Varasd

Ha mi Horvátországba kirándulást tervezünk, garantált a monszun...
Már tavaly szerettünk volna Plitvice után bemenni Csáktornyára és Varasdra, naná, hogy locsogott az eső.
Jól ki is terveltük, hogy amíg apukám Bázakerettyén osztálytalálkozik, addig mi anyukámmal majd átmegyünk a horvátokhoz város nézni. A cél: Varasd. Esetleg Csáktornya.
A gondolatot tett követte, de a határt átlépve már láttuk, hogy ez bizony megint nem kellemes nyáreleji séta lesz, hanem esőfutam - Varasdra beérve és a kocsit leparkolva vásároltunk is mindjárt egy esernyőt, mert az Artúr nem a Cárevics, neki nincs saját rosszidő-felszerelése.

Alapvetően nem szeretem, ha a fényképeimbe belecsámpáznak az emberek. Nos, most nem volt ilyen gond. Szinte mindenki bemenekült a monszun elől.

A várat alig találtuk meg, annyira bent van az óvárosban és még csak nyitva se volt. Ötkor bezárt. Cserébe takonnyá áztunk, és hogy a maradék időt eltöltsük valahol, beültünk egy kávéházba.
A Marica Grófnő Kávéház kicsit olyan, mint a Gerbeaud a Pesten - helyi középkorú-idősebb hölgyek pletykafészke, de a kiszolgálás tiptopp és a tea is finom. Mellesleg, nem is drága, ami a pestiről nem mondható el. Régimódi kristálycsillárok, polgári tapéta.

Sajnos, sütit egy darabos se tudtam enni, mert a laktázomat otthon hagytam. A kávéház értékelése 4/5. Azért nem 5, mert a mosdó koszos volt.
A visszaúton a navi bevitt a susnyásba, minden áron Lendva felé akart visszahozni Letenyére. Pöppet ideges lettem, amikor már a ki tudja, hányadik félrekanyart csináltuk... Egyszer én néztem be (spórolás rulez), ott is volt egy jó tíz km kitérő...
Emiatt aztán tankolni is kellett még a pályán egyet, hogy ne szopassuk a tank aljából a benzint.

A következő cél: Csáktornya.