De úgy néz ki, megvan a hiba oka.
Tegnap átesett egy osztófejfedél és forgórész cserén a kicsike, a gyertyákat is kihajtottam, hézagot beállítottam, az egyikre azt kell mondjam, ez már nem gyertya. Beköpte, valószínű a szombati digitális ámokfutás közepette - lehet, jobban jártam volna, ha hazatolom... (Roppant viccesen néztünk volna ki, ahogy egy kb 55 kilós csaj tol egy 940 kilós orosz vasat a városi forgalomban...Igen, ketten együtt nem vagyunk egy tonna, a hiányzó kilókat a szerszámos láda pótolja.)
Mivel alapjárata még mindig nincs - ilyen esetben a legapróbb dolgoknak is örülni kell, szóval nézzük a jó oldalt, legalább beindul, ha csak 5 mp-re is -, úgy döntöttem, leveszem én még egyszer a kriglitetőt - a légszűrő házának fedelét - és megnézem azokat a csavarokat, amiket múlt vasárnap cseréltünk ki.
Nos, amikor egy menetes alkatrészt egyszerűen ki lehet húzni a helyéről, akkor ott már nem nagyon van menet... Ez viszont azt jelenti, hogy négyből két csavar nem tart semmit, ergo ferde a krigli, ott szívja a falsot a malac. Legalábbis remélem, hogy tényleg csak ennyi baja van és nem kell komolyabb műtétet végrehajtani itt a parkolóban.
A felmentő sereg (Apu - műszaki segítségnyújtás, Anyu - lelki támasz) pénteken érkezik a pótalkatrészekkel - szegény szüleim ki kellett menjenek Rákosborzasztóra az általam összeírt, cuki bevásárló listával (zsömle, párizsi.. AC-pumpa, tömítés...), ezúton is köszönöm az asszisztenciát, a gépállat nevében is. Szegény, most olyan kis elkeseredetten csücsül a parkolóban, megérem majd kikezelni a pici lelkét - a reggeli fülsimogatás persze most is jár neki, nem haragszom rá, végtére is, hazahozott és végre értelmesen töltöttem a hétvégét... (Egy modern autónál ilyenkor rég letilt az elektronika, lehet hívni a trélert. Ő megküzdött minden méterért, én meg bájosan mosolyogva anyáztam a volán mögött és tapostam felváltva a pedálokat...)
Aki pedig még mindig nem érti, hogy miért szarakodok ennyit egy 23 éves, keleti autóval, annak azt tudom mondani, hogy azért, mert szeretek vele szarakodni. Bármennyire is furcsán hangzik, én szeretem ezt a 23 éves, keleti autót és ezen az se változtat, ha elromlik. Gépész vagyok, az a különleges fajta, aki nem bánja, ha mocskos, vagy sebes lesz a keze szerelés közben. Nekem ez a kocsi a részem, vele nőttem fel, sokfelé jártam már vele és még fogok is. Lehet, hogy lesz mellette majd másik is - akartam venni egy Bogarat, de Anyuék szerint egy fogatlan gépállat elég a családban, nincs annyi időm, hogy kettőt gardírozzak-, de ő mindig megmarad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése