Hiperszuperkutykurutty

El kell oszlassak egy általános tévhitet: tesztúton lenni nem csupa móka és kacagás. Megvan persze ez a része is, mert messze vagyunk az irodától és a központtól, ami bizonyos fokú szabadságot eredményez, de tizenkét óra melóval pro nap már két nap után nem annyira őszinte a mosoly. És igen, valamennyire kárpótol a konstans fáradtságért a közeg és a hely, ahol vagyunk - bár fent a Sarkkörön annyira nem vicces, mint Granadában, vagy Teneriffén...
Ráadásnak meg ott van az olyan is, mint a tegnap, amikor röpke 16 óra alatt sikerült hazajutni Granadából... Az ok prózai: a két átszállás közül a barcelonai nem sikerült zökkenőmentesre, tekintve, hogy majd egy óra késéssel érkezett be az a repülőgép, aminek Frankfurtba kellett volna juttatnia minket. Ekkora késést reménytelen behozni, tekintve hogy nem úgy száll le és fel egy repülőgép az agyonzsúfolt légtérben, ahogy akar és egy kereskedelmi ingajárat miatt nem fognak tisztára seperni egyetlen folyosót sem.
Ha műszaki hiba okozta volna a késést, mint például a Vueling gépek esetén (a javítást a fedélzetről követtük végig, mivel így nem kell egy petákot se fizetniük az esetleges nagyobb késésért, bár annyira nem vicces, amikor a gép szárnyán matatnak a szakik), akkor nem lenne morgolódás tárgya az eset, de úgy, hogy a frankfurti földi személyzet egyszerűen nem tudta időben befejezni a berakodást, úgy már kicsit más a gyerek fekvése. Az eredmény: öt óra malmozás a reptéren meccsnézéssel és vacsorával kombinálva, továbbá két kör UNO-ra is jutott idő - még jó, hogy nem tettem át a poggyászba a kártyát. Szerencsére a Lufthansa egy 10 eurós utalvánnyal megdobott bennünket, így a kaja ennyivel kevesebbe került és tényleg finomat ettünk. Igen, jól tetszik érteni, elment a gépünk és átfoglalták a jegyünket a következőre, ahol még volt hely... a háromnegyed tízesre... Ráadásul eladtam a szuper ablaknál lévő helyemet egy, a gép elejében lévő helyért tök feleslegesen, hiszen hiába futottunk, mint a nyulak. Így most nincs képem az Alpokról...
A legnagyobb szívás az egészben, hogy így este hét helyett fél tizenkettőre sikerült hazajutni, ráadásul ez utazási idő és nem munkaidő - hiába üzleti út -, így a hétfő nem szabad, ráadásul elveszett egy csomó, egyébre fordítható szabadidő. A szabadidő pedig megfizethetetlen, utalhatnak ezért akármennyit a számlára.
Az egyetlen, ami talán kicsi öröm az ürömben, hogy így Morzsi, vagyis a poggyász is megérkezett és odafentről láttuk lemenni a napot.