Nemzetközi repülőnap Varasd (CIAV 2018)

Ha valaki megkérdezi a családtagjaimat, hogy mivel tudom a munkámon kívül a frászt hozni rájuk, akkor a válasz valószínűleg a "gondol egyet, és útnak indul" lesz. Teszi ezt természetesen a Cárevics őfelségével, kivel mással, mert csak így kerek a világ és ki nem hagyná a buliból az öreg vasat!   
A varasdi nemzetközi repülőnapot már korábban kinéztem magamnak, és mivel a Szuperszamár is kitűnő egészségnek örvend, bátran mertem nekivágni a 147km-nek. Ennyi ugyanis Graz és Varasd távolsága, az egymásba érő falvak és a katasztrofális minőségű út miatt valamivel több mint 2 óra - akkor is annyi, ha nem téved el az ember ordenáré módon Varasd belterületén. Ez most már úgy látom, hagyomány lesz, a Waze húzott ki a szarból, no meg a mobilnet... Esküszöm, most már nyomtatok egy térképet magamnak, ha legközelebb arra tervezek tévedni.
Eredetileg amúgy csak vasárnap ugrottam volna le, de:
- a szombati program sokkal ígéretesebb volt
- a vasárnapi időjárás előrejelzés nem éppen ideális időt ígért.

Emiatt aztán szombaton mentem - csütörtökön meg sovány malac vágtában foglaltam szállást, mert bátor vagyok, de nem hülye. Nem indulok neki este fél 8-kor a nagyvilágnak erdőn-mezőn keresztül, amikor az őzek éppen fajfenntartási szoftvert futtatnak. Nemcsak az öreg vassal, mással se, legfeljebb olyannal, aminek van hőkamerája.
Szállás: Ha valaki Varasdon jár és nincsenek nagy igényei, akkor jó szívvel ajánlom a Bed&Bike Hostelt. Eszméletlen barátságos, patyolat tiszta szállás, ahol ugyan közös a zuhanyzó és a WC - makulátlan tisztaság!!! -, cserébe van viszont mindennel felszerelt konyha, hűtő fagyasztó rekesszel (valaki tele is pakolta fagyival), ingyen parkoló, ingyen wifi és ingyen klíma, valamint igen kedvezményes bicikli bérlés. Ja, és az óváros 10 perc komótos séta - a kolesz mellett pedig, ami 5 percre van, ingyenes szabadtéri kondipark található. Ha ezt tudom, viszek gyúrós cuccot. Mindezt 22 euróért az utolsó pillanatban foglalva - 22 euró egy egyszemélyes szobáért semmi, a 10+ fős dormokért szoktak személyenként 14-15 eurót elkérni.
Vissza repülőnaphoz: a repülőteret reggel 9-kor nyitották meg és kb. háromnegyed 10-re értem oda, így aztán bőségesen volt parkoló a mezőn - Szamár utoljára Zeltwegben kapott hasast fűcsomótól, de hősiesen tűrte -, viszont kuna nélkül, ami mint utóbb kiderült, hiba volt. Még jó, hogy vettem jegyet a neten, merthogy nemhogy kártyával nem lehetett fizetni, de kp euróval sem. Sehol, egyetlen büfében sem. Úgyhogy szuvenír nuku és elestek attól a pénztől is, amit vízre költöttem volna... Mert aki hülye, és a kocsi csomagtartójában felejti a másfél literes palackot, az megérdemli...
A kuna kizárólagosság baromi kellemetlen, és hát Magyarország sem euro-zóna, mégis lehetett Kecsőn euróval is fizetni, szóval ezen lehetne változtatni.   

