irány a strandröplabda pálya. Végre nem esik az eső, itt az ideje egy kis feszültséglevezetésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése