Balkánika

Ismét volt szerencsém egy kis időt eltölteni a Balkánon. Nem tudom, miért, de én szeretem ezeket az országokat odalent, Európa peremén és nagyon zavar, amikor valaki nagy pofával kőkorszakinak, elmaradottnak titulálja őket. Főleg akkor, ha az illető az, ami. Például idegenvezető. (Azért a mohácsi csatát 1529-re datálni kicsit cinkes, de hagyjuk.)

A klotyó

Szarajevónak van pár nevezetessége, ami nincs fenn a wikipédián - például Európa első nyilvános budija is itt található és a mai napig üzemel.
(Onnan tudom, hogy az idegenvezető a wikit használta forrásul, hogy én is elolvastam a szócikket.) A háborúban persze ezt is szétlőtték, és csak a kétezres években nyitották meg újra. Ez az a tipikus balkáni fajta: terpeszben fölé áll, céloz, lő és közben megpróbálja nem összecsinálni a nadrágját.
Azzal a történelemmel, ami ezek mögött az országok mögött áll, szerintem egyetlen, most éppen az Unióhoz tartozó állam se lenne máshol. Szeméthegyek az uniós Olaszországban is akadnak szép számmal, csak úgy mondom és hát vannak más népek is, akik közmondásosan lusták. Nem mellesleg láttam én Pest megyében is olyan falvakat, hogy ihaj, szóval egészségesebb nem kőkorszakozni szerintem. Más kérdés, hogy összehasonlítva egy bosnyák és egy horvát portát egyértelműen látszani fog a különbség - de ez Zalában is így van, ahol a horvátok házai mindig is csinosabbak voltak a magyarokénál. Ügyesebbek és dolgosabbak, ennyi az egész.
Bosznia amúgy igen szegény. A keresetek a béka segge alatt vannak, az árak nekünk röhejesen olcsók (főleg nyugati fizuval, pislogtam is nagyokat, amikor a kishölgy a benzinkúton 3 kitűnő eszpresszóért felszámított 1,67 eurot. 3 db kávéért. A mihez tartás végett Zalakomárnál a kúton 600 forint alias 2 euró egy eszpresszó és a kanyarban sincs a bosnyákhoz képest.), nekik sokszor megfizethetetlenek. Egy orvos Boszniában kevesebbet keres, mint egy takarítónő Ausztriában. Nem viccelek, ezt a bosnyák takarítónőnktől tudom, aki már közel harminc éve Grazban dolgozik és gyakorlatilag perfekt beszéli az osztrákot.
Ha valaki engem kérdez, szó sincs itt egyébként kőkorszakról, csak egy kicsit mások. Délszlávok na, annak minden pozitív és negatív aspektusával, és ez bizony furcsa lehet az olyanoknak, akik főleg nyugat fele mennek kirándulni.
Ha már összehasonlítgatunk: Horvátország és Szlovénia a Balkánon belül a "legeurópaibb", itt tűnik fel legkevésbé a délszláv mentalitás, főként a többségi katolikus vallás miatt - minél délebbre megy azonban az ember, annál inkább előtűnik azonban az a bizonyos egy tő és aki járt már horvát nemzetiségi diszkóban, az tudja, hogy azért ők se kis piskóták.
Visszatérve Boszniára: ha valaki olcsón akar jót kajálni, annak itt a helye. Csevap pitában, pljeskavica, ajvár, lokum, rahát, baklava... és a fekete kávé, vagy ahogy ők hívják, bosanksa kava - igen, ez az a zaccos, általunk török kávénak nevezett cucc, amiről korábban már írtam. A kultúrájuk szerteágazó, csupa szín.

A táj meseszép, Szarajevó sokszínűsége egyszerre lenyűgöző és félelmetes. A Baščaršija nyüzsgése, színkavalkádja elvarázsolja az embert, az egyik sarkon mecset, a másikon pravoszláv templom, a harmadikon zsinagóga, a negyediken meg római katolikus áll, a levegőt betölti a parázson sülő ételek illata és a müezzinek imára hívó éneke. Európa Jeruzsáleme - nagyon találó. Igen, ott a szemét, a rengeteg kóbor kutya, az elhajthatatlan, kéregető cigányok hada - a szegénység kézzel fogható bizonyítékai.
Szarajevónak ezer arca van. A modern üveg paloták árnyékában még mindig ott kísért a háború szelleme - a házak begyógyítatlan sebei emlékeztetnek az ostromra, egyen fejfás temetők guggolnak a kanyarok mögött és az idősebbek szemében még mindig látni azt a különös, szomorú fényt. Ami számunkra érdekes látnivaló, az számukra lidércnyomásos emlékek tárháza. (Az idegenvezető hölgy Jajcéban például a két kisgyerekével a vár alatti katakombában bujkált sokadmagával. És valószínű nem azért nem mondta el, hogy kik voltak a bogumilok, mert nem tudta, hanem mert az angol nyelvtudása érezhetően kevés volt hozzá. Na ezért kell erre a vidékre olyan ember, aki beszéli a helyiek nyelvét. Meg azért, hogy ne rakják félre a buszt a határon. De ez nem az én dolgom.)
Egész falvak omladoznak néptelenül a hegyek között, és nem messze a várostól még mindig ott lengedeznek az aknaveszélyre figyelmeztető táblák.
A Balkán puskaporos hordó. Mindig is az volt és sosem lesz más. Túl sokféle, túl hirtelen nép lakja, akik képesek bármikor egymásnak ugrani, mert a történelmük másról sem szól, csak háborúkról.
Tipikusan az a hely, ahol praktikus, ha valaki beszéli a nyelvet - az angollal lehet persze boldogulni, a némettel meg pláne, de azért sok ingyen fagyit és nagyobb adag kaját csipogtam én már össze azzal a kis horvát tudásommal, ami van - és ismeri a helyi viszonyokat. 

Még egy praktikus dolog:
A bazárban elfogadják az eurót, 1 euró 2 konvertibilis márkával ér fel, ellenben visszaadni szinte biztosan márkában fognak. A boltokban, hivatalos helyen nem lehet euróval fizetni, itt marad a márka, vagy a bankkártya!

Képek hamarosan...