Black Hawk farkinca

A program hivatalosan csak délben kezdődött, úgyhogy a kiparkolt gépeket körbe lehetett járni - Varasd reptere nem alkalmas vadászgépek fogadására, viszont a kisebb gépeket és a heliket kicsapták legelni, és legálisan oda is lehetett menni hozzájuk. Az UH-60A például tárva-nyitva állt, szabadon be lehetett ülni, amit a népek ki is használtak. 
Bár repülnie kellett volna később (a pilóta maga is csak saccolni tudta, hogy mikor), végül érthetetlen okból nem szállt fel. Információ a miértről azóta sincs, de pár csepp eső egy ekkora madárnak meg se kottyan és gyanítom, sokkal inkább politika volt ebben, semmint biztonságra törekvés. Ha a Krila Oluje négy gépét felengedték a szemerkélő esőben, akkor a Black Hawk földön tartását semmi sem indokolta - sokkal inkább van az az érzésem, hogy a Krila kedvéért elvették a Black Hawk szlotját, ami jobb prognózisú volt, és mivel a Krila volt a fő attrakció (a showt amúgy korábban a Hornet, a MiG-21 és a két Orlik már csúnyán ellopta, de mindegy), utána hiába nem esett, a Hawk nem repülhetett. Nagy kár, mert szívesen megnéztem volna (és nemcsak én, többen sérelmezték a dolgot), mit tud a madár két olyan képességű pilótával, mint akik vele jöttek. (A gépet a Slovak Training Academy üzemelteti, de a két pilóta - vagy legalábbis azok, akik ottlétemkor épp őrizték - a US Army kötelékébe tartozott és hosszú éveket húzott le különleges műveleti katonaként. Sikerült kölcsönösen meglepnünk egymást, aminek következtében én csak itthon vettem észre, hogy bár nagy szerelmem a Black Hawk, az összes fotóm róla az, amit itt tetszenek látni. Igen, ez az egy szem farkinc. Ügyes, nyugodtan röhögjük ki! Mire nem képes egy tetoválás és egy szürkészöld szempár...)
A korábban meghirdetett program olyan volt, mint a BKV menetrend - tájékoztató jellegű. A Po-2-t hiába várta a nép és az Eurofighter "bemutatója" egy darab áthúzás volt a reptér felett Románia felé menet, kiérdemelve ezzel az Év Trollja díjat. A Gripen igyekezett, de ez a gép továbbra is úgy műrepül, mint egy kivi - ha kellően jól megrúgják, esetleg forog kettőt a levegőben, de nem áll nagy karrier előtt a showbizniszben.
Hatalmasat ment viszont a spanyol F/A-18 Hornet és a horvát MiG-21 - ez utóbbit látva nekem a könnyem is kicsordult, szentimentális barom vagyok, de ez van.
Odatették magukat a lengyelek is a két Orlikkal, és külön dicséret illeti a zeneválasztásukat, nagyon illett a programhoz a Two Steps from Hell és a szép gesztust, amivel a repműszakiakat is megemlítették. Merthogy örök igazság a gépekkel dolgozók között, hogy "Végy egy jó szerelőt!" Lehetőleg ne olyat, aki csutkáig lehúzott ablakkal kibassza a műhelyből a kocsit a felhőszakadásban...
Igazából mindenki ott volt a szeren, bár a Krila egy kicsit halványabbnak tűnt a szokásosnál. Hogy az ígért hat gép helyett csak négy szállt fel, már fel se tűnt senkinek...
A program folyamatos változtatása egyébként nemcsak a látogatókkal, hanem a hajózókkal szemben is udvariatlanság, mi több, nettó pofátlanság.
Hadd mondjak egy példát: te meghívsz engem a rendezvényedre, hogy adjak elő egy tíz perces műsort. Én örömmel igent mondok, készülök rá, mert anélkül nem megy. Ez nekem nincs ingyen, de megteszem, mert lehet, hogy egyszer majd én kérlek meg hasonlóra. Te ugyan fizeted nekem a szállást, a tüzelőanyagot és a kaját, de amikor én odamegyek felkészülten, te gagyi indokkal azt mondod, hogy bocs, mégse. Se ma, se holnap. Kóser dolog ez? Nagyon nem, ugye? (Van pár cifra sztorim a táncos éveimből, tudnék mesélni.)

Még szemmaszkkal alszik... Yak-11

MiG-21

Hornet

A spanyolok igen szépet repültek, ők aztán tényleg megtisztelték a közönséget azzal, hogy minőséget mutatnak. Nagyon-nagyon odatette magát a pilóta, és tökéletesen kihasználta a gépben rejlő művészi adottságokat.

Minyó munkában

Kiowa Warrior

A szokásos repülőnapos leégést ezúttal sikerült megúszni, bár még úgy is csokoládébarnára sült kezem-lábam, hogy másfél óránként megmártóztam az 50-es faktorú naptejben. Picit meleg volt... aztán jött az eső, és a sok papírkutya kereket oldott. Nem vicc, hazamentek. Úgy futottak, mint a nyulak, pedig tényleg enyhe zápor volt, nem úgy, mint ma reggel hatkor, amikor valamelyik barlanglakó akkora csatazajjal vonult el a szállásról, hogy majdnem kifordultam az ágyból...
Apropó barlanglakók. Én még ennyi bunkóval egy rakáson sose találkoztam, de tényleg. A száraz tarló kellős közepén, gyerekek mellett cigiző, kiürült söröspoharat a kordonon csuklóból átdobó, a másik embert odébb lökő, letaposó, záróvonalon előző toplák gyökér északi horvátok... És még ezek mondják a dalmátokra, hogy milyenek. Hozzátok képes úriemberek egytől egyig b+! Több kör rakija után is... Na mindegy.
És egy tipp: ha nagyon rühelltek valakit, és soha többet nem akartok beszélni vele, vegyetek elemes zenélővillogókattogócsattogó játékot a gyerekének. A siker garantált. (A mellettem lévő 3 gyerekes család legkisebb, szemre 7 éves fiúgyerekének vett apuka egy elemes puskát, amit a gyerek délelőtt 11-től délután hatig folyamatosan működtetett... Halleluja. Szerintem nem volt olyan a környéken, aki ne akarta volna eltörni azt a szart. Nem, nem szóltak rá a gyerekre, hogy legalább öt percre hagyja már abba a "lövöldözést".) 
A szervezést egyébként legfeljebb az ad hoc változó program miatt érheti szó, minden egyebet tökéletesen megoldottak. A parkolóból kihajtást is. Vicces volt látni, hogy a vendég pilótákat a helyi koleszban szállásolták el - 11-kor, amikor visszafelé jöttem a városnézésből, még ott fotoszintetizáltak a napozóágyakban. (Ilyen ez a popszakma. Most Granadában mi is elkövettük azt a hibát, hogy csütörtökön este kicsit jobban elengedtük a gyeplőt és hajnali egykor értünk vissza a szállodába, miközben péntek reggel 8-kor már kezdenünk kellett. Rég láttam ennyi jól nevelt fikuszt egy asztalnál, és ha belegondolok, hogy szeptemberben lesz egy szombat-vasárnap is, és vasárnap nem dolgozhatunk...Case Tenerife reloaded, nemhogy 11-kor, de még a hazaúton délután 5-kor se volt egészen magánál a társaság nagy része.) Ez persze azt is jelenthette, hogy vasárnap reggel korlátozottabban volt gépnyálazás, biztosan nem tudom, mert én délbe elindultam vissza Grazba és nem mentem már ki a reptérre.
És igen, dobpergés: bejutottam a várba!

Edömérrel, naná!