Egy kicsit az öregautózásról

Pár hete megkaptam, hogy vintage vagyok, merthogy
a.) nem akarok okostelefont (Cégeset. Hogyne... meg amit a misszionárius mondott. Hogy még akkor is zizegjen a rohadék, hogy e-mail jött, amikor a muskátlijaimat öntözgetem az erkélyen...)
b.) karburátoros az autóm.
Az illető, aki mondta, még nem tudja, de TV-m sincs. Elég nekem a net, meg a tablet, meg a játékkonzol... így is rohadt sokat lógok gép előtt, ettől van úgy ki a hátam.
Az autóm pedig valóban öreg, idén lesz 23 éves. Ő az én Szuperszamaram, aki pár hete igen szépen beszivatott a pályán, ettől függetlenül nem tudnának olyan konstrukciót ajánlani, hogy megváljak tőle.
(Szoktam is mondogatni, hogy ha egyszer találok egy olyan marhát, aki engem elvesz feleségül, akkor a Szergej lesz a menyasszonyi autó, és erről nem nyitok vitát.)
A Szuperszamárról tudni kell, hogy ő családtag, első tulajdonosok vagyunk, a jármű megvette kilóra a szüleimet, akik aztán megvásárolták őt. Most pedig már mindenkit megvesz kilóra maga körül, legalábbis itt Ausztriában. A legtöbben nem lenézéssel, hanem csodálattal figyelik, számukra ő egy szép állapotú youngtimer és nem egy nyamvadt Lada. (Mivel alapvetően garázslakó, nem szoktam hosszú időre kihozni, legfeljebb egy-két hónapra és csak kora nyáron, vagy ősszel, amikor nincs nagy meleg. Ilyenkor gyűjti be az éves szeretet-mennyiséget.)
De mit is jelent valójában öreg autó tulajdonosnak lenni?

1. Konstans vigyort az arcodon vezetés közben, meg amúgy is
Öreg autót az vezet, aki szereti azt az öreg autót. Másképpen nem megy. Egy öreg autó ugyanis olyan, mint egy kisgyerek, legfeljebb nem rántja magára a forróvizes lábost, ha felügyelet nélkül hagyod. Gond azonban van vele, hol ez, hol az megy tönkre, most éppen ez, aztán meg az szorul cserére. Ellenben valahányszor beülsz a malomkerék mögé, egy másik világ nyílik meg előtted, és vigyorogsz, akármilyen szar napod volt is.
Vigyorogsz, mert beindult és megy, és röhögsz a többiek fején, akik éppen azt találgatják, vajon milyen gombát is ehettél korábban. És vigyorogsz akkor is, amikor éppen takarítgatod, vagy valami bizbaszt javítasz rajta. Kikapcsol, nem foglalkozol mással, vagyis terápiás céllal is tartható. Igen, olyan mint a muskátli.

2. Néha orbitális szívást
Egy öreg autóknak (meg az újaknak is) lelke van, amit ápolni kell. Egy rosszkedvű, netán depressziós öreg autó pedig igazi "pain in the ass", ahogy az angol mondja. Többnyire kitűnő érzékkel választják meg a lerobbanás helyét és idejét (minél lehetetlenebb, annál jobb), és nincs rajtuk OBD, hogy legalább hibakódból rá lehetne jönni, mi a franc baja van már megint a makacs disznajának. Ellenben javarészt útszélen javíthatók és toleránsabbak, mint az újak, akiknél a vezérlő előbb letilt, minthogy elérnéd a legközelebbi biztonságos parkolót.  Nekem legalább az esélyem megvan arra, hogy életre tudom kelteni. Egy modern autó, ha lerobbant, akkor bizony többnyire tréler a móka vége.

3. Konstans életveszélyt
Nem azért, mert az öreg autó szar, hanem mert egy másik korból származik. Ha csattansz, nagy eséllyel véged. A közúton közlekedők majd mindegyike a gyalogosokat, bicikliseket és galambokat leszámítva mind nehezebb nálad. Ezért van az, hogy az öreg autósok defenzívebbek, figyelmesebbek az úton - legalábbis, ha az öreg autó megbecsült, dédelgetett családtag és nem valami széthajtott melósjárgány. Azért tartunk nagyobb távot, mert tudjuk, hogy kell, nem pedig azért, hogy valami büdösbarom énmégodabeféreket játsszon. Nekem nincs szervóm, nincs ABS-em, vagy fékezek, vagy kormányzok, a kettő együtt nem megy és higgyük el, megcsinálni sokkal nehezebb a fék-kormány-fék manővert, mint elmondani. Nem fogok tudni megállni, mert blokkoló kerékkel csúszok, és nincs légzsák, ami felfoghatná az ütközés erejét. Ha pedig belém csattansz hátulról, valszeg eltöröd a nyakamat, mert a fejtámlák pontosan annyi idősek, mint az autóm és nemhogy nem aktívak, de nagy eséllyel el is törnek nagyobb erő hatására.
ÉPPEN EZÉRT SOHA NE VÁGJUNK BE ELÉ, VAGY SATUZZUNK RÁ ÖREG AUTÓRA! Köszi.

Az öreg autózás életforma, egy öreg autó nem arra való, hogy minden nap hajtsuk. Csak olyan vágjon bele, akit nem zavar, hogy mocskos lesz a keze, hogy a nyakába folyik az olaj, vagy zajos az utastér és esetleg neki kell állni az út mellett szerelni. (Az öreg autósnál mindig van pótalkatrész, javítási útmutató és szerszámos láda. Aki azt állítja, hogy nála nincs, az hazudik.)