Vízügyi gondok

avagy a vízkő kitűnő tömítő, de csak addig, amíg a helyén marad...

Tetszik tudni az úgy volt, hogy egyszer csak megjelent egy foltocska. Olyan kis aranyos, ami akkor szokott keletkezni, amikor a "hideg sarokban" kicsapódik a pára. Nyár volt, meleg volt, hol volt foltocska, hol nem - aztán jött az ősz és a foltocska néhány nap alatt akkora lett, hogy telefon után nyúltam és felhívtam a lakás tulajdonosát, mondván "Baj van, csókolom, már nem merek ráülni a rötyire, mert még a végén a fejemre szakad a plafon, és igen mókás lesz magyarázkodni előbb a mentőnek, aztán meg a sürgősségin..."

Egy órával a bejelentést követően jött is a telefon a házkezelőségtől, hogy akkor másnap reggel nyolckor nyissak ajtót a biztosítósnak, mert ennek a fele se tréfa.
Nem csigázom a kedves érdeklődőket: a biztosítós srác, amikor meglátta a mennyezetet, sovány disznó vágtában rendelte ki a májesztrót, hogy ezt bizony gyorsan szét kell verni, mert valószínűleg dől a lé odafentről...


Hát, tényleg dőlt, ráadásul első blikkre meg se sikerült találni, hogy honnan... A felső szomszédnál kivésték a Mariana-árkot, nálam átütötték a plafont - amikor azt hallod, hogy a szaki folyamatosan káromkodik, na akkor tudod, hogy valami nagyon el vagyon b****va. Kiderült, hogy a cső olyan, mint a szita. Hurrá! De legalább meg lett a luk...

Mindenki örült, én csak addig, amíg nem közölték velem, hogy a gyorsabb száradás végett lakótársat kapok. 0-24-ben egy légszárítót, akit megérkezésekor elkereszteltem Benőkének és aki két hetes működése alatt 162kWh áramot zabált fel. A miheztartás végett, ez a teljes háztartásom közel egy havi áramfelvétele!
Már-már úgy tűnt, ezzel véget is ér történet - két hét Benőkével édes kettesben a fürdőszobában, aztán lemázolják a fürdőt és kész -, mígnem fülest kaptam a szomszéd nénitől, hogy az alattam lakó keresett, merthogy az enyémhez kísértetiesen hasonló foltocska érkezett hozzá is. Lementem, szóltam, hogy semmi vész, nálam ugyanez történt, valszeg a negyedik emeleti áztatta végig az egész strangot, de már megy a szárító.
Mindenki lenyugodott, a foltocska is kiszáradt (persze, mert volt vagy negyven fok a fürdőmben), jöttek, megcsinálták a plafont, az alsó szomszéd megnyerte Benőkét, volt nagy öröm és boldogság... (Szó szerint, mert a festék, amivel lekenték a falat műanyag bázisú volt, mondta is a srác, hogy eszembe ne jusson bezárni az ajtót, hacsak be nem akarok szívni a hígítótól.)
Aztán bumm, Foltocska Nr.2. Benőke elszállítását követően pár nappal hirtelen nőni kezdett. Irdatlan sebességgel. Én eközben az eredetileg tervezett villámháború helyett állóháborúba bonyolódtam a klotyó elzáró szelepével, ami a vízkő miatt sehogy se akart elzárni. (Végül sikerült fegyverszünetet kötnünk, feltehetően annak a 2 liter ecetnek és jelentős mennyiségű vízkőoldó tablettának köszönhetően, amit a tartályba pakoltam.)
A szerelővel és a biztosítóssal immár ismerősökként üdvözöltük egymást, mondtam is nekik, hogy ha nincs szerencsénk, akkor még jövőre is találkozunk, mert ez végig fog menni az egész szakaszon...

Valószínűleg csak a közmondásos német/osztrák udvariasság tartotta vissza őket attól, hogy elküldjenek az anyámba.
Vésés, kalapálás, káromkodás - újabb szitává porlott csőszakasz.
A dolog egyetlen előnye az volt, hogy egyúttal megjavították a szelepemet is, most éppen működik - a biztonság kedvéért azóta is etetem a tartályt havonta egyszer vízkőoldóval.



A legszebb az ilyen javításokban, hogy sosem tudod, mire mész haza. Kész izgalom az ember élete... Vajon helyén van-e a nagy fehér porcelánisten? És esetleg ha rosszul ülsz rá, akkor vajon vele együtt borulsz a sarokba?

  Az egyetlen, ami biztos, hogy a mesterek mindig rendet hagynak maguk után. Ez valami olyasmi, amin én pislogtam, mint hal a szatyorban, de itt teljesen természetes. Igen, összetakarítják és elviszik a sittet. Én kérek elnézést.
Mindez volt november végén... Egyszer én néztem be a javítási dátumot (a biztosítós srác a bajkeverő Kék egyik tesztjéből riasztott fel és hirtelen azt se tudtam, melyik bolygón vagyok), másodszor meg ő hívott fel, hogy hát khmm, az iparos lebetegedett, és hát dec.22-23 jó lenne-e. Mondom, nem, mert nem vagyok itthon - így aztán beigazolódott a jóslat, és tényleg átcsúsztunk a javítással 2015-re.
Ma reggel aztán meg is jelent a májsztró szépen időben (ez osztrákéknál nagy szó), sőt még kicsivel korábban is a megbeszéltnél, hogy akkor ez a padlólap, jó lesz-é.
He? Nem úgy volt, hogy hoznak az urak mintát és majd választunk? Ja, nem, mert az egész padló ki lesz cserélve, tekintettel arra, hogy ezt a szépséges narancssárgát már sehol se kapni úgy 1980 óta.
Heeeee? Az egész? Én már nézegetem a vicces csempematricákat, erre kiderül, hogy nem is kell? 
Igen, az egész. Ja, és hát izé, bocsi... de a kló nem lesz ma visszarakva, meg egyébként is este majd nagyon óvatosan közlekedjek át lerakott csempén, mert besüllyedhet.
Heeeeeeeeeeee? Ember, akkor legalább azt áruld el, melyik ócskásnál lehet bilit venni Grazban, mert az ilyesmiben még nem nagyon vagyok ott a szeren!

A következő vendég egyébként nagy eséllyel egy asztalos lesz, mivel azt jól kitalálták, hogy ráhúzzák az új járólapot a régire (és akkor talán nem hullik atomjaira a maradék ólomcső, és a szomszédasszony se zuhanyzik szennyvízben odalent), de arra senki se gondolt, hogy a már amúgy is szorosan járó ajtó hogyan fog ezután becsukódni...
Nem baj, ezt majd holnap beadagolom a szakinak, de addig is elkezdek dolgozni egy mosógép-transzportáló varázsigén, mert ahogy a helyzet jelenleg áll, holnap még biztosan nem lehet visszatenni a helyére, így ezt holnapután nekem kell majd megoldanom valahogy.  (Az a baj, hogy a mosógép egy igen makacs állat: akkor se megy odébb, ha belerúgsz, a verbális agresszióra pedig még annyira se reagál.)
Addig is, marad a káosz a nappali/hálóban, a WC meg jelenleg az előszobában lakik. (Olyan kis cuki volt, hogy ott várt az ajtóban... majdnem megsimogattam...)

És nem ér kiröhögni a baglyos zuhanyfüggönyömet, szerintem nagyon szép és híven tükrözi személyiségem minden képzeletet felülmúló árnyaltságát, valamint ízlésem tökéletes kifinomultságát...