Szürke szamár a ködből

Jól eltűntem már megint, mi? Közel egy hónapja semmi hír, se egy fotó, se semmi.
Az igazság az, hogy a melóban annyira sokat ülök gép előtt, hogy herótom lett tőle és úgy döntöttem, hogy a hátam és a szemem épsége érdekében más elfoglaltságot (is) keresek magamnak, legalább a hétvégén.
A dologhoz persze az is hozzá tartozik, hogy szüleim is kint voltak nálam egy hosszú hétvége erejéig (ami hihetetlenül jó volt), no meg ott a pénteki feljárogatás is Bécsbe táncórára (sajnos nem annyira gyakran, mint szeretnék, merthogy például egész februárban egy dupla térsérülés-hátizomprobléma kombóval vergődtem itthon.), úgyhogy a blog kicsit parkólópályára került.
A jó hír - vagy rossz, kinek mi -, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint bőségesen lesz miről írnom, a rossz, hogy annyi minden néz ki az elkövetkező hetekre, hónapokra, hogy a fene se tudja, mikor lesz időm megint firkálni. 
De akkor mégis mi a fűzfánfütyülő rézfarkú baglyot csináltam hétvégente?

1. Olvastam. 
Könyvmoly vagyok, abból is a régimódi fajta (értsd könyvet olvasok, és nem e-könyvet hipiszupi, überdivatos és persze méregdrága könyvolvasóval). Az ízlésem korántsem annyira kifinomult, jobban szeretem a fantasyt és a sci-fit a bestsellereknél és a szépirodalomnál. 
(Szépirodalmat felettébb ritkán olvasok, hacsak nem Byron, Poe, Shakespeare vagy valamelyik nagy kedvenc magyar költőm műveiről van szó. Agyonhájpolt bestsellereket meg szinte soha.)
Dan Abnett 600 oldalas Titanicusa ráadásul letehetetlennek bizonyult, olyannyira, hogy vittem magammal mindenhová és akadtak benne részek, amiket kb. ötvenszer végigolvastam, újra és újra, mert annyira tetszett. 

2. Kirakóztam.

Mivel mostanában minden hétvégén reggel felébresztenek (a szomszéd viháncoló kis unokája papírvékonyságú fallal kombinálva nem teremt éppen optimális lehetőséget a pihenésre és akkor finoman fogalmaztam. Az igazság az, hogy k. idegesít a dolog, mivel reggel nyolckor felébresztenek és a visszaalvás sikere is erősen kérdéses, ráadásul egész nap a gyerek visongását hallgatni idegölő.), annyira bepöccentem, hogy előszedtem a költözéskor sebtében összelapátolt kirakómat és újra nekiálltam.
Bár csak egy 500 darabos szett volt, azért megszívatott rendesen. Hogy miért? A 3D-nek nevezett technológia miatt.
Emlékszünk még boldogult gyermekkorunk imádott szín és figuraváltós vonalzóira? Na, ez ugyanaz. Vagyis ahogy fordítod, úgy változik a rajta lévő forma és szín... Nincs az az isten, hogy én ezt még egyszer szétszedjem, úgyhogy összeragasztva megy is fel a falra a hálóban, amint meg lesz hozzá a keret.
A következő (egy szürreális órafestmény) meg már otthon figyel, ha megyek haza Budapestre, mindenképpen kihozom és tervben van egy harmadik, egy antik világtérkép is a vitrin feletti falra.   

3. Legóztam.

 Ezt a szépséget február 28-án vásároltam, 28% kedvezménnyel - ha nincs a kedvezmény, meg a magyar Ikeánál olcsóbb grazi Ikea, akkor valszeg kimaradt volna az életemből...
LEGO Technic. Imádom, el tudnék képzelni még belőle párat a vitrinemben, csak hát mocskosul drága és a maketteknek is kell a hely...


Ez már nem a postaállomás a virágokkal szint, a kocsi alatt egy egészen pofás kardánhajtás van, és ahogy tolod előre, mozognak a motorkában a dugattyúk. Zseniális, az összeépítésének minden percét élveztem.
(A kvarcjáték a háttérben működőképes, a pilóta maci pedig a 2013-as Air Powerről való...)

4. Festettem

Egyik tanárom - nyugodjék békében! - helytálló megállapítása volt, hogy egy gépész mindig rajzol. Nos, ez tény, legalább is rám nagyon igaz. 
A csillagok iránti rajongásom egyik jele, hogy képes vagyok igen hosszasan az orromat az ablakhoz nyomva bámulni őket, főleg autóban utasként az autópályán, ahol nincs fényszennyezés. 
Így talán nem meglepő, hogy a "hálószoba" díszítése is csillagképekből áll, illetve most hétvégén elkészült életem első sk galaxisa is.
Alapanyag: vászon
Festék: vízbázisú akril
A következő kép is már készülőben van, egy hasonló témájú dobozkával együtt, merthogy éljen az újrahasznosítás és a bioparadicsom tálkája pont jól elfér majd a fürdőben tárolóként... És ha már olyan jól kitaláltam, hogy nekem egy csillagos - Nebula ködös szőnyeg lesz az ágyam előtt, akkor nem árt gyakorolni rá, mert azért egy szőnyeg mégse 30x30-es képecske.