Az egész azzal kezdődött, hogy kicseréltük a légszűrőt, és észrevettük, hogy négyből két tartócsavar meg van lazulva és majdnem bezabálta a kicsike az anyákat...
Mivel az ilyesmi cseppet sem vicces, a menetek fel lettek fúrva, új csavarok be, krigli helyretéve - a szenyával még tankolni is elmentem utána, és nem köhögött egy árva kis hangot se, hogy valami nem stimmel nála.
Kifele jövet aztán jött a hoppá, nincs padlógáz - ha tövig nyomom a gázpedált, nemhogy nem gyorsul, de inkább fullad. Ahha. Ez nem jó. Akkor megyünk részterhelésen, véletlenül se nyomkodva nagyon a pedált, nehogy végleg befulladjon, aztán megint hívhatom a Sárga Angyalt. Kihozott gond nélkül, bár alapjáraton kegyetlenül csörgött a kézi benzinszivattyú karja, vagyis valahol tömítetlen volt a rendszer.
Ma viszont otthagyott az út szélén. Kicseréltem itt a parkolóban a benzinszűrőt - ideje volt már, ahogy az a képeken is látszik -, szépen megtisztogattam az elektromos sarukat és elmentem vele próbaútra. Jól ment, mint mindig, aztán egy gázadásnál lehörkent és vége volt, mint a botnak. Se alapjárat, se lóf***. Nagy nehezen sikerült életre imádkozni - köszönöm a lelki segítséget annak az úrnak, aki legalább megállt, hogy segíteni próbáljon, jól esett és persze Apunak, aki telefonon próbált segíteni - és meglehetősen digitálisan, de legalább valahogy haza tudtam hozni a Csacsit. A szívem vérzett, ahogy küszködött szegény, hol kapott benzint, hol nem, rángatott, bőgött, néha egész szépen beindult, aztán befulladt megint. Az utolsó métereken már inkább toltam, mert az utolsó előtti kanyarban majdnem szétrázta a váltót.
Most itt áll az én szeretett Szamaram a pakolóban gyakorlatilag mozgásképtelenül, én meg a szervízkönyvet olvasgatom és azon gondolkozom, hogyan fogom kihajtani a benzinrendszerből a dugulást (ha egyáltalán az van benne és nem valami más disznóság miatt csinálja a fesztivált) egy lakótelep közepén úgy, hogy ne jelentsenek fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése