Nyár vége

Nálam akkor ér véget úgy igazán a nyár, amikor az erkélyről lekerülnek a bútorok és a mécsestartók a párnákkal, szőnyegekkel együtt a pincébe. Mindent becsomagolni, levinni, huzatfogókat, kis fűtőventilátort a fürdőbe felhozni. Eltenni a nyári ruhákat, előszedni a tárolókból a télieket... ráfagyni a fogóra szerelés közben... Szerencsére ma sütött a nap, így a mosott ruhát is ki lehetett tenni (nem száradt meg), meg meg lehetett nézni azt a nyavalyás benzinszintmérőt is, hogy mégis miért nem működik. Egy biztos, nem maga a jeladó volt a ludas, mivel azt kicseréltem, és még mindig nem mutatja a szenya, hogy mennyi nafta van a tankban. Mondjuk ettől még vidáman megy az autó, de jobb lenne, ha működne a cucc, mert a vizsgán biztos nem kapunk a nullán álló mutatóért piros pontot. Van még pár másik elektromos szirszar is, amit meg kell csinálnom, de ez a legszembetűnőbb, úgyhogy holnap folyt köv. Vagy nem. Még az is lehet, hogy megsétáltatjuk magunkat Karinthiában.