SATURN Vevőszolgálat 5*

avagy mit is jelent a vevő tisztelete a kereskedelemben.
Aki személyesen is ismer, az tudja, hogy marhára nehezen szántam rá magam az okostelefonra váltásra - hozzáteszem, az öreg Nokia még mindig tökéletesen működik, viszont a praktikum azt diktálta, hogy legyen egy smart phone, így nem kell a tabletet, a fényképezőgépet és a plusz egy telefont kirámolni a repülőtéren a biztonsági ellenőrzéskor.
Kizárólag ezért lett tehát márciusban a Huawei P10 Lite, merthogy dual SIM, méretileg még nem húsz személyes tepsi (kicsi kezem van), igen fasza a kamerája és mindent tud, amit a tablet, meg a telefon együtt, de nem kerül csilliárdokba. A Saturnban akkor éppen volt, közvetlenül a P20 megjelenése előtt le is volt kicsit árazva, szóval megvettem és örültem neki, feltöltöttem az osztrák kártyát, a magyar meg maradt a Nokiában. Azért is választottam a Saturnt, mert több elektronikai eszközt is vettem már ott és soha nem volt gond a termékekkel, ráadásul ha valami mégis félre sikerülne, akkor könnyen elérhetők.
A telefont imádom, szuper kis eszköz annak ellenére, hogy már egyszer gyári resetet kellett nyomni egy frissítést követően, viszont Granada előtt kiderült róla, amikor át akartam tenni a magyar kártyát is, hogy bár DS-nek kéne lennie, valójában csak mono SIM-es. Hoppá.
Ha valaki a neten utána olvas, ilyesmi akkor fordulhat elő, ha valaki szolgáltatótól vesz mobilt, ők hajlamosak efféle szemétségre és bár az enyém kártyafüggetlen, de egyértelműen köthető a Drei-hoz (előre telepített Drei-appok), így simán lehet egy szoftveresen lebutított szolgáltatói eszköz, amit kiadtak egy kereskedelmi lánchoz. Mivel még garanciális, nem akartam én meghekkelni, vagy beballagni vele az első török/szír handy shopba. A tesztút és a családi nap miatt azonban csak ma sikerült eljutnom oda, hogy átkocogjak a Shopping Nord-beli üzletbe, ahol vettem.
Nos, voltak fenntartásaim, de a SATURN csillagos ötösre vizsgázott. Nem mismásoltak, nem szívóztak, hanem sűrű elnézéskérések közepette elismerték a hibát, ami őket is meglepte, merthogy a telefonnak a száma alapján DS-nek kéne lennie, viszont effektíven nem az, ki is próbáltuk még egyszer, egy másik kártyával.
Mivel a készülék jelenleg nincs raktáron (lejárt lemez, kijött az utód, a P20as család, az osztrákok pedig simán hajlamosak kifizetni 700+ eurót egy telefonért), rendeltek nekem egyet, ami pár napon belül beérkezik, az árkülönbözetet pedig természetesen vagy visszafizetik, vagy kapok egy Gutscheint, merthogy olcsóbb lett idő közben. És hogy ne kelljen újra elmagyarázni mindent, menjek átvenni a telefont majd szombaton, mert ő, az ügyintéző csak aznap dolgozik és ő akkor gyorsan kiadja, mivel ismeri az ügyet.
Pislogtam, mint hal a szatyorban.
Ennyi? Se bokszkesztyű, se fenyegetőzés a panaszkönyvvel, se több hónapos levelezgetés? Pedig mindenre fel voltam készülve. Oké, fél órát szívott a dolgozó a kódokkal, meg főnök kérdezgetéssel, hogy aláírják-e a cserét, de voltaképpen csak ennyi volt.
Tja, VEVŐSZOLGÁLAT. A múltkor az OBI-ba kellett visszavinnem egy virágláda tartót és ott is szó nélkül pár napon belül visszautalták a pénzt... Nem 30 nap, meg terményáldozat és tűzugrás után. Hozzáteszem, az eladók itt sincsenek agyonfizetve és Ausztriában élni - főleg a lakhatás, a szolgáltatások és a gépkocsi fenntartás - arányaiban lényegesen drágább, mint Magyarországon. Miért tud itt mégis köszönni az eladó és megkérdezni, hogy miben segíthet? Miért nem csak a telefonját buzerálja rágózva, miközben a vevő tanácstalanul álldogál az üzlet közepén? Otthon is pontosan úgy megyek be a boltba, mint itt. Udvariasan köszönve, mosolyogva, nem csöpögő hamburgerrel a kezemben. Miért néznek rám mégis úgy, mintha zavarnék, mintha csak azt várnák, hogy mikor takarodok már ki?
Vannak persze kivételek - a Tchibo például kirívóan normális otthon -, de a különbség ordítóan nagy. Mintha itt már rájöttek volna az üzletek, hogy ha a vevő nem megy be és vásárol, ha elégedetlen a bánásmóddal, akkor ők egy idő után az utcára kerülnek, fizetés nélkül...

Update: nem tudnak szerezni telefont. Hiába rendelték meg, akinek még van, az nem adja át, a raktárkészlet pedig fals volt. Az egyetlen elérhető készüléket nem vettem át, mivel TELJESEN le volt merülve az akkuja és ez nem sok jót jelez a jövőre nézvést. Úgyhogy fekete helyett kék lesz. Mert az még van és meg is szerezhető.