Íme, Alfonz, fogadjuk szeretettel.
Ma készült, kézzel varrtam, mert varrógépem nincs. Még. Hozzáteszem, nem tudok varrni, rengeteget szívtam vele, mire elkészült és bár a képen nem látszik, azért a lábikója elég béna, úgyhogy kapni fog egy nadrágot. Nettó két és fél óra meló van benne, ami nem is olyan sok, de lehetett volna kevesebb is, ha nem bénázok a teste összevarrásával. Plusz, le kellett mennem a kocsihoz a sebészcsipeszért, hogy ki tudjam fordítani a végtagjait, vazze!
(A szabásminta a Tilda legkedvesebb barátai című könyvből van, amiből egy kedves ismerősöm kislánya számára készült már sok-sok évvel ezelőtt egy csigusz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése