Szuperszamár mindig szerez magának barátokat, néhány éve Győr felé az A2-n ismerkedett menet közben egy orosz családdal - vagyis inkább a család ővele -, ma pedig két igen marcona kinézetű, vállas fickó arcára csalt nagy ovis mosolyt. A Volksgartenben ma LMBTQ népfeszt volt, ami miatt először nem találtam parkolót a Probenhaus környékén, ahol nekem a tánctermem van. Vicces, nem? Otthon a Billy Elliot-ot egy tökkelütött melegpropagandának kiáltja ki (nem az), ami miatt lemondanak előadásokat, itt meg családok mennek ki egy ténylegesen meleg-rendezvényre, mert jó a hangulat és van ugrálóvár.
Eredetileg pénteken mentem volna gyakorolni, csak a kissé selejtes nyurmóka betette a staflit, így áthelyeztem mára a másfél órámat. Na, szóval mennem kellett egy kört a tömb körül, kikanyarodás előtt egyszer csak azt veszem észre bal felől, hogy két nagydarab figura fültől fülig mosolyog integet, fényképez, és feltartott hüvelykujjal lájkolja a Szuperszamarat, miközben kiabál, hogy jó autó és szpasziba. Két kigyúrt, kopasz orosz, a harmadik a zebra másik oldalán várt rájuk. Rég láttam embert ilyen boldognak egy autó láttán, magamat leszámítva, mert én mindig vigyorgok, ha beülök a Szamárba. El is vittem ma őcárevicsségét tánc után pancsolni, mert szégyenletesen koszos volt, majdnem két órán át piperészkedtünk. Merthogy az nem úgy van, hogy beállunk vele a gépi mosóba... Nem. Saját kezűleg lecsutakol, megküzd a magas nyomású mosóval, aztán szárazra törölget, lakktisztítóz, políroz, porszívóz, ablakot pucol, közben csúnyán néz a felhőkre, hogy össze ne pisiljék már a művet és végül tejbetök vigyorral gyönyörködik a ragyogó gépállatban. Mindezt koszosan, büdösen, másfél óra edzés után. Közben legalább tíz autóstárs jött be kocsit glancolni, és egy nő se volt köztük. Úgy néztek rám, mint valami szent őrültre...
A cárevics most újra szuperelegáns, és örömmel bújt be a vadi új, jégeső elleni védelemmel és finom, puha belső béléssel ellátott ponyvája alá, amit múlt héten kaptunk ajándékba egy táncostárstól. Picit nagy rá, mert L-es és ugye egy erősen virsli alkatú, M-es járműről van szó, de nem fogja meg a kis bőrét, védi a naptól és a heti jégesőben már bizonyított. A másikat meg majd eladom, mert amúgy hibátlan, de ezt sokkal jobban szereti és teljesen felesleges két ponyvát raktározni a pinyóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése