Öreg autó nem vén autó - Burg Strechau

Amikor kint van velem a Szergej és a békák is jó időt jósolnak, úgy várom a hétvégét, mint kis gyerek a karácsonyt. Igazi feltöltődés az őszi napsütésben kirándulni, főleg egy öreg autóval az ember hátsója alatt.
Strechau már régóta a listámon volt, sokszor láttam jövet-menet és most végre sikerült meglátogatni.
Grazból nagyjából egy-másfél óra az út az A9-en, ha nincs Mautkarte a kocsihoz, akkor bizony 8,5 Euro per út, merthogy a St. Michael utáni szakaszért külön fizetni kell, nem érvényes rá a matrica. Vagyis oda-vissza 17, ehhez jön a beugró a várba, ami 9,5 Euro, no meg a benzin. Megéri? Megéri! Nekem mindenképpen, mert imádom vezetni a Szergejt, főleg akkor, amikor olyan jó formában van, mint mostanában. Igen, lassabban megy fel az emelkedőkön, mint egy modern autó, lehet, hogy vissza kell tenni az ötgangos váltót negyedikbe, de attól még felmegy és én szeretem, hogy nem egy süketszobában ülök másfél órán keresztül, hanem egy élő, lélegző gépben, aminek minden rezdülését érzem és ismerem. Más kérdés, hogy az osztrák autópályák a lelkemet kirázzák, mert a 13 colos babacipő nem nyeli el úgy az egyenetlenségeket, mint mondjuk a Szösz 20 colos latyakverője.
Ömlengés vége. Szóval Strechau: A belépti díjban benne van az idegenvezetés is, merthogy a vár csak vezetéssel bejárható és egy Steyr-Puch múzeum, csodaszép, élő járművekkel. Igen, a magángyűjtemény majd minden darabja működőképes példány! 

A megközelítéséről annyit, hogy aki autóval fel akar menni a várig, az készüljön fel arra, hogy piszok szar és piszok keskeny az út, két kocsi nem fér el rajta egymás mellett. Lehet túrázni is, de akkor a járművel lent kell hagyni valahol egy nem kiépített parkolóban, ami annyira nem vicces. 
A vár maga gyönyörű, rengeteget fordítottak a restaurációra és az állagmegőrzésre. Félelmetes belegondolni, hogy majdnem ezer éve van erődítmény ezen a helyen.
Strechau a területét tekintve ráadásul a második legnagyobb vár Stájerországban Riegersburg után és rengetegszer cserélt gazdát a történelme során. Többször majdnem elpusztult, de végül mindig megmentették. Érdekesség, hogy a vízvezetékrendszer kiépítésére csak akkor került sor, amikor az Anschluss után a nácik kezébe került és egy Napola iskolát rendezkedtek be benne. Egészen addig a ciszternák és kutak látták el friss vízzel a várat.
Mivel a vár jelenleg is lakott, így múzeumként csupán a tulaj autógyűjteménye szolgál. A vár történelmével kapcsolatos információkat az elővárban (Vorburg) olvashatja el a látogató illetve az idegenvezető beszél róluk. Az idegenvezetés német nyelvű, és a hölgy marha gyorsan beszél, de szerencsére nem dialektusban...

Hofmann dolgozószobájának mennyezete

 Hanns Hofmann von Grünbühel dolgozószobája a vár egyik ékessége. A mennyezetet restaurálták, de nem festették át, csupán eltávolították a felrakódott szennyeződést. (Ólomadalékos festékkel készültek a képek és a fém kivált az évszázadok során. Ezt kellett levakarni anélkül, hogy maguk a képek megsérültek volna. Respect.) Az ellenreformáció idején a Hofmannoknak dönteniük kellett, hogy a hitük vagy a váruk és ők inkább eladták a várat... 

Az elővár kerengője

A császárszoba

 A várból viszonylag kevés helyiség megtekinthető, mert mint ahogy említettem, lakott. Ezek egyike a császárszoba, ami I. Ferdinánd számára lett készítve, de az uralkodó meghalt, mielőtt eljutott volna a várba. A berendezés különböző restaurált bútorokból áll, csupán az ajtókeretek eredetiek, mert ami itt volt, azt szétlopták, amikor a vár gazdátlanul, tárva-nyitva állt.

  Amikor az admonti apátság átvette a várat, akkor alakult ilyenné a díszterem és került berendezésre a lentebb látható kápolna. Szerencsére nem pusztították el Hofmann mennyezetét, hanem csak eltakarták. A padok a kápolnában eredetiek.

Ugye, hogy megéri?