A SZENTÉLY - Szolnok, Repülőmúzeum (100.bejegyzés)

Igen így, csupa nagybetűvel.
Már nagyon régen szerettem volna befejezni a posztot, csak valahogy sosem jött össze és méltatlannak éreztem volna holmi összecsapott izével előállni.

Először jöjjenek a szürke tények:
A Repülőmúzeum a Hadtörténeti Intézet és Múzeum külső kiállítóhelye
A teljes lista itt
(Hadtörténelem iránt érdeklődők nyugodtan használhatják a listát egyfajta bakancslistának is...)
Cím: Szolnok, Kilián u. 5 (Csak hogy legyen mit beírni a naviba...)
A belépés ingyenes! (Értjük? Ingyenes!)
Honlap, de fent vannak FB-n, ott több az aktualitás

És akkor a privát vélemény (no meg a fotók)
A hely jó régóta rajta volt a "meg kell nézni" listán, akárcsak a keceli Haditechnikai Park (ezt is már több éve tervezzük megnézni. Majd egyszer...) Tavalyelőtt októberben - igen, 2013 októbere óta próbálom összeütni ezt a bejegyzést és most már 2015 van - viszont Apu osztálytalálkozni ment Szolnokra, én meg haza szabadságra, nosza, pattantam is, hogy leszek én a sofőr, Szuperszamár meg a 75 lovas hintó...

OFF
A 4-es úton uralkodó kriminális állapotokat most inkább hagyjuk. Nem tudom, hány emberéletnek kell még elvesznie ahhoz, hogy a mindenhez értő döntéshozók végre kegyeskedjenek a saját zsebük tömése mellett kezdeni vele valamit. Első lépésnek jó lenne mondjuk egy olyan M70-es féle elválasztó (dupla záró, közte fényvisszaverő, vörös csík és "babák"), esetleg néhány fix trafi, mert nagyjából hetente hal meg ott valaki.  
ON

No, kérem!
Ha valakit akár csak minimálisan is érdekel a repülés (tök mindegy, hogy a katonai, vagy a polgári repülés), akkor ide el kell mennie. Sőt, mondok valamit: gépmániával kevésbé fertőzött Anyukám legalább akkora érdeklődéssel bóklászott a gépek között, mint én, szóval a gépimádat nem feltétel, inkább csak opció.

Látkép a lépcsőről

Kicsit zavarban is vagyok, mert igazából az lenne a jó, ha minél többen ellátogatnánk ide, ugyanakkor attól félek, ha így történne, elveszne az a családias hangulat, ami most jellemzi a helyet. Az én megcincált idegeimnek ugyanis a legdrágább wellness se tehetett volna jobbat (különben is rühellem a wellnesst, bőd' unalmas), mint ez a néhány órás séta a gépek között a kék ég alatt.     

Elnézést...khmm... hahó... volna szíves kiengedni innen?

Semmi más, csak a zord, büszke vasak, többnyire szabad ég alatt, esetleg félig nyitott hangárokban.
Kisebbek, nagyobbak, nagyon öregek és nem annyira öregek, háborús veteránok, civilek, egyben és összetörve.
Egyszerre lebilincselő és szívszorító az egész. Egy kicsit olyan, mintha az ember temetőben sétálna. Őket látva a szív szakad meg néha, hiszen a többségüktől túl korán vették el az eget. Ahogy a szélben meg-megmozdulnak a forgószárnyak, csűrők... Mintha nyújtózkodnának, vagy egyszerűen csak unnák magukat álldigálás közben és ezért ficeregnek egy kicsit, akár az emberek. Szinte hallani, ahogy sóhajtoznak, a kicsi lelkük pedig sír a felhők után...

 Minden tiszteletem a roncskutatóké.

És ez csak pár kép, ízelítőnek...

Csőrike, a "kis" drága. (Csak ez nem egy pösze, vízfejű kanári...)
Az AERO Magazinból sok-sok éve kivett poszter azóta is a nappalim dísze. Vannak dolgok, amik nem változnak. A Mi-24 a kedvenc harci helikopterem volt, most is az és ez így is marad, azt hiszem.



  

 Ínyenceknek! (Ez a jéghegy csúcsa. Repülőgépészek, irány Szolnok! Itt legalább megcsodálhatjátok "vasban" azt a sok diffegyenletet...)

 Egy másik híresség, a Cápeti.
Számomra érthetetlen, hogy miért kellett felszámolni az Égi Huszárokat. Kinek állt érdekében, hogy a nemzetközi szinten is elismert és szeretett bemutató köteléket egyik pillanatról a másikra kicsinálják?

 A Sturmovik. Hosszú évtizedeken át a Balatonban rongálta a halászok idegeit (és hálóit), amíg ki nem emelték.
(A "roncsos" hangár igazi kincsesbánya!)






 Recycling level 999:
Budiajtók, fészerek - mind-mind repülőgép-alkatrészből...

Summa summarum: EZT LÁTNI KELL!