Szépkorú sétáló napernyőm, nevezzük a továbbiakban csak Lujzának, valószínűleg hosszú évek óta először ment emberek közé. Manapság ugyanis nem divat napernyővel grasszálni az utcán, ha fel is bukkannak ezek a száz éve még hétköznapi használati tárgyak, jobbára menyasszonyi öltözet kiegészítőjeként teszik. Pedig hasznos jószágok, nemcsak árnyékot adnak, de segítenek távol tartani a túl közel merészkedőket is. ( Az 1900-as évek elején több "úr" is azért emelt szót, hogy a hölgyek ne vihessék fel a parasoljaikat az omnibuszokra. A hölgyek ugyanis előszeretettel használták az ernyőiket arra, hogy az illetlen közelségbe merészkedő férfiakat lábszáron suhintsák, vagy pedig a hegyes véggel megbökjék.)
Mivel Lotte kézi karja törött és az egyetlen hely, ahol fa nyelet lehet találni bagóért, az a bolhapiac, gondoltam, kimegyek, hátha. Mivel azonban brutálisan tűzött a nap, felkaptam Lujzát is. Elvégre parasol volna, vagy mi, jöjjön csak szépen ki a friss levegőre. Egyébként is azért vettem, hogy majd legyen mi alá behúzódnom, ha megyek ki árulni a piacra.
Egy 120-130 éves napernyő semmiképpen sem a sikeres rejtőzködés kulcsa, de ahogy az emberek reagáltak rá, az meglepett.
Lujza túlélt két világháborút, egy házkiürítést és az őt nyitogató vevőket a boltban. Rögtön a ház előtt, mielőtt betettem volna a kocsiba, egy kismama állított meg, hogy az eredete után érdeklődjön, ugyanis nagyon szép és ő is szeretne egyet. Mondtam, hogy a Jakominiplatz közelében lévő re-use boltban vettem, de a willhabenen is találni példányokat. Tény azonban, hogy a jó állapotú parasolok ritkák, mint a fehér holló, többnyire sérülékenyek, esetleg már sérültek is és komoly energiaráfordítás restaurálni őket.
A puntigami bolhapiacon ezután több árus is meg szerette volna vásárolni tőlem Lujzát. Volt, aki úgy reagált rá, mintha aranyos kiskutyát látna. Jaj, meg szabad fogni? Honnan van? Jaj, de szép!
De a legviccesebb az volt, ahogy Lujzám összeszedett egy régi esernyőt. Az egyik standnál ugyanis az eladó mutatta, hogy vannak ernyői, és lógó orral konstatálta, hogy az épp kinyitott, régi esernyő bizony sérült.
Mondtam neki, nincs azzal semmi nagy baj, csak meg kell varrni. Rám nézett: Meg tudja javítani? A magáé. Ingyen odaadom.
Szóval, Lujza és én hazajöttünk egy javításra szoruló ernyővel, meg egy kézi karral Lotténak a piacról.
De hogy is néz ki Lujza?
Így:
 |
| Lujza nagyjából egy méteres, bambusz nyéllel |
 |
| A nevezetes hegyes orr |
 |
| Csinos lenvászon, finom hímzéssel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése