Az hagyján, hogy négyből két csavarnál kiverődött a menet... ha csak ennyi lett volna, akkor már múlt szombat délelőtt vidáman pöfögött volna a gép, de nem.
.................................................................................................................................................
Szombat délelőtt négy gyertya ki, újak be. Krigli leszerelése, menetfúrás, új csavarok be. Semmi. Jó, akkor régi AC le, takarítás, új AC fel. Tádámm - s lőn alapjárat.
Szombat délután próbaút - jármű visszaküzdése a sarokról, utolsó métereken már tolva, mert még beköpi a frankó, új gyertyákat. Jelenség ugyanaz: alapjárat nincs, teljesítmény nincs, fullad, prüszköl, ehh...
Szombat esti program: Samara Biblia részletes átnézése, agyalás, ez bizony elektromos gebasz lesz, az alattomosabb fajtából.
Vasárnap reggel gyújtáselektronika le, csatlakozók felcsiszolása. Semmi.
Végső kétségbeesés. Trafó le, tartalék trafó fel, gyújtáselosztó fedél le, kitakarít, már mindenhonnan folyik a kontakt spray és a WD40.
Motor nagy nehezen röffen... alapjárat stabil... Próbaút? Próbaút. 3km, hiba nélkül. Nem fullad, nem rángat, megy. Ehhe... Indít, leállít, hűlni hagy, újra indít. Működik.
...................................................................................................................................................
Két hétvége ment el, de életre kelt a csökönyös csacsi, és most megy. Mentem vele ma kb. 20km-t és egy nyüffenése se volt, pedig ennyire ótvar, teszetosza forgalomhoz már régen volt szerencsém.
A legrosszabb az egészben persze nem a műszaki hiba, hanem a bizalomvesztés. A tudat, hogy még simán lehet vele gond, hiszen sok alkatrész 23 éves, sosem volt cserélve és nem feltétlenül pihentető úgy vezetni, hogy közben az ember minden idegszálával a gép rezdüléseire koncentrál.
400km van előttünk, HAZA KELL MENNIE, mert nem lehet ilyen időjárási körülmények között tovább a szabad ég alatt. A pára megrág mindent a motortérben, a csatlakozók oxidálódnak, ez az istenverte etanolos szar benzin - érdekes módon mindig a magyar területen betankolttal csinál hisztit, osztrákkal még sose volt gond - széteszi a membránokat, csőbelsőket, a karburátor halála pedig a kosz (meg a gőzbuborék és a víz, de ez már egy másik téma).
Haza fog menni, tudom. Kemény, tajgai fajta. Ha pedig végre otthon leszünk, garázsban, akkor át lesz nézve töviről hegyire, mert ideje lesz törődni is vele egy kicsit és nemcsak hajtani többezer km-t.
Most hétvégén meg, hogy ne legyen annyira unalmas, felújítom szépen a régi benzinpumpát, és felfúrom a régóta sarokban álló polcokat. Ennek is ideje lesz már...
Update: hazament, gond nélkül. Otthon is eldöcögtem még vele pár helyre, húzott, mint a disznó. Úgy néz ki, jól van, bár a fordulatszámmérő néha csinál érdekes dolgokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